A férfiak tudatosabban építik jó hírüket
– Mi a különbség a férfi és a női vezető megítélése között? Például ahogy beszélnek róluk: „Itt volt a partnercég új igazgatója. Egy nő.” „Itt volt a partnercég új igazgatója, Varga Géza.” A két mondat között óriási a differencia. Van ugyanis egy szembetűnő tulajdonságunk: nők vagyunk. Ez sokszor eltakarja az egyéb személyiségjegyeinket: az énmárka építése tehát elsősorban a nőknek fontos eszköz a boldoguláshoz – mondja Molnár-Bánffy Kata kommunikációs tanácsadó, egy, a közelmúltban készített reputációs piackutatás szervezője.
Az egyik női portálon elhelyezett kérdőívet több mint kétszázan töltötték ki, a válaszadók kétharmada volt nő. Kilencven százalékuk Budapesten vagy az agglomerációban él és felsőfokú végzettséggel rendelkezik, életkoruk 25 és 40 év közötti. A kutatásból kiderült: a nőknek a reputáció nem sokat jelent, ellentétben a férfiakkal, akik pontosan tudják, milyen fontos számukra és foglalkoznak is vele. – Ugyan a felmérés nem reprezentatív és nem is tudományosan megalapozott, de tanulságos – állítja Molnár-Bánffy. A részt vevő nők többségének közepesnél alig volt magasabb a szakmai önbizalma, nem érezték magukat elég sikeresnek, szakmai teljesítményüket csak közvetlen környezetükben ismerik el. Vannak szakmai téren hosszú távú terveik, de –az adatközlő férfiakkal szemben – nem érzik szükségesnek céljaik megvalósításához a jó reputációt.
Pedig a szakmai elismertség az önmenedzselés egyik kulcspontja. A reputáció három tényezőből áll: ismertség, tekintély és kedveltség. Bármelyik hiányzik, csak fél eredményt érünk el. A médiacelebeket sokan ismerik, de nincs miért becsülni őket. Annak a szakembernek sem jó a reputációja, aki a tudását a fióknak tartogatja: neki az ismertséggel van gondja. Ha ismernek és jó szakembernek is tartanak, de nem vagyunk szimpatikusak, akkor is nehezen boldogulunk.
– A nők karrierépítése nagymértékben függ a tudatos szakmai kommunikációtól – mondja Acsády Judit, az MTA Szociológiai Kutatóintézetének főmunkatársa, a feminizmussal és a nemek társadalmi helyzetének elemzésével foglalkozó szociológus. – Közismert az úgynevezett üvegplafon-jelenség: a nők szakmai előmenetele korlátozott, egy ugyanolyan tapasztalattal vagy képzettséggel rendelkező férfi pályaívével összevetve, a nők sokkal nehezebben jutnak el egy láthatatlan üveghatár fölé – például vezetői pozícióba –mint a férfiak.
A szociológus a reputáción belül a nők intézményes elismertségbeli alulreprezentáltságát emeli ki: minél följebb megyünk a szakmai ranglétrán, nők az akadémikusok, s a nagydoktorok körében is egyre kevesebben vannak, holott a hallgatók összetételében még nincs meg ez az aránytalanság. Acsády Judit legfontosabbnak a kapcsolathálózat és a támogatottság elsődlegességét említi. Kutatásai azt mutatják, hogy a szakmai előmenetelt legalább annyira elősegítik az informális találkozók, mint a formális események: nem egy előléptetés dőlt el munka utáni, folyosói beszélgetéseken, konferencia utáni esti fogadásokon. Akinek az informális rituálékba nincs módja energiát fektetni, mert éppen a kisgyerekért kell rohannia az óvodába, eleve hátránnyal indul a karrier és a reputáció kiépítésében – akár nőről, akár férfiról van szó.
– Családi támogatottság nélkül nincsen karrier. Minden sikeres férfi mögött áll egy nő. De ez meg is fordítható, a kérdés az,mit szólunk a kanonizált nemi sztereotípiák felcseréléséhez? A magyar társadalom ebből a szempontból nehezen megközelíthető: mintha egy darázsfészekbe nyúlnánk, mikor a nemi szerepekről és a nők előmeneteléről van szó – állítja a kutató.
A rendszerváltozás után a közéletben megerősödött a hagyományos családanya képe, de ma egyre inkább előtérbe kerülnek az alternatívabb szerepmodellek is. Az apukák szerepvállalása, s a családon belüli munkamegosztás üdvözlendő jelenség, de gyökeresebb változásra is szükség lenne.
Molnár-Bánffy Kata a felmérés eredményeire alapozva egy reputációs szolgáltatás kiépítését tervezi. Személyes beszélgetések, önbizalom-fejlesztés és stílustanácsadás útján, vállalatok és politikai pártok kommunikációjára kifejlesztett marketingkommunikációs eszközök bevetésével segítené az ügyfeleket szakmai hírnevük kiépítésében. – Az ilyen típusú tanfolyamoknak fontos szerepük lehet a gondolkodás megváltoztatásában – véli a kutató.
Keverjük újra a kártyákat!
Miért nem alakul sokszor ugyanúgy egy képzett nő pályaíve, mint egy hasonló kaliberű férfié? – teszi fel a kérdést Molnár-Bánffy Kata. Más az önérdek-érvényesítésünk, a magunkkal hozott, s tanult viselkedésnormáink is – mondja.
Teli vagyunk előítélettel, sokszor a magasabb pozíciót elért nők is görbe szemmel néznek a szakmailag aktívabb társaikra, s elítélik a karrierépítést az eddig hagyományosan elfogadott családanyamodell perspektívájából. Alapvetően téves elképzelés, hogy egyenlők az esélyek, az erő- és érdekviszonyok mást mutatnak. Mindig van olyan marginalizált réteg, akinek kell a segítség, vagy az esély arra, hogy újat tanuljon. A nők szakmai érdekérvényesítő készségének tudatosítása és fejlesztése egy mozzanat lehet a társadalmi kártyák újrakeverésében.
