Bizonytalan bankadó: a pénzintézetek berzenkednek, de fizetni fognak
Egyre élénkebben foglalkoztatja Európa államait a gondolat, hogy valamilyen módon megcsapolják a bankok, pénzügyi vállalkozások eredményeit. Két jó okot is szoktak emlegetni az ötletgazdák: kell a bevétel a válságban kiürült állami kasszákban, és szükség lenne egy alapra is, ami a pénzvilág későbbi megrendülése idején tenne jó szolgálatot. A bankadó mellett a vezető európai államok – a britek, a franciák és a németek – mindegyike letette a voksát, vagyis erős támogatás áll a terv mögött. Ám ez csak akkor vihető teljes sikerre – figyelmeztetnek a szakértők –, ha egységes alapokon nyugszik az adó. S nemcsak Európában, de a többi meghatározó pénzügyi központban, vagyis az Egyesült Államokban és Ázsiában is. Ha ugyanis eltérően adóztatják meg a pénzügyi műveleteket, illetve magukat a pénzintézeteket, akkor a befektetők oda csoportosítják át az adó alá vont eszközeiket, ahol a legkisebb teherrel megúszhatják az adózást. Ez persze kevésbé egyszerű azoknál a bankoknál, amelyeknek kiterjedt lakossági üzletáguk van, míg a vagyonkezelésre, befektetésekre szakosodott intézmények könnyebben odébbállhatnak.
Épp emiatt látja úgy több szakember is, hogy az egységes bankadó bevezetése nehezen tud megvalósulni, azzal együtt is, hogy az Egyesült Államok még Európánál is eltökéltebbnek tűnik a bankadó bevezetésében. Azonban Ázsia szerepe kérdéses, és nemhogy a kontinensek között, de még Európában is számos buktatóval kell szembenézni. A költségvetési politika függetlenségére oly kényes briteket például nem lenne könnyű meggyőzni, hogy alkalmazzanak egy, Európa egészére érvényes adót. Főleg hogy az adózás jelenleg nemzeti hatáskörbe tartozik (kivéve az áfa, ami a ritka kivételek közé tartozik, de annak a mértékét is a tagállamok határozhatják meg bizonyos keretek között).
Az egységes fellépés esélyét rontja, hogy több tagállam – meg sem várva az uniós egyzetetések eredményét – már döntést is hozott az adóról, mint Nagy-Britannia, illetve megjelölte a kívánt bevételt, és ehhez igazítottan folytat tárgyalásokat az érintett vállalkozásokkal, mint Magyarország. Itthon 200 milliárd forintot várnak idén a pénzügyi vállalkozásoktól, ebből 13 milliárd eleve be volt tervezve a büdzsébe, vagyis a maradék 187 milliárd befi zetőjét kellene megkeresni. A bankok mellett a biztosítók, egyéb pénzügyi vállalkozások is fizetni fognak. Így, tényszerűen, mert a tárgyalások ugyan még csak nemrég kezdődtek el, de a háttérben arról hallani, a vállalkozások tudomásul vették, hogy nem bújhatnak ki a fizetés alól. A vita a mértéken folyik, bár az MR1 rádió tegnap már hírül adta, mekkora teher sújtja a pénzintézeti szektorbanműködő vállalkozásokat. Eszerint a bankokra 133 milliárd, a biztosítókra 36 milliárd jutna. A lízing- és faktoring cégeknek 12,5 milliárddal kellene hozzájárulniuk a kasszához, a pénzügyi közvetítőktől 3,2, míg az alapkezelőktől 2,2 milliárdot vár a kormány. A fennmaradó rész a befektetési szolgáltatók, a Budapesti Értéktőzsde és a Magyar Fejlesztési Bank között oszlana el. Az ütemezés szerint június végén lezárulnak a tárgyalások, s szeptember végén már be is fizetik az idei adót az érintett cégek – ha minden flottul megy, mert forrásaink szerint a nagyságrendek nagyjából megfelelnek a rádió értesülésének, de a számok véglegesítésétől még odébb vannak a felek. A bankok általában arra hivatkoznak, hogy az idei befizetnivalójuk csaknem annyi, amennyit tavaly profitként elértek. Időközben jogszabályi változások is nehezítették életüket, a devizahitelezés elé egyre több korlátot állított a Bajnai-kormány, olyannyira, hogy az AXA tegnap közleményben tudatta, július 16-i hatállyal felfüggeszti a devizahitelezést Magyarországon, tekintettel arra, hogy a közelmúltban történt jogszabályi változások gyakorlatilag befagyasztották a devizahitelezési piacot. A folyósított hitelek többsége amúgy is forintban történik – érvelt döntése mellett a bank, ám rögvest jelezte, hogy nem ért egyet a magyarországi szabályozással. Mint írják: „A magyar piac és a jogi feltételek változása esetén, különösen akkor, ha a szabályozás egészséges hatósági keretrendszert biztosít a védett euróhitelek számára, az AXA készen áll arra, hogy felülvizsgálja az euróhitelezéssel kapcsolatos álláspontját.” A bankadóról folyó tárgyalások idején egy ilyen hangvételű nyilatkozat nem arra utal, hogy a pénzintézetek keresnék a kormány kegyeit, s önként hajlandóak nyakukba venni a kormány adóigáját. Már a banknál is ad munkát bőven a hitelpolitika átalakítása, az OTP tapasztalatai szerint míg néhány éve a lakás és jelzálog típusú hitelek 90 százalékát devizában vették fel az ügyfelek, addig áprilisban 70 százalékát már forintban folyósították – derül ki a lapunkhoz eljuttatott közleményből. Ma már ott tartanak, hogy a bank legjobb hitelajánlatainál mindössze nyolc százalék a különbség a devizahitelek törlesztőrészlete javára.
