Már egyeztettek a gázszolgáltatókkal
Lapunk gázszolgáltatói körökből származó információi szerint már lezajlottak az első kétoldalú megbeszélések azóta, hogy Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter tárgyalásokat kezdeményezett velük az energiaárakról. Mint ismeretes, előzetesen a parlament befagyasztotta a tarifákat. (Más kérdés, hogy a szociálisan rászorulók kedvezményei – az előző kormány döntése folytán – július 1-jével megszűnnek. Számukra mégis nő az ár.) A törvény nem szab az árbefagyasztáshoz határidőt. Völner Pál, a témáért felelős államtitkár a Hír TV-nek azt mondta, egy-másfél évig nem várható gázáremelés. A miniszter viszont többször abbeli reményének adott hangot, hogy a tárgyalások őszig lezárulhatnak.
A szolgáltatók – a tárgyalások jelen állása miatt csak háttérben nyilatkozó – képviselői egyöntetűen úgy vélik: számukra már az is az anyagi ellehetetlenüléssel érne fel, ha az idei téli szezonban még érvényben lenne a gázárstop. Ugyanakkor szívesen tárgyalnának, mivel eddig sem voltak elégedettek a rájuk vonatkozó szabályozókkal. Remélik, hogy ezzel több évig kiszámítható gazdasági környezetet alakíthatnak ki. A kormány részéről az első megbeszéléseken szintén együttműködési készséget tapasztaltak, de eddig nem mentek bele az árak alakításának részleteibe.
Azonban a két fél logikája egyelőre távol áll egymástól. A kormánypárti politikusok a lakossági árak befagyasztása, illetve miniszteri hatáskörbe vonása kapcsán leginkább azt várják, hogy a gázcégek is osztozzanak a lakosság teherviselő képességéből. Viszonyításul elsősorban a vásárlóerő kerül szóba: az Eurostat kimutatása szerint ennek tükrében Magyarországon igen magasak az energiaárak. Az, hogy a kormány ez alapján milyenfajta árképletet kíván a szolgáltatókkal elfogadtatni, egyelőre nem ismert.
Gázszolgáltatói szakemberek úgy vélik: mivel a lakossági ellátás állami feladat, de ezt az ország magáncégeken keresztül biztosítja, így a kormánynak biztosítania kell a működésükhöz szükséges feltételeket. Hangsúlyozták: lakossági ellátásuk veszteséges, így abból nem tudnak tovább visszalépni. A cégcsoportok csak egyéb tevékenységeik miatt érnek el – néhány százalékos – nyereséget, de mivel minden üzletáguk külön engedély szerint működik, mindegyikből szeretnének nyereséget látni. Megfontolásra javasolják, hogy a kormány esetleg állítsa vissza a szociális alapú energiaár-támogatást, avagy rakhat terheket más fogyasztókra: például emelhetné a nagy cégek gáztarifáját. (Ugyanakkor e két lehetőséget az előző kormány különböző nemzetközi szervezeteknek tett ígéretei megnehezítik.) Piaci alapon felmerülhet, hogy a lakossági árban érvényesítsék a most alacsonyabb rövid távú nemzetközi gázárakat is. Tapasztalataink szerint azonban továbbra is elkötelezettek a lakossági ellátásban kulcsszerepet játszó, hosszú távú egymás közötti szerződések fenntartása mellett. Érvelésük szerint ennek tarifája most magasabb, mint a rövid távú szerződéseké, de az nagyobb biztonságot jelent. Általában pedig a rövid távú árak a magasabbak, és azok most épp emelkednek.
Szintén lenyomhatja az árat a korábban olcsón betárolt és az alacsony igények miatt megmaradt gáz felhasználása is. Az orosz beszállítónak viszont akkor is ki kell fi zetni a korábban leszerződött mennyiség tetemes részét, ha azt nem veszszük át.
Kérdés, mi lesz akkor, ha a kormány és a szolgáltatók közötti tárgyalások valóban elhúzódnak és a szolgáltatók esetleg nem látják a kiutat. Ez azonban egyik, általunk megkérdezett szakember szerint sem veszélyeztetné az ellátás biztonságát: az évtizedes bizalmi kapcsolatokra építő energiaszektorban ez az elv szent és sérthetetlen. Ugyanakkor egy anyagilag kilátástalan helyzetben a külföldi tulajdonosok megfelelő döntéseket hozhatnak veszteségeik minimalizálására és befektetésük megszüntetésére. Egyes szakértők szerint az állami vagyon gyarapítását célul tűző új kabinetnek ez nem is jönne rosszul: ilyen helyzetben akár egy állami cég is a kivonuló befektető helyébe léphet.
