Végzettség nélkül is lehetünk eladók
Harmincezer kiskereskedelmi alkalmazott szembesülhet rövidesen azzal, hogy munkáltatója immáron csak minimálbért köteles neki kifizetni. Ez tizenhatezer forinttal kevesebb, mint a 89 ezer 500 forintos szakmai minimálbér, amire eddig jogszabály kötelezte a kereskedőt. Az előző kormány gazdasági minisztériuma ugyanis az átadás-átvétel körüli utolsó pillanatban módosította a kereskedelmi foglalkozások szakképzettségi követelményeiről szóló jogszabályt, így a jövőben az ágazat munkáltatói zöldség-gyümölcs, illetve ruházati eladónak, valamint papír-írószer kereskedői munkakörökbe azt vehetnek fel, akit akarnak.
A rendelet a kereskedők és a szakszervezet között régóta tartó vitát döntött el – az előbbiek javára. Nem véletlen, hogy a Kereskedelmi Alkalmazottak Szakszervezeténél (KASZ) most úgy vélik: a szabályozás kifejezetten a nagy multinacionális áruházláncok érdekeit tükrözi. A KASZ szerint a képzési követelmények lazítása óhatatlanul a szakma, a kereskedelmi oktatás további leépüléséhez és végső soron a területen dolgozók helyzetének romlásához vezet – mondja Buday Pálné. A KASZ alelnöke szerint arról sem szabad megfeledkezni, hogy a vásárlók is pórul járnak: a képzetlen munkaerő alkalmazásával sokkal több lesz a fogyasztóvédelmi probléma is.
A kereskedők szerint hamis és hangulatkeltő a szakszervezetek „multizása”. Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára – aki úgy becsüli, hogy a szabályozás a kereskedelmi alkalmazottak tíz százalékát érinti – szerint az életbe lépett rendelet elsősorban a kisebb vállalkozásoknak kedvez, amelyek 2007 óta tartó receszszió, illetve a fogyasztást szűkítő kormányzati intézkedések, pél dául az áfakulcs tavalyi emelése nyomán már nem tudják kitermelni a szakmai bérminimumot. Vámos György nem rejti véka alá: a szakmai tevékenységek jóval nagyobb körénél lazítanának a képzettséghez kötő előírásokon. Szerinte amúgy is célszerű lenne, ha a szakmai követelmények rendjét nem a merev állami szabályozás, hanem szakmai szervezetek és kamarák határoznák meg. – A szakmában egyébként is lesújtó véleménnyel vannak a különféle gyorstalpalókon megszerezhető papírokról – mondja Vámos, hozzátéve, hogy ugyanakkor a nagy áruházláncok házon belül képzik ki a dolgozóikat.
Tény, hogy az új szabályozás lényegében a ruházati, illetve a vegyes termékkörű üzletek – ahová a nagy áruházláncok is tartoznak – eddigi gyakorlatát szentesíti. A láncok ugyanis korábban azzal kerülték meg a 2005-ös kereskedelmi törvény tevékenységet szakképzettséghez kötő előírását, hogy árufeltöltő és egyéb „művészneveken” foglalkoztatták a dolgozóikat. Ugyanakkor a fizetés mértéke eddig sem feltétlenül a papíron meglévő képzettségtől függött. Éppen a KASZ egyik korábbi felmérése mutatott rá, hogy a jellemzően szakképzett eladókat alkalmazó kisvállalkozásoknál a szabályzás ellenére sem ritka a – jelenleg 73 ezer 500 forintos – minimálbér alatti fizetség, míg a hipermarketek zömében szakképzettséggel nem rendelkező, betanított dolgozói többnyire jóval a szakmai bérminimum felett keresnek.
Szakmai vélekedések szerint egyelőre nincs arról szó, hogy a munkáltatók új rendeletre hivatkozva csökkentenék a fizetéseket – ilyenről nem is érkezett információ a szakszervezetekhez. Piaci vélekedések szerint az új rendelet inkább arra ad majd lehetőséget, hogy az immáron harmadik éve recesszióval küszködő ágazat munkáltatói elejét tudják venni a dolgozók későbbi béremelési igényeinek. Tény, hogy a kiskereskedelmi recesszió már jóval a válság előtt elkezdődött: 2007 eleje óta egyre gyorsuló ütemben esnek az eladások, és több ezer, főleg kisebb vállalkozás húzta le a rolót. A szakszervezet viszont eddig is szkeptikusan fogadta a forgalomcsökkenésről szóló kereskedői sirámokat, amelyek szerintük leginkább arra szolgáltak, hogy a kereskedők a bérköltségek rovására próbálják hozni a profitjukat. A KASZ szerint az a mód, ahogy a jelenlegi szabályozás megszületett, a hipermarketlobbi tevékenységére utal.
A Gyurcsány-kormány még 2008 októberében arról állapodott meg többek között a kereskedelmi szövetségekkel és a szakszervezetekkel, hogy felülvizsgálja az ágazati szakképzettségi követelményekre vonatkozó 1997-es rendeletet. Az eredetileg a jogszabályok egyszerűsítését célzó szándék – felszámolták volna az Országos Képzési Jegyzék és a kereskedelmi szakképzettségről szóló rendelet ellentmondásait – fokozatosan fordult át a kereskedők érdekét tükröző módosításokba. Míg a 2005-ös kereskedelmi törvény általánosságban kimondta, hogy eladóként csak szakképzett személy alkalmazható, a törvény 2009 májusban egy salátatörvénybe ágyazott módosítása után ez már csak egyes tevékenységekre vonatkozott, amiről a szakminiszter dönthet. A szakszervezet balsejtelmei végül a nyári uborkaszezonra igazolódtak be, amikor a gazdasági tárca előzetes, tavaszi egyeztetéseken hangoztatott álláspontjával szemben nagy hirtelen előállt a lényegében a mostani rendeletben visszaköszönő tervekkel. A hivatalos indoklás szerint ezen munkakörök betöltését már idejétmúlt dolog szakképzettséghez kötni. „A képzettségi követelmények lazításával csökkenne az állami szabályozás, és nagyobb terepet kapna a piaci önszabályozás” – olvasható az indoklásban.
Míg az állami szabályozás lazítását tükröző törekvést a felek egybehangzóan Mester Zoltán államtitkárhoz kötik, addig a KASZ a hírek szerint Kiss Péternél próbálta megfúrni a jogszabálytervet. Eleinte úgy tűnt, sikeres lesz az akciójuk – az év elején a KASZ még arról kapott ígéretet, hogy a minisztériumban kigyomlálták a rendelettervezetből a számukra sérelmes pontokat. Ám mint kiderült, akciójuk csak arra volt elég, hogy a tárca az utolsó pillanatig elodázza a döntést. Varga István leköszönő miniszter május 14-én írta alá a rendeletet, ami három napon belül hatályba is lépett. A trükk olyan jól sikerült, hogy a KASZ lapunktól értesült a cirka egy hónapja a Magyar Közlönyben megjelent jogszabályról. Mindazonáltal a szakszervezetnél leszögezték: keresik a módját, hogy az új kormánynál felülvizsgáltassák a rendelet, szerintük a szakmát ellehetetlenítő, pontjait.
