Uniós egység a bankadóról
A legtöbb kérdésben az előzetes egyezkedésnek megfelelően zajlott az egynaposra szűkített júniusi csúcstalálkozó, de egy nagyon vitatott kérdésben mégiscsak áttörést értek el, ez pedig a bankadók ügye. A találkozó után Orbán Viktor kormányfő is jelezte, hogy igen parázs szóváltás közben alakult ki a záróközleménynek az a mondata, amely a lehet helyett a kell szót tartalmazza. A magyar miniszterelnök ezzel a maga bankadótervét is támogatva látta.
Az állam- és kormányfők úgy fogalmaznak, hogy egyrészt az igazságosabb közteherviselés érdekében, másrészt a pénzügyi ágazat kockázatainak későbbi kezelésére lehet kivetni adót és illetéket. Eddig arról folyt élénk eszmecsere, vajon melyik célra lenne érdemesebb ezeket a pénzeket felhasználni, a költségvetési bevételek növelésére vagy egy alap létrehozására csődök, felszámolások esetére. A harmadik banki témában is egyetértésre jutottak, vagyis az EU úgy készül az e havi torontói G20-as csúcsra, hogy javasolni fogja a pénzügyi tranzakciókra is adók kivetését, függetlenül attól, hogy nincs globális egyetértés. Aztán a torontói alkudozás végkifejletétől teszi függővé az álláspontját.
Sajtóértekezletén Orbán azt mondta, hogy a kormány a nyári parlamenti szünet előtt módosítja a költségvetést, s a 29 pontos program nyomán az adótörvényeket is, vagyis addig a pénzintézetekkel is befejezi a tárgyalást a 200 milliárd forintos „bankadó” részleteiről. A kormányfő egyebekben is úgy vélte, hogy a most véglegesített uniós foglalkoztatási és növekedési stratégia, azaz a 2020-as terv egybeesik a magyar célkitűzésekkel. Hozzátette: a jó, átlátható, rugalmas kormányzás most versenyelőnyt hozhat Magyarországnak. Ha ügyesen keresi érdekeit a stratégiát meghatározó és szabályrendszerét átalakító unióban, akkor a válságból megerősödve kerülhet ki.
A csütörtöki tanácskozás nagy témája ugyanis a gazdaságpolitikai koordináció szorosabbra fűzése volt. Az Európai Tanács állandó elnöke, Herman Van Rompuy, aki munkabizottság élén a reform vezéralakja, maga is beszámolt a résztvevőknek és a sajtónak, hogy egyetértés mutatkozik számos kérdésben, a megelőző, szankcionáló mechanizmus kialakításában, a költségvetések előzetes bemutatásában, a versenyképességi mutatók kidolgozásában és figyelésében, a statisztikai adatok megbízhatóságának garantálásában. Ám Orbán elmondta: végül úgy határoztak, hogy az államadósság és a magánszektor adósságát nem kezelik együtt, a kritériumrendszerben előbbi marad benn.
Nyilvánvalóvá vált, hogy az eurózóna országaira szigorúbb, de nem részletezett büntetések várnak, mint a valutaövezeten kívüli államokra, ám ők is két csoportot alkotnak, hiszen a kimaradási lehetőséggel rendelkező britek és dánok sok mindent nem vennének magukra, a közös pénzt sem akarják bevezetni, de érdekeltek a szilárd euró létében. Az októberi csúcstalálkozóra kellene még sok egyéb témában megállapodni.
Az állam- és kormányfők sürgették az Európai Parlamentet, hogy ne húzza el az új felügyeleti rendszer létrehozását, érje el, hogy az új hatóságok január elsején megkezdjék a munkát. Van Rompuy azt is bejelentette, hogy július második felében közzéteszik a banki stressztesztek eredményeit a piacok megnyugtatására. Ezt a nyomás alá került spanyolok szorgalmazták, a tartományi bankok teljesítménye miatt aggódó németek ellenezték, de végül beadták a derekukat. A publikálást Washingtonból is sürgették, hogy a piaci bizalom visszatérhessen, derüljön ki, mely pénzintézetek szorulnak tőkére vagy bezárásra, s Európa lépjen végre túl saját árnyékán.
Nyolc év után első brüsszeli csúcstalálkozójának tanulságát Orbán úgy rögzítette: a válság rányomta bélyegét a hangulatra, a 2020-as stratégia iránt is kisebb lelkesedést érzékelt, mint a lisszaboni célok 2000-es lefektetésekor. Mint megfogalmazta: Európa akkor lehet újra sikeres, ha jó közös célokat talál. Kettőt említett: a foglalkoztatás növelését, és olyan családtámogatási rendszert, amellyel „bevándorlás nélkül lehet megoldani a demográfiai problémákat”.
