Hatalmi harc a közúti fuvarozóknál
Politika? Pénz? Összeesküvés? Vagy Wáberer György ideje négy év után egyszerűen lejárt a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesületének (MKFE) elnöki posztján? Sokan találgatják, mi lehet a hátterében annak, hogy az érdekvédelmi szervezet küldöttgyűlése a közelmúltban leváltotta sikeresnek tartott vezetőjét, székébe pedig Vereczkey Zoltánt, a Pest Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökét ültette. A hirtelen elnökváltás körülményeinek lapunk is próbált utánajárni.
Négy érvénytelen szavazat mellett ötvenen Vereczkeyre, 34-en Wábererre voksoltak az MKFE küldöttgyűlésén – az elnökválasztás eredménye Karmos Gábort is meglepte. A szervezet főtitkára azonban már túltette magát az első csodálkozáson, és biztos benne, hogy a szavazás rendben zajlott, visszaélés, trükközés nem volt. A váratlan eredmény okait nem boncolgatja, de úgy tartja: a küldöttek bizonyára mérlegre tették mindkét jelölt eredményeit és ígéreteit.
Az MKFE munkáját négy éve irányító Wáberer György esetében a többi között azt, amit Vereczkey Zoltán is elismer.A szervezet új elnöke lapunknak arról beszélt: működőképes, jól szervezett csapatot örökölt elődjétől, aminek kialakítása komoly munka volt. De vitathatatlan az is, hogy a leköszönő elnök rendbe tette az MKFE gazdálkodását, és irányítása alatt a szervezet érdekvédelmi szerepe is erősödött – az eredmények önmagukért beszélnek.
Ezzel együtt Vereczkey változtatásokat tervez: szeretné, ha a közúti fuvarozók legnagyobb érdekvédelmi szervezete az eddiginél több támogatást adna a mikro- és középvállalkozásoknak. Az elmúlt években ugyanis ennek az indokoltnál kevesebb figyelmet szenteltek.
Erről beszélnek a Wáberert kritizálók is. A nyilatkozatot nevükkel nem vállaló küldöttek azt mondják: távozó elnökük költséges ötleteket talált ki a kisvállalkozók támogatására. Példaként említik azt a kezdeményezését, amely szerint az MKFE az M0-s mellett saját szolgáltató központot hozott volna létre tagjainak. Az elnökség elé éppen az elnökválasztással egy időben beterjesztett javaslat szerint a lobbiszervezet első komoly beruházása mintegy egymilliárd forintot emésztett volna fel. Méghozzá feleslegesen. Az MKFE saját termináljára ugyanis szerintük nincs szükség.
A leköszönő elnök pártját fogó küldöttek egyetértenek abban, hogy a vezetőváltásban komoly szerepe volt a pénznek. Szerintük azonban a tét valójában az a 2,4 milliárd forint vagyon, ami az MKFE számláján van. Ezt az összeget ugyanis mindenki másra költené. A régi vezetés hívei a többi között éppen az ellenlábasaik által leszólt terminálokra.
Ők olyan központokról gondolkodnak, ahol a gépkocsivezetők pihenhetnek, intézhetik adminisztratív ügyeiket, vagy éppen tankolhatnak az egyesületi üzemanyagtöltő állomásnál. Nem titok: az első ilyen beruházáshoz már a területet is kiválasztották. Az értékbecslés szerint 1,3 milliárd forintos ingatlant az MKFE 900 millió forintért kapta volna meg.
Vereczkey Zoltán nem sokat ad a találgatásokra, és a hírek szerint együttműködésre kérte Wáberer Györgyöt az MKFE irányításában. Ez a lapunk által megkérdezett küldöttek szerint azért érdekes, mert a két vezető nemcsak a szakmai kérdésekben nincs közös nevezőn, de politikai világnézetük is eltérő.
Márpedig a bennfentesek szerint az elnökválasztásnál voksolók között akadtak olyanok, akik nem tudtak, vagy nem is akartak elvonatkoztatni saját politikai meggyőződésüktől. Wábererről úgy tartják: az ország legnagyobb közúti fuvarozó és logisztikai cégének tulajdonosaként a parlamenti pártok mindegyikével ápol kapcsolatokat. Vereczkeyt egyértelműen a Fidesz oldalára sorolják – így elnökké választása sokak szerint jól jöhet az új kormánnyal kapcsolatokat kereső érdekvédelmi szervezetnek.
– A politika nem játszott közre abban, hogy az MKFE küldöttgyűlésén kit választottak a szervezet elnökévé – állítja Wáberer György. A döntésben szerinte sokkal inkább szerepe lehetett annak, hogy az elmúlt évek eredményeinek megvolt az ára is.
A leköszönő elnök legalábbis úgy tartja: bizonyára vannak, akiknek nem tetszett, hogy a saját cégénél megszokott hatékonysági normákat keresztülverte az MKFE szervezetén. De áldozatokkal járt az egyesület gazdálkodásának stabilizációja is. Az ellenérzések kioltásához az eredményes lobbitevékenység vagy a Mol Zrt.-nél a kisvállalkozóknak kiharcolt üzemanyagár-kedvezmény kevésnek bizonyult.
Wáberer tisztában van azzal is: sokan nem értettek egyet célkitűzéseivel. Így elsősorban azzal a törekvésével, hogy fejlesztései révén Magyarország a térség logisztikai szolgáltató központjává váljon. Véleményét ellenlábasai sem cáfolták – szerintük a logisztikai nagyhatalommá válás helyett a magyar közúti fuvarozók jobban járnak egy Vereczkeyhez hasonló, lefelé nyitó elnökkel. Elődjével azonban nem ez volt a legnagyobb bajuk. Aligha tett jót Wáberer megítélésének, hogy deklarálta: célja a fuvarozói szakma mind teljesebb kifehérítése. Emellett népszerűségét gyengítette, hogy döntése alapján a szervezet tisztségviselői kénytelenek voltak tiszteletdíj nélkül ellátni feladataikat. De ellenérzéseket váltott ki az is, hogy az MKFE elnöke szervezetének tagjaival szemben türelmetlen volt. Nevéhez kötik például, hogy az egyesület a vele szembeni tartozások kiegyenlítésére képtelen tagvállalkozásokat felszámoltatja. Ami kritikusai szerint nem a szervezet megtisztítását, hanem Wáberer terjeszkedő cégének piaci érdekeit szolgálta.
A találgatások szerint azonban az utolsó csepp az volt a pohárban, hogy kiszivárgott: az elnök az MKFE gyökeres személyi átalakítására készült. Terve az volt, hogy a kevésbé képzett munkatársakat felkészült szakemberekkel váltja le.
Ami bizonyos: az MKFE berkein belül megvolt az elnökváltó hangulat. Ezzel együtt lehetséges, hogy soha nem derül ki, Wáberer Györgynek valójában miért kellett felállnia az elnöki székből. Személyes sértődés azonban látszólag nincs – a távozó elnök cégbirodalmát nem vezeti ki az egyesületből.
