Tovább dolgoznak a britek
A gazdasági helyzet és a várható élettartam emelkedése a nyugdíjpolitika terén is szigorításokra kényszeríti az új brit koalíciós kormányt. Nick Clegg liberális demokrata miniszterelnök-helyettes felpezsdítésként jellemezte a változásokat, melyeket a Nyugdíjasok Országos Szövetségének főtitkára viszont úgy minősített, hogy azok nem a választás lehetőségének bővítéséről, hanem költségmegtakarításról és a legszegényebbekkel szembeni legkeményebb fellépésről szólnak. Dot Gibson szerint ha az embereknek nem lesz joguk megfelelő időt nyugállományban tölteni, hamarosan addig fognak dolgozni, „amíg fel nem fordulnak”.
Jelenleg a munkaügyi tárca évi 150 milliárd fontos büdzséjének kétharmadát fizetik ki nyugdíj formájában, anynyit, amennyit az állam a közrend fenntartására, a nemzetvédelemre és a közlekedésre együttesen költ.
A szigetországban jelenleg 77,4 év a férfiak és 81,6 év a nők átlagos várható élettartama, ami lényegesen magasabb, mint az 1985-ben megállapított 71, illetve 77 év. Az áprilisi választást elvesztett Munkáspárt is tervbe vette a nyugdíjkorhatár emelését: 2024-ben 66, illetve 2046-ban 68 évre. Az új kormány fel kívánja gyorsítani a folyamatot, s már 2016-ra előrehozná a 66 éves korhatárt. Ahogy Iain Duncan Smith munka- és nyugdíjügyi miniszter kifejtette, Nagy-Britannia korábban büszke lehetett nyugdíjrendszerére, de az elmúlt években elhanyagolta a kérdést, és egy olyan helyzet alakult ki, amelyben kevesebb ember tesz félre pénzt nyugdíjalapba, az állami nyugdíj pedig folyamatosan veszít az értékéből, milliókat taszítva szegénységbe. Az intézkedések közé fog tartozni, hogy megszűnik a munkaadók joga a hatvanötödik évüket betöltött alkalmazottak elküldésére. Azok a dolgozók, akik egészséggel és munkakedvvel bírják, folytathatják tevékenységüket. A kormány reményei szerint a munkában töltött idő meghosszabbításával a költségvetés szempontjából megengedhető, fenntartható, stabil, a visszavonulók számára pedig jobb megélhetést biztosító nyugdíjrendszer jöhet létre.
A kormány elképzeléseinek hallatán nyomban szót kértek a szakszervezetek. Az egyik vezető unió, a többek között az önkormányzatokban és az egészségügyben dolgozókat képviselő GMB főtitkára, Paul Kenny az „osztály-előítélet” megnyilvánulását vélte felfedezni a koncepcióban, arra hivatkozva, hogy az iparban foglalkoztatott fizikai munkások várható élettartama köztudottan alacsonyabb, mint a szakképzett, kenyerüket nem két kezükkel keresőké. A szakszervezeti funkcionárius „elfogadhatatlannak” tartja, hogy az építőipari, mezőgazdasági vagy gyári dolgozók hatvanhatodik évükig dolgozzanak.
David Cameron kormányfő bejelentette, lemond saját nagyvonalú jogosultságáról, megelégedve a kabinetminisztereknek juttatott nyugdíjjal, ami jelenleg közel 19 ezer font. Gordon Brown hasonló döntést hozott a választási kudarc után, évi több mint 66 ezer fonttól fosztva meg ezzel családját. A kormány egyébként konzultációt hirdetett meg hatmillió közalkalmazott körében. Arra kell választ adniuk egy világhálós portálon, mely területeken gondolnának költségmegtakarító intézkedéseket hozni, hogyan lehetne a szolgáltatásokat olcsóbban elvégezni.
A magyar nyugdíjrendszerben már megszülettek azok a döntések, amelyek a nyugdíjkorhatár kitolását célozzák. A hatályos szabályozás szerint az 1952-ben születettek nyugdíjkorhatára fél évvel emelkedik, s ez a folyamat tart az 1957-ben születettekig: nekik már 65 év lesz a nyugdíjkorhatár. Egyúttal szigorodtak az előre hozott nyugdíjazás szabályai is: a jövő évtől csökkentett ellátásban részesülnek mindazok, akik az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt mennek nyugdíjba. Ez azonban nem vonatkozik az 1952–53-ban született nőkre.
