A szerencsétlen magyar nyilatkozatokról kedden már nem esett szó Luxembourgban, az uniós pénzügyminiszterek tanácskozásának második napján, sőt a görög ügy sem szerepelt a napirenden, amit nagy megnyugvással értékelt Jeórjiosz Papakonsztantinu hellén pénzügyminiszter. A hatásokról persze annál több szó esett: egyrészt az eurózóna tagországai tető alá hozták azt a luxembourgi bejegyzésű társaságot, amely a netán bajba jutó euróövezeti államok megsegítésére hivatott, hitelnyújtás és -garanciák révén, 440 milliárd eurós plafonnal, amit az Európai Bizottság által kezelt 60 milliárdos alap egészít ki, az európai költségvetés fedezete mellett. Az ülés helyszínéről kiszivárgott hírek szerint döntöttek arról is, hogy az Európai Bizottság egy régebbi pénzügyi főigazgatója, a német Klaus Regling lesz a vezetője a vállalatnak. Az alaposan feltőkésített vállalkozás létrehozásával azonban egyértelműen csak a válságkezelést szolgálja az EU, ha valamely tagország véletlenül tényleg Görögország sorsára jutna. Fontosabbnak tartják a pénzügyminiszterek, hogy megelőzzék ilyen helyzetek kialakulását, emiatt változtatni kell azokon a szabályokon, amelyek nyilván nem szolgálták ezt a célt. A bizottság is tett javaslatokat erre nemrég, míg az Európai Tanács állandó elnöke, Herman Van Rompuy munkabizottságot állított fel, lényegében a tagállami pénzügyminiszterekből, illetve munkatársaikból. Ezen az ülésen a stabilitási paktum erősítésén és a versenyképességi mutatók számbavételén munkálkodtak.

Abban egyetértés mutatkozik, hogy tavasszal a büdzsék legfőbb számait, a várható egyenleget, a növekedési, inflációs előrejelzéseket, a bevételeket és a kiadásokat mutatnák be a tagállamok egymásnak, a bizottságnak, esetleg az Európai Központi Banknak. A britek ebből is kihúzzák magukat, de Londonban az eltérő pénzügyi év miatt tavasszal már ismertek a számok. Megállapodtak abban, hogy hamarabb életbe léphetnek büntető intézkedések, de egyelőre figyelmeztető jelleggel. Mint Van Rompuy megfogalmazta, eddig a büdzsé GDP-arányosan megszabott három százaléka volt a piros lámpa, amelynél meg kellett állni, most már az is számíthat valamilyen retorzióra, aki a sárgán áthajt.

Finomítják az értékelést, nemcsak a hiányra figyelnek ezentúl, hanem az adósságra is, azon belül pedig a magánszektorét is számításba veszik. A példa a most megszorításokra – Olli Rehn pénzügyi biztos szerint a fiskális felelősség visszaállítására – kényszerülő Spanyolország, ahol a válság előtt többlet keletkezett a büdzsében, és az államadósság sem adott okot aggodalomra.

A bizottságnak ezekben a kérdésekben konkrét javaslatokkal kell előállnia, ideértve a versenyképességi mutatók összemérhetőségét. Van Rompuy azt fejtegetette, nem azok az országok okoznak gondokat, amelyek többletet halmoznak fel a folyó mérlegükben, hanem azok, amelyek defi citet. A kérdés kedden is előkerült, hiszen a tetemes német megszorító csomag ellentmondani látszik annak, hogy a piacok lehiggasztására az eurózóna és az unió igyekszik gyorsított ütemben visszavenni a válság ellen bevetett költségvetési ösztönzésből, de megkülönböztetett mértékben, vagyis ahol akad még mozgástér, ott nem kellene ezt erőltetni. Ha mindenütt egyszerre csökkentik a belső keresletet, annak európai szinten súlyos hatása lehet. A felvetésre Rehn biztos úgy reagált, hogy Németország 2011-től hajtja végre a programot, s megfelelni óhajt a stabilitási tervben foglalt számoknak. Az elnöklő Elena Salgado spanyol pénzügyminiszter inkább udvarias választ adott: tiszteletben kell tartani a nemzeti döntést, s hogyan lehetne bírálni Berlint, amiért betartja a stabilitási paktumot, amit épp most szigorítanak tovább.Megfigyelők azt mondták az ülés után: Berlin példát akar mutatni, s előtérbe helyezi az eurózóna stabilitását. A tanácskozáson persze megfogalmazódott: a költségvetési kiigazítások rövid távon károsan befolyásolhatják a növekedési ütemeket. A pénzügyminiszterek a 2005-ös fiaskó után most már megadják az Eurostatnak a könyvvizsgálási hatáskört, még az Európai Parlament véleményére várnak, s Rehn jelezte, a nagyobb hatalmú statisztikai hivatal szakértői Bulgáriába készülnek, ahol szerintük nincs minden rendben az adatszolgáltatással. Támogatták, hogy Észtország lesz az euró zóna tizenhetedik tagja január elsejétől, azzal együtt, hogy a valutaövezet belső megerősítését fontosabbnak tartják most, mint a bővítését. A végső döntést a tagországok államés kormányfői hozzák meg jövő csütörtöki brüsszeli találkozójukon, de ez már inkább csak formalitásnak tekinthető.

A bankadó témája is előkerült. A tagországok többékevésbé egyetértenek abban, hogy erre szükség lenne, de abban nem, hogyan és mire használják fel a befolyt pénzt, de koordinált döntést szeretnének, különös tekintettel arra – mondta lapunk kérdésére a görög pénzügyminiszter –, hogy a G20-ak körében egyáltalán nincs összhang. S nincs a számviteli szabályok egységesítésében sem, mint Barnier belsőpiaci biztos kifejtette, az európai és az amerikai nézetek inkább távolodnak egymástól.

Távol Európától

A válságkezelésre összpontosító kétnapos pénzügyminiszteri értekezletből keveset érzékelt Matolcsy György illetékes csúcsminiszter, aki budapesti elfoglaltsága miatt csak a hétfő esti ülésen, a Van Rompuy-féle munkabizottság tanácskozásán vett részt, ami bemutatkozásra is aligha adhatott alkalmat, miközben nyakunkon az uniós elnökség január elsejétől. A szerdai pénzügyminiszteri ülésen sem államtitkára képviselte, hanem a brüsszeli uniós képviselet vezetője. Távolmaradása persze megmagyarázható: a rossz kormányzati kommunikáció keltette piaci vihar nyomán gyorsan szükségessé vált bejelenteni valamit, s a keddi parlamenti ülésen Matolcsy jelen akart lenni. De ez a közjáték újra felhívja a figyelmet arra, hogy az új magyar kormánynak nemcsak a piaci mozgások ütemét, hanem a közelgő elnökség miatt az uniós élet tempóját is minél előbb fel kellene vennie. (B. M.)

A kézrátétel kevés, az 500 milliárd euró viszont elég lehet a válságkezeléshez