Ázsiai pénz mozgatta tegnap a világot
Tegnap Kína mozgatta a világ piacait, a központi bank bejelentésének – miszerint fokozatosan szakítanak merev árfolyam-politikájukkal, amely rögzítette a fizetőeszközük, a jüan árfolyamát a dollárhoz – hatására komoly pénzek mozdultak meg a tőzsdéken. A befektetők felbátorodása annak tudható be, hogy a kínai lépéssel esély nyílt a jüan árfolyamának erősödésére, ami olcsóbbá teszi a többi ország számára az áruk, nyersanyagok bevitelét Kínába. Egyszóval több terméket lehetne eladni az ázsiai országban, ha az pusztán az árfolyamon múlna. Az optimizmust az is táplálja, hogy az árfolyam erősödése gátat szabhat a kínai infláció emelkedésének. Ez nemcsak gazdasági, hanem társadalmi ügy is Kínában, ahol egyre hangosabban adják a vezetés tudtára elégedetlenségüket a munkavállalók. A piacok tehát – valamilyen részben – azt is díjazzák, hogy csökkenhet a veszélye a társadalmi konfliktus kitörésének.
A meghatározó európai tőzsdék mellett a magyar is honorálta a bejelentést, főleg az OTP árfolyama erősödött (igaz, a bankadó miatt nagyot esett az utóbbi időben az árfolyama, így nem volt meglepő, hogy az első jó hírre erősödni kezdett a részvény). Valószínű, hogy a nagy piacokon keltett hangulat húzta fel a budapesti indexet, de azért a magyar gazdaság is profitálhat az árfolyam-politikai változásokból. Kína több mint 1000 milliárd forint értékben hozott be árut Magyarországra tavaly, ennél nagyobb értékben Németország és Oroszország importált. Ennél jóval szerényebb a kínai–magyar külkereskedelmi kapcsolat, ha a kivitelünket vizsgáljuk: a 2009-ben elért 245 milliárd forintnál egy sor európai országba exportálunk nagyobb értékben. Tehát lenne hová bővíteni a magyar exportot.
A piacok örömtáncában azonban nem mindenki vett részt. Az elemzők további részleteket hiányolnak, sőt van olyan szakértő, aki szerint egyenesen káros a kínai jegybank döntése. Robert Mundell közgazdász szerint például a válság kirobbanásáért is az árfolyam-ingadozások voltak felelősek, s úgy látja, Kína destabilizálásához vezethet, ha engedi a jüan árfolyamának mozgását. Mások pedig egyszerű taktikai húzásnak tekintik a kínai lépést, e vélemények szerint az e hét végi G20-as csúcs elé időzített bejelentéssel Kína megpróbálta kifogni a szelet az őt ostorozó államok – köztük is kiemelten az USA – vitorlájából. A rögzített árfolyam alkalmazása, vagyis a mesterségesen irányított külkereskedelmi folyamatok miatt ugyanis Peking kapott már hideget-meleget, az Egyesült Államokban az utóbbi időben egyre keményebb hangot ütnek meg ezen árfolyam-politika miatt Kínával szemben.
Van olyan vélemény, amely szerint a későbbiekben is lesz oka bosszankodni Kína miatt a világnak. Barcza György, a K & H elemzője több olyan jelet is felfedezni vél a kínai gazdaságpolitikában, ami egy később bekövetkező krachra utal. Ilyennek véli a felértékelési szándékot, ami a korábbi válságok idején, például Argentínában is megelőzte a gazdaság megreccsenését. – Ha ez a belső kereslet felfuttatásával jár együtt, amint az Kína esetében is felfedezhető – folytatta e gondolatmenetet –, akkor még valószínűbbnek tűnik egy olyan forgatókönyv, amely „véres” fináléval zárul. Persze ez nem egyhamar következik be, ha egyáltalán, de hosszabb távon – amint azt gazdaságtörténeti példák mutatják – egyáltalán nem lehet kizárni egy kínai gazdasági válságot.
