A szakmai kérdésekben is komoly szerepet játszik ezentúl a politika, és mérvadó lesz a kormány akarata. Legyen szó szabályozásról, piacfelügyeletről, vagy épp költségmodellekről. Vagyis, a fogyasztónak bizonyosan nem lesz jobb ez a változás – foglalhatók össze a lapunk által megkérdez ett hírközlési szakemberek véleménye a kormány hírközlést és médiát szabályozó javaslatcsomagjáról. Hogy a Cser-Palkovics András és Rogán Antal önálló indítványaként a képviselők elé kerülő javaslatcsomag előnyös lesz-e a piaci szereplőknek, arról már megoszlanak az egyébként névvel nem szívesen vállalt vélemények, a legtöbben úgy tartják: a jelentős piaci erővel bíró szereplők akár jól is, de rosszul is járhatnak. A nettó szabályozási kérdésekben ugyanis, így a végződtetési vagy összekapcsolási díjak megállapításában, vagy épp a költségmodellek összeállításában, netán a frekvenciadíj-fizetési modell meghatározásában ezentúl teljesen manuálisan is dönthet a hatóság, a kormány instrukcióit követve. Vagyis, előállhat az a helyzet, hogy az érintett szolgáltatók már csak szembesülhetnek egy őket érintő döntéssel, de az is, hogy a jelentős kérdésekben egyeztetésekre hívják őket, ahol, minthogy a törvény sokkal egyszerűbb döntési mechanizmust ír le, sokkal egyszerűbb lesz megállapodni „az állammal”. Utóbbi, nyilvánvalóan egyszerűbb a piaci szereplőknek, mindaddig, amíg a feltételeket ők maguk fairnek minősítik. Szakértőink figyelmeztetnek: az is elképzelhető, hogy a kormány irányítása alatt álló szabályozónak megszabják a fogyasztók érdekeinek fokozott figyelembevételét, ám a rendszer mégis alkalmat ad egyéni érdekek érvényesítésére, hiszen ezermilliárdot meghaladó piacról van szó. Mindezek alapján nem csoda: a távközlési cégek egyelőre vonakodnak állást foglalni a kérdésben: kivárnak.

Ami a kormányirányítást jelenti, a csomaghoz több tucat módosítást nyújtottak be, legtöbbet az MSZP és az LMP képviselői, ám a Jobbik sem maradt adós javaslataival. A hírközlési téren szakértőink egy fideszes módosítás elfogadását tartják valószínűnek, amely a hatóság elnöki posztjára kilenc évre választott személy esetében az Országgyűlés kétharmados többségének kezébe helyezi a kinevezés jogát. Ezzel, elvileg biztosítanák a hatóság kormánytól való függetlenségét, legalábbis papíron. Ez azért fontos,mert ezzel megelőzhető egy komoly presztízsveszteséget okozó uniós eljárás, amelyhez hasonlómár folyik Románia, Szlovénia és Szlovákia ellen azért, mert nem biztosítják hírközlési szabályozó szervezet függetlenségét. E tekintetben érdekes az is, mi lesz a Nemzeti Hírközlési Hatóság tanácsának sorsa. Jelenleg ugyanis a független szabályozót nem maga a hatóság, hanem e tanács testesíti meg, s nem valószínű, hogy az EU elnézi, ha ezt a testületet egy tollvonással (törvénnyel) megszüntetik, miközben annak megbízatása tart. Más kérdés ugyanakkor, hogy jelenlegi információink szerint a tanácstagok a törvény hatályba lépéséig le kívánnak mondani, így könnyen lehet, hogy e probléma fel sem merül. Nem egy tanácstag esetében ugyanakkor kérdés az is, mi lesz a több évtizedes közszolgálati jogviszonyukkal?

A törvényjavaslatot és a módosítókat figyelve kirajzolódik egy, a fennhatóságok körül zajló vetélkedés is, elsősorban a Fellegi Tamás vezette Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a szuperhatóságot a jövőben minden bizonnyal vezető Szalai Annamária és csapata között. Érdekes ugyanis, hogy az infokommunikációs stratégiáért hivatalosan az NFM felel, de a törvényjavaslat az eredeti változatában szinte alig biztosított volna kompetenciát a tárcának, szemben egy akkor erősnek tervezett testülettel, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanáccsal. (E szervezetet képzelhették el az NHH Tanács utódjának.) Ebbe az öttagú grémiumbapéldáulnemdelegálhat tagokat az elnök, de a módosítások nyomán a tanács kompetenciája gyengül, és immár deklarálták az NFM infokommunikációs fennhatóságát. Egyes vélemények szerint ugyanakkor az NFM e játszmában egyelőre vesztésre áll, hiszen az NHIT-ben, mint stratégiai testületben továbbra sem lesz szerepe, miközben a majd 600 ember és mintegy hatvanmilliárd forintos keret fölött a szuperhatóság elnöke diszponál, igaz, ebben már a média is benne foglaltatik.

Más piaci szakértőink ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy a törvény betűi lehetőséget adnak arra, hogy korrekt szakmai irányítás valósuljon meg a piacon, és a fentebb részletezett eszmefuttatásokat mindössze találgatásnak minősítik. Kifejezetten jónak minősítik a „konvergens hatóság” koncepcióját – rendre e szókapcsolatot használja az NFM, amikor a hatóságról beszélnek az illetékések. Álláspontjuk szerint ugyanis konvergens, azaz a technológiai fejlődésre, az internet térhódítására és a különböző hírközlési csatornák konvergenciájára is figyelő, erre reagálni képes hatóságot kell létrehozni.

E szakértők sokkal érdekesebbnek tartják a köztársasági el nök várható reakcióját a törvény re. Mint mondják: noha a módosítók ideiglenesen szőnyeg alá söprik a sokat vitatott vélemény-válasz kérdéskört, az alkotmánymódosítást is – melyeket többen a nyilvánosságnak bedobott gumicsontnak is minősítenek –, Sólyom László mégis visszadobhatja a törvényt a parlamentnek. Ez nem jelentene különösebb problémát, de lenne alapja az alkotmányos aggályait is megfogalmazni, és a taláros testület elé utalni a jogszabályt. Ez esetben pedig hosszú késedelmet szenvedne a törvény hatályba lépése, s így fontos szabályozási kérdések is, melyekről a jelenlegi vagy az új hatóságnak mindenképp dönteni kellene.

Új generációs hálózatok: szabályozásra várva