Térkép nélkül a pénzügyi dzsungelben
– Miként változott a pénzügyek oktatása az elmúlt húsz évben?
– A kilencvenes években eltérő mértékben és sebességgel alkalmazkodott az új helyzethez a pénzügyes szakma, az egyetemi oktatás, a befektetők és az a közeg (így a politika is), amiben mindez létezik. Mai szemmel nézve szédítő tempóban és egyetértésben alakultak ki a szakmai önszerveződésre építkezve a szükséges intézmények. A térség országait messze megelőzve alakult meg a Bankárképző és a Brókerképző. Már jó ideje itthon is megszerezhetők a nemzetközi szakmai szervezetek diplomái, így például az EFFAS (European Federation of Financial Analysts) befektetéselemzői diploma. A szűken vett pénzügyes egyetemi képzés a 90-es évek közepére igazodott a nemzetközi sztenderdekhez. Lényegében ugyanazokból a tankönyvekből tanultak a diákjaink, mint bárhol a világban. A Financial Times rangsorában többször is az első 8 között szerepelt a Közgazdaság-tudományi Egyetem pénzügyi oktatása.
Eközben a pénzügyi piacok drámaian megváltoztak a nagyvilágban. A számítógépek megjelenése elektronikus jellé alakította az értékpapírokat, amelyeket immár szédítő tempóban lehetett adni-venni a világ bármely sarkából. A nagy befektetési bankok a világ legjobban fizetett matematikusait alkalmazták, hogy árazzanak be újabb és újabb formába bújtatott pénzügyi kockázatokat. Ez teljesen átalakította a pénzügyeket, és Nobel-díjak sorozata fémjelezte az új korszakot. Ennek nyomán itthon a Közgáz az ELTE-TTK-val közösen létrehozta a pénzügy-matematika mesterszakot, hogy nálunk is legyenek megfelelő matematikai alapokkal rendelkező befektetéselemzők, pénzügyi kockázatkezelők.
Ugyanakkor nem mondhatnám, hogy a modern pénzügyek szemléletmódja, problémái, fogalmai beépültek volna a hazai akadémiai közgazdasági gondolkodásba. Ám napjaink világgazdasági válsága mindennél jobban példázza a származtatott pénzügyi termékek megértésének fontosságát, hiszen a laza amerikai monetáris politika melegágyán ezekbe csomagolva terjedt szét és bújt újabb és újabb termékek köntösébe az a pénzügyi kockázat, amely aztán romba döntötte a reálgazdaságot még olyan országokban is, ahol hírből sem hallottak derivatív ügyletekről.
– Milyen hatása van a felsőoktatásban a bolognai képzési rendszerre való átállásnak?
– Korábban különvált a rövidebb és gyakorlatias főiskolai képzés és az ötéves egyetemi képzés. Most az első három év azonos, mintha összevonnák három évre az ápolónő- és az orvosképzést. A hagyományosan 4 féléves matematikaoktatás 2 félévre csökkent, és azon belül is fele óraszámra a gyakorlat. 50 év után megszűnt önálló tárgy lenni a valószínűségszámítás. Enélkül viszont képtelenség bármiféle kockázattal számolni. A módszertani tárgyak súlya feleharmada lett a nyugat-európainak, holott régebben pont a jobb elméleti-matematikai megalapozottság adta hallgatóink kiemelkedő nemzetközi versenyképességét. Több nyugati országban ma is megkülönböztetik a további tanulmányokra, illetve a munkába állásra felkészítő képzést. A bolognai átállás nem okoz gondot a vállalati pénzügyesek képzésében, de alig megoldható kihívás elé állítja a pénzügyikockázatkezelő-képzést. Szükségmegoldásként a Közgázon bevezettük a Speciális Pénzügyi Matematika programot, ahol a hallgatók a választható tárgyaik terhére megtanulhatják a szükséges matematikát.
Közgazdászképzés címén a legtöbb helyen üzletemberképzés folyik. A hallgatók részéről is kisebb az érdeklődés az elméleti és makroszintű ismeretek iránt. Ma már csak mutatóban akad olyan diák, aki tanulna a korábbi idők közgazdasági elméleteiről. Korábban ez alapismeret volt. A bolognai rendszerben az első három év egyszerre akar alkalmazható kész tudást adni, és felkészíteni a mesterszintű tanulmányokra. Az utóbbinál már most látszik, hogy baj van. Korábban az egész társadalom értette a főiskolák és az egyetemek közötti különbséget. Most ehelyett az egyetem – kutató egyetem megkülönböztetést erőltetik, igen vitatható módon. Szerintem egy ilyen kis országban ez egy nagy csacsiság.
– Mások ma a diákok, mint régen?
