Ennek lényege, hogy német és osztrák mintára létrehoztak egy fedezetkezelői státust, az építkezések során pedig ezek a fedezetkezelők az építési műszaki ellenőr teljesítésigazolása alapján – amennyiben a kivitelező által benyújtott számla teljesítéstartalma, teljesítési határideje megegyezik az építési szerződésben rögzítettel – rendelkezik a számlák kifizetéséről a kivitelezésre elkülönített számlán tartott összegből. A fedezetkezelőnél kell pihennie a beruházás teljes vagy a következő fázisára elegendő pénzügyi forrásnak. Egy-egy projekt fedezetének forrása saját erő, hitelígérvény, valamint pályázati támogatás lehet.

Varjasné szerint azonban ez a szabályozó egyáltalán nem hatékony és életszerű. Ez a felállás ugyanis azt jelenti, hogy egy-egy munka elvégzéséhez a kisvállalkozóknak elegendő pénzügyi kondícióval, tartalékkal kell rendelkeznie, hiszen csak akkor kapja meg a pénzét, ha elvégezte a munkát, márpedig azt valamiből finanszíroznia kell. Ilyen építőipari vállalkozást pedig ma nagyítóval is nehéz lenne találni itthon. Így valójában ez a rendszer sem működik. A Hunguest-beruházásra egyébként ez a program nem vonatkozik, mivel az közbeszerzések esetében ez év januárjától, egyéb építkezésekre vonatkozóan pedig áprilistól hatályos csak. Az elnök szerint a lánctartozásokat leginkább úgy lehetne megelőzni, ha a jelenleginél sokkal erősebb lenne a szerződési fegyelem. Így ha nem fizet a megrendelő, azonnal lehessen bíróságra menni, amit gyors döntés követne. Manapság azonban sokszor még szerződés sem születik a felek között, ami bizony jó néhány esetben az alvállalkozón is múlik.