Ki mutat példát Torontóban?
Az Egyesült Államok továbbra is a gazdasági élénkítést erőlteti Torontóban, hisz számára a növekedés a legfontosabb. Vezetőtársainak írt levelében Barack Obama elnök a stimulus fenntartását, a kilábalás állami eszközökkel való további erősítését szorgalmazza.
– Tanulnunk kell a múlt hibáiból, amikor is túl gyorsan lemondtak az élénkítésről, és ez újra gazdasági nehézségeket, valamint recessziót idézett elő – vélekedik Obama. Elképzelése Angela Merkel, a közkiadások lefaragására összpontosító német kancellár rosszallását váltotta ki, de a G8-csúcs angolszász konzervatív vezetői sem lelkesednek a keynesi megoldásokért. Stephen Harper, a házigazda kanadai kormányfő a görög adósságválság nyomán a hiánycsökkentést helyezi az első helyre, csakúgy, mint a csúcson debütáló brit David Cameron, aki szerint a valódi stimulust nem az állami beruházások, hanem a szabadkereskedelem jelenti. Obama a fontossági sorrendben csak másodiknak tekinti a fiskális fegyelmet, noha 2013-ra a felére akarja csökkenteni a büdzsé hiányát. Ez nem csoda: az amerikai gazdaság nincs jó állapotban: 2,7 százalékra módosult az első negyedévi GDP-növekedési előrejelzése. A munkanélküliségi ráta nem mozdul a 10 százalék környékéről.
A Torontóban nehéz egyeztetésekre számító Angela Merkel közben azt magyarázza, hogy a megszorítás csak jövőre jön Németországban. Az uniós illetékesek is védelmezik Berlint, mondván, semmi egyéb nem történt, mint hogy a német kormány részletezte a stabilitási program végrehajtásához szükséges intézkedéseket, de nem jelölt ki a korábbi megállapodáshoz képest alacsonyabb deficitcélt.
– Defi citnövelő költekezésnek nincs helye az EU-ban –mondta Torontóban Barroso, aki szerint újabb válságba taszítanák magukat, ha másképp viselkednének. EzzelTrichet európai jegybankelnök is egyetért. Az amerikaiak azonban másként látják, s diplomatikusan azt mondják, hogy a nagy kereskedelmi és folyómérleg-többlettel rendelkező államoknak – mint például Kína és Németország –nem kellene most visszafogniuk magukat, mert a globális egyensúlyra is gondolni kéne.
Ami a nemzetközi gazdasági együttműködés pénzügyi szabályozási részét illeti, Obama aligha indulhatott volna Kanadába jobb útravalóval. A kongresszus péntekre virradóra állapodott meg az USA felügyeleti rendszerének átalakításáról. Ezt szakértők az 1930-as évek, a gazdasági világválság óta a legjelentősebb ilyen reformnak tartják. A jogszabályról a végszavazások után már csak az elnök aláírása hiányzik majd, és Dodd–Frank-törvény néven válhat ismertté. A többi közt azt célozza: a szabályozók idejében ismerjék fel a bankszektorban jelentkező rendszerkockázatot, és a kormány ne kerüljön olyan helyzetbe, hogy az adófizetők pénzén legyen kénytelen mentőövet dobni „a bukáshoz túl nagy”-nak tartott bankoknak. Erősíti egyben a fogyasztók védelmét, és szabályozza a derivatívák piacát. A bankok a magántőke és a fedezeti alapok tőkéjének legfeljebb három százalékáig, egyúttal szavatolótőkéjük Tier-1 részének szintén legfeljebb három százalékáig mégis befektethetnek ezekbe. A korlátozás értelme, hogy a pénzintézetek ne „kaszinózhassanak” a betétállománnyal olyan konstrukcióban, hogy a haszon az övék, a kockázat pedig végső soron a betéteseké és az adófizetőké. Közben Euró pában elakadt a vita a kormányokat képviselő tanács és az Európai Parlament között például a fedezeti alapok szabályozásáról, s a pénzügyi felügyeleti rendszer átalakításában sincs érdemi haladás, félő, hogy az új hatóságok nem kezdik meg a munkát a tervezett időpontban, január elsején.
