Bioüzemanyag: több kár, mint haszon
Ki lehet-e vágni trópusi erdőt, hogy helyén olajpálmaliget létesüljön a bővülő bioüzemanyag-piac ellátására? Természetvédelmi területen, lecsapolt lápon vagy tőzeges talajon lehet-e a bioüzemanyagok előállításához szükséges növényeket termeszteni? Az Európai Unió válasza: nem. Ám fel kell oldani a feszültséget is. A tagállamok nevezetes megállapodása értelmében 2020-ra húsz százalékkal kellene mérsékelni a károsanyag-kibocsátást, s ugyanilyen részarányúra növelni a megújuló erőforrások alkalmazását, ezen belül a bioüzemanyagok részesedését tíz százalékra emelni.
Mint egy nemrégiben kiszivárgott bizottsági tanulmány is megállapította, egyes termékek, eljárások esetében akár négyszer akkora lehet a károsanyag-kibocsátás, mint a fosszilis üzemanyagok elégetésekor. Gyakorta emlegetett példa az amerikai szójatermesztés: minthogy nincs elegendő terület az állattenyésztés takarmánykeresletének és a bioüzemanyagok iránt növekvő igények kielégítésére, ezért például Brazíliában esőerdőt irtanak, hogy takarmánynövényt termesszenek.
Ám e közvetett módon a környezetet ért kár összességében nagyobb lehet, mint ha a járművekbe a hagyományos benzint vagy dízelt töltötték volna. Az Európai Bizottság nevében ezért hívta fel az ipar és a közvélemény figyelmét Günther Oettinger energiaügyi biztos arra, hogy a közlekedésben – amely az EU üvegházhatásúgáz-kibocsátásának 20 százalékáért felelős – a benzin és a gázolaj fő alternatíváját a bioüzemanyagok kínálják ugyan, de egyben biztosítani kell, hogy a felhasznált bioüzemanyagokat fenntartható módon állítsák elő.
A bizottsági anyagok hangsúlyozzák, hogy a bioüzemanyagok általában azért kevesebb káros anyagot bocsátanak ki, s hogy az EU minősítési rendszere a legszigorúbb a világon. De a bizottság gondoskodni akar arról is, hogy a bioüzemanyagok – ideértve az importált termékeket is – eleget tegyenek a legkényesebb környezetvédelmi követelményeknek. Az uniós végrehajtó testület rögzíti, hogy a bioüzemanyag-gyártási rendszereknek milyen feltételeknek kell megfelelniük ahhoz, hogy az EU elismerje őket.
Az egyik legfontosabb kritérium, hogy a rendszerekbe olyan független ellenőrző mechanizmust is be kell építeni, amely az egész termelési láncot felügyeli, a mezőgazdasági termelőtől és a malomtól kezdve a kereskedőn át a töltőállomást benzinnel, illetve gázolajjal ellátó vállalkozásig. Az uniós közlemény kifejti: a bioüzemanyag összetevői nem származhatnak trópusi erdőből vagy a közelmúltban kiirtott erdő területéről, lecsapolt lápból, vizes élőhelyről vagy magas biodiverzitású területről. A bizottság egyértelművé tette, s Oettinger is megemlítette, hogy a fenntarthatósági követelményeknek ellentmond, ha például egy erdőt olajpálma-ültetvénnyé alakítanak át.
A tagállamoknak a megújulóenergia-forrásokat illetően kötelező erejű nemzeti célkitűzéseket kell teljesíteniük, és ezek szempontjából csak az üvegházhatásúgáz-kibocsátás jelentős csökkenésével járó bioüzemanyagok vehetők figyelembe. A bioüzemanyagok a jelenlegi 35 százalék helyett 2017-ben már 50, 2018-tól pedig legalább 60 százalékkal kevesebb üvegházhatású gázt bocsáthatnak ki, mint a fosszilis tüzelőanyagok.
A rendelkezésre álló adatok szerint az Európában használt bioüzemanyagok 75 százaléka dízel, 15 százaléka etanol, s 10 százaléka egyszerű növényi olaj. A bizottság szerint a tízszázalékos nemzeti célok eléréséhez 2–5 millió hektárt kellene e célra hasznosítani, s ekkora terület Európában is rendelkezésre áll, a mezőgazdasági művelésből kivont földeket újra be lehetne vonni. Ám például Indonéziában 3–12 millió hektárnyi erdőt irtottak ki korábban, de a földet műveletlenül hagyták, vagyis érdemes lenne újrahasznosítani ezt a területet.
Magyarországon néhány év alatt nulláról 3,5 százalékra emelkedett a bioüzemanyagok aránya, s e tekintetben csak hat uniós tagállam előzi meg: Ausztria, Franciaország, Svédország, Litvánia, Lengyelország, illetve a hat százalékkal magának vezető helyet kivívó Németország.
Felszámolják a nagyigmándi biodízelgyártót
Felhalmozott tartozásai miatt felszámolás indul a Nagyigmándon működő, biodízelt gyártó Öko-Line Kft. ellen, az üzem 25 dolgozójának pedig már fel is mondtak. A társaságot 2009 decemberében külföldi befektető vásárolta meg, aki azt ígérte, hogy januárban folytatja a termelést, és fejleszti az üzemet.
– Ebben az ügyben azonban azóta sem történt semmilyen előrelépés, ezzel szemben a tartozások felhalmozódása miatt elindult a felszámolás – mondta Pálfy Márton ügyvezető igazgató. Az Öko-Line tulajdonosai közel négymilliárd forintot ruháztak be egy évi 25 ezer tonnás biodízel-termelő üzem kialakításába. A Bábolnán lévő észterező létesítmény mellett présüzemet és logisztikai telepet építettek Nagyigmándon.