Egy biztos, a bankok fizetni fognak. A tőlük várt összeg a magyar bruttó hazai termék (GDP) nagyjából 0,7-0,8 százalékának felel meg. Összehasonlításképpen, a briteknél 600 milliárd forintnak megfelelő összeget terveznek beszedni jövőre, ám ez ott csak a GDP 0,1-0,2 százalékának felel meg. Magának a bankadónak egyébként nincs nagy múltja a kontinensen. A svédek próbálkoztak vele, a stockholmi kormány még tavaly késő ősszel találta ki, hogy a kockázatosnak tekintett tevékenységet különadóval sújtja, az eszközök egy részére kivetett stabilitási díjjal, amelynek mértékét 0,036 százalékban határozta meg. Ebből tíz év alatt a GDP 2,5 százalékának megfelelő összeget helyezne el egy külön alapba, arra az esetre, ha megint válság fenyegetné a szektort, vagy valamely nagy pénzintézet bajba kerülne. Távolabb tekintve, az Egyesült Államok svéd mintára szintén alapot képezne, méghozzá a kétes banki követelések kezelésére kitalált program számára elkülönített közpénzek visszaszerzésére. Az amerikai elképzelés az 50 milliárd dollárnál nagyobb eszközállományú bankok fedezett kötelezettségeit sújtaná 0,15 százalékos illetékkel, s ennek révén tíz év alatt 117 milliárd dollárt hozna vissza az adófizetőknek. Ez nem éri el a GDP egy százalékát.
Európa még nem tart itt, a bizottság egyelőre azt elemezte, mit hozna a svéd, illetve az amerikai modell a konyhára. Előbbi esetén évente bő tízmilliárd euró folyhatna be, míg a másik lehetőség nagyjából ötvenmilliárd euróval kecsegtet. Még ez utóbbi sem éri el azonban az uniós GDP fél százalékát. A pénzintézetek megbékélni látszottak az utóbbi időben azzal, hogy valamilyen különadót kivetnek rájuk, de igyekeztek figyelmezetni a veszélyekre. Az EKB-nál elhelyezett betétek mennyisége rekordot döntött az utóbbi hetekben, vagyis a bankok még mindig nem hiteleznek az üzleti szektornak. Az eurózóna államadósság-válsága viszont őket is érinti, hiszen nem lehet tudni pontosan, melyik bank milyen állampapír-portfóliót épített fel.
A német bankok hallgatnak
Mintha újra nagykoalíció irányítaná Németországot: a kormányzó kereszténypártok és az ellenzéki szociáldemokraták egyaránt támogatják a bankadó bevezetését. A pénzintézeti elvonást azonban elsősorban nem a költségvetés megsegítésére rónák ki, a befizetéssel a bankok öngondoskodással egyfajta biztonsági tartalékot hoznának létre az esetleges újabb viharos időkre. A „bankadó” bevezetése mellett érvelő Angela Merkel (CDU) kancellárt és Wolfgang Schäuble (CDU) szövetségi pénzügyminisztert a minap az Európai Központi Bank korábbi vezető közgazdásza, Ottmar Issing által vezetett szakértői csoport is teljes támogatásáról biztosította. Egyelőre azonban nem világos, pontosan, hogyan működne a kockázatelhárító alap, ahogy a bebukott pénzintézetek felszámolását levezénylő új csődtörvény is várat magára. A bankok mindenesetre feltűnően csendben vannak. A hallgatást az indokolja, hogy a korábbi nagykoalíciós Merkel-kormány 2008–2009-ben az adófizetők pénzéből több mint 400 milliárd euróval támogatta a német bankokat. A mankónak köszönhetően a magukat szintén jócskán elspekulákó német bankok viszonylag jól átvészelték a krízisidőszakot. Magyarországon nem ez történt, két bank jutott kisegítő hitelhez, amit vissza is fizettek.
