Rárepül a kartellekre a versenyhivatal
Rövidesen dönthetnek a vasútépítő kartell ügyében – tudtuk meg a Gazdasági Versenyhivatalnál (GVH). Még 2007-ben indítottak vizsgálatot tizenhét építőipari nagyvállalkozás ellen, melyek a gyanú szerint 2006 és 2007 során a Magyar Államvasutak és a Nemzeti Autópálya Zrt. (és annak jogutódja, a Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő Zrt.) a vasúti vonalszakaszok felújítására és karbantartására kiírt közbeszerzési eljárásain úgy indultak, hogy előre megállapodtak egymás között a győztes személyéről, illetve a „vesztesek” alvállalkozóként történő díjazásáról.
A 2007-ben indult vasútépítő kartellen kívül a GVH jelenleg öt, a vasútépítőhöz hasonló, milliárdos nagyságrendű kartell ügyében vizsgálódik, illetve a 2010-es munkaterve immáron első helyen említi a kartellekkel szembeni küzdelmet.
Ezen a kormányváltozás sem változtat: a GVH munkáját ugyanis technikailag, illetve jogilag nem érinti a kormányváltás, és így az átadás-átvétel feladata sem, mivel a GVH nem tartozik a kormányszervek közé. Ugyanakkor a hivatalnál elmondták: a gazdaságpolitikai irányváltás vagy hangsúlyeltolódás következtében már változhat a GVH munkája. A közbeszerzési kartellek felderítésében például más típusú munkát jelent, ha a pályázatokat a jövőben úgy írják ki, hogy arra csak a legnagyobb tőkeerővel bíró cégek képesek nyerőképes ajánlatot tenni.
2008 óta várat magára a döntés a vasúti árufuvarozók kartelljének ügyében is: a gyanú szerint a Magyar Államvasutak (MÁV) és a privatizált MÁV Cargo a vasúti áruszállítás liberalizációja után összejátszott amagyar vasúti áruforgalmi piacon. Nehéz a helyzet az egyelőre vélelmezett katódsugárcső-gyártó kartell tagjaival szemben is: a GVH-nak ugyanis 2004 előtti bizonyítékokat kell vizsgálnia. A hivatali gyanú szerint az áraikat 1995 óta egymással egyeztető elektronikai világcégek – Samsung, Philips, Daewoo, Matsushita – uniós csatlakozás utáni időszakra eső tevékenységét már az uniós versenyhivatalként is funkcionáló Európai Bizottság vizsgálja.
Az is bizonyításra vár, hogy a cukorkartellben részt vevők 2003, míg tizenegy malomipari kartellező 2004 óta felosztották egymás között a piacot, illetve egyeztették áraikat. Az egy malomban őrlő tizenegy malomipari cég emellett közös „önsegélyező” pénzügyi alapot is létre akart hozni, aminek célja egyértelműen a külföldi konkurencia távoltartása volt – a tagok ebből kompenzálták volna az olcsóbb külföldi termékek miatt elszenvedett veszteségeiket.
A hosszú eljárások magyarázata, hogy a kartellügyek nemcsak rendkívül bonyolultak, de a kartellezők hatékonyan konspirálnak és tüntetik el a bizonyítékokat. Ma már nem igazán fordul elő olyan malőr, ami 2004-ben összesen 7 milliárd forintjába került a kartellező autópályacégeknek: akkor ugyanis az öszszejátszókat a Strabag egyik vezetőjének a notesze buktatta le, ahol a vezető akkurátusan feljegyezte a még 2002-ben kialkudott részesedéseket az amúgy csillagászati áron épült autópályák tenderén.
Versenyhivatali berkekben kész tényként említik, hogy vannak ügyvédi irodák, amelyek kifejezetten arra szakosodtak, hogy „kartellfelkészítést” tartsanak, azaz hogyan kell elrejteni a kartellmegállapodást, illetve ha mégis kibukik az ügy, hogyan kell hatékonyan lassítani a GVH vizsgálatát. A GVH sem maradt válaszlépés nélkül: 2004-ben meghirdették az engedékenységi politikájukat, ennek szellemében a kartellt felfedő tag jelentősen enyhítheti saját büntetését, s meg is úszhatja azt. A hazai cégek ennek ellenére nem tüsténkednek a kartellmegállapodás megtörésén, a kartellezés ugyanis még mindig nagyon jövedelmező.
Ennek is betudható, hogy több vélelmezett kartellügyben is időközben visszavonulót fújt a hivatal, így még vizsgálói szakaszban lezárták a hazai betontermelő vállalkozásokkal, a fénymásoló berendezések forgalmazásával foglalkozó cégekkel és a fővárosi kertészeti cégekkel szemben indított kartellügyeket.
Jelenleg a GVH-nak háromszor hat hónap áll a rendelkezésére, hogy döntsön, ám ha időközben új vállalkozás tűnik fel a kartellgyanúba keveredett cégek között, újra indul a hivatali stopperóra. Ha a vélelmezett kartell az uniós tagállamok közötti kereskedelmet is érinti, úgy az Európai Bizottsággal folytatott egyeztetés további harminc nappal kitolhatja a határidőt. Az EU-ban a GVH-t kötik a legszigorúbb előírások az eljárások határideje terén – hangsúlyozza Zenisek Andrea, a GVH szóvivője. Brüsszelben például átlagosan négy év alatt tudnak egy kartellügy végére járni.
A kartellek léte nem olcsó mulatság: egy „tipikus” kartellfelár a versenypiacihoz képest legalább huszonöt százalék, azaz a tiltott összejátszás negyedével drágíthatja az árakat, de ez akár 40 százalékig is elmehet. 2007-ben a GVH kartellkonferenciáján Gyurcsány Ferenc tíz év alatt 100 milliárdra tette azt a veszteséget, amit az állam elszenvedett a kartellező cégek miatt, s a piaci szakértők ehhez azt teszik hozzá: alsó hangon. A folyamatban lévő kartellügyekben ráadásul jó pár olyan szereplő is van, akiknek komoly politikai hátszelet tulajdonít a közvélekedés. Nagy Zoltán GVH-elnök korábban lapunknak adott interjújában nem is titkolta, hogy a jelentős kartellügyek kipattanásakor jelentősen megnő az ügyben informálódni óhajtó politikusok száma.