– A mai fiatalok nem szeretnek vastag könyveket olvasni, de pillanatok alatt bármit megtalálnak az interneten. A legjobb diákok olyanok, mint hajdanán, az átlagos hallgatók viszont alkalmazkodtak a lazább feltételekhez. A felvételi eltörlése és az, hogy nem kötelező az emelt szintű érettségi az egyetemre kerüléshez, nem gyakorolt jó hatást. Harminc évvel ezelőtt az első négy félévben összesen tíz utóvizsgája lehetett az embernek, utána kizárták az egyetemről. Ma minden tárgyból kilencszer utóvizsgázhat a hallgató. Háromszor vehet fel minden tárgyat, és minden tárgyból ingyenes az első utóvizsgája (UV) a felsőoktatási törvény értelmében. Ma már törvény tiltja, hogy névvel tegyük ki a hallgatók vizsgaeredményeit a tanszéki hirdetőtáblára. Ez egy fontos évszázados hallgatói motivációt kapcsol ki az oktatásból. El tud képzelni olyan olimpiát, ahol a versenyzők kódszámmal indulnak, és titkos, hogy melyik ország képviseletében? Egyre több az átlagdiák joga és a tanár kötelezettsége. De nem a tanártól kellene megvédeni a diákot. Az érdekellentét nem a tanár és a diák között van, hanem a jó és rossz diák között. Ugyanazok a jogok és lehetőségek illetik meg azt a hallgatót, akinek 60-nál is több utóvizsgája van, mint azt a diákot, aki minden vizsgáját jelesre tette le. Legalább a rossz diák fizessen, a jó diáknak pedig fi zessenek. A CEU-n van tandíj, és nincs UV. El lehet képzelni, hogy mennyire más felkészültséggel mennek el vizsgázni a hallgatók, mint az államilag szabályozott egyetemen.
– Mintha az egyetemek funkciói is változnának...
– Korábban bizonyos információkhoz csak az egyetemeken és könyvtáraikban lehetett hozzáférni. Az interneten ma bármi megtalálható. Továbbra is fontos, hogy az egyetemek olyan nagy tudású emberek gyűjtőhelyei legyenek, akik átlátják azokat az összefüggéseket, amelyek évek szorgos munkájával állnak csak össze. Ez másfajta tudás, mint ami összegyűjthető pár nap alatt a neten. Az egyetemi oktatóktól azonban nem azt várják manapság, hogy széleskörűen olvasottak legyenek és átlássák tudományuk legújabb fejleményeit, hanem hogy minél többet publikáljanak.
Nagy kérdés, hogy mi történik az egyetemi oktatás színe-javával. Kellenek a jól felkészült biológusok, ha hirtelen itt egy újfajta madárinfluenza. Vannak világméretű pénzügyi járványok is. Ezúttal az MBS, CDS, CDO nevű pénzügyi vírusok lendültek támadásba a világ túlsó felén, majd hirtelen nálunk is vállalkozások ezrei mentek tönkre, emberek tízezrei váltak munkanélkülivé. Kellenek olyan pénzügyi kockázatelemzők, akik időben felismerik majd a következő mutációt. Ennek előfeltétele, hogy az egyetemi oktatás és ezen belül a vezető oktatók kellően autonóm módon tudjanak reagálni egyegy szakma új fejleményeire. A felsőoktatás mára eltömegesedett. Kérdés, a tehetséggondozás fellegvárai továbbra is itthon lesznek-e, vagy külföldön? Mert a jó egyetem ott van, ahová összegyűlnek a tehetséges diákok.
– Amiről beszél, az a mindennapokban is lecsapódott. Mára emberek százezrei kerültek bajba a devizahitelek miatt...
– Nem csak az vállal pénzügyi kockázatot, aki a tőzsdén részvényt vesz, hanem az is, aki hitelt vesz fel. Ez a legfontosabb lecke, amit mindannyiunknak meg kell tanulni. A jövőbeni árfolyam alig megjósolható, de a kilengések nagysága jól felmérhető. Hoszszú távon súlyosabb következményei lesznek annak, hogy milyen elvek alapján avatkozik be az állam a bank és adósa kétoldalú ügyletébe harmadikként, mint amennyire aggasztó a mostani helyzet. A pénzügyi termékek hasonlítanak a gyógyszerekhez. Ami gyógyszer az egyik embernek, az lehet, hogy méreg a másiknak. Ha az exportőr devizát ad el a határidős piacon, akkor rögzítette maga számára az árfolyamot, de ha ugyanezt az importőr teszi, akkor megduplázta az árfolyamkockázatát. Vannak recept nélkül kapható gyógyszerek, másokat csak orvosi felügyelet mellett lehet szedni. A pénzügyi tranzakciók is különbözőek, ezért fontos, hogy a pénzügyi tanácsadónk jól felkészült és megbízható legyen.
A középiskolai tananyagból teljesen hiányoznak nálunk az üzleti, a pénzügyi számítási és jogi alapismeretek. Pedig mindenkinek boldogulnia kell a pénzügyeivel, vagy azért, mert sok pénze van és befektet, vagy azért, mert nincs pénze, és hitelt vesz fel. Vannak kezdeményezések, például az MNB programja középiskolásoknak, a Brókerképző is szervez versenyeket, de ez kevés. Az oktatási kormányzatnak kellene átgondolnia alapdolgokat a mostani válság kapcsán.
Az afrikai törzseknél akkor vált férfivá egy fiú, ha bizonyította, hogy önállóan tud vadászni. Gyermekeinknek a társadalom és a gazdasági élet napi dzsungelében kellene eligazodniuk. De nemhogy vadászni nem tanítjuk őket, még térképet sem adunk a kezükbe.
