Június elsejével a nagyobb kereskedelmi üzletekben ezentúl kötelező lesz visszavenni a használt italos dobozokat, függetlenül attól, hogy azt hol vásárolták, illetve, hogy betétdíjas-e vagy sem. A néhány hónapja elfogadott kormányrendelet-módosítás az 500 négyzetméternél nagyobb üzleteket kötelezi az ilyen gyűjtőpontok létesítésére, így az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) becslése szerint kétezer üzletet érint a visszavételi kötelezettség. A kereskedőknek szerződést kell kötniük valamelyik visszagyűjtést koordináló szervezettel is.

A nagyobb áruházláncokmár felkészültek az új szolgáltatásra, így a legnagyobb forgalmat lebonyolító hazai kereskedelmi láncnál, a Tescónál elmondták: a hipermarketek üzletsorán állítják fel az italcsomagolások visszagyűjtésére szolgáló pontokat, külön-külön azok anyagai szerint. A Spar nemcsak az italcsomagolásokat, de a bevásárlószatyrokat és a lejárt szórólapokat is átveszi a vásárlóktól – tudtuk meg a cégnél. Egyelőre a kézi üvegvisszaváltóknál lehet leadni az ilyen hulladékot, (illetve kézi átvevő híján bármelyik áruházi dolgozó átveszi azt tőlük) de nyár közepére modern gyűjtőszigetek kialakítását ígéri a cég.

Bár az új módosítást, mint jó irányba tett lépést a környezetvédők is üdvözlik, ugyanakkor kérdéses, hogyan változik a szelektív hulladékgyűjtést koordináló szervezetekhez eljutó hulladék mennyisége. Az ugyanis némileg életszerűtlen, hogy az amúgy környezettudatos vásárlók, akik eddig a szelektív gyűjtőkbe vitték az ilyen italcsomagolást, ezentúl inkább visszacipelik azt az áruházba – ráadásul tovább szortírozva a hulladékot, mivel a jogszabály csak az italcsomagolás visszavételére kötelezi a kereskedőket, míg egyéb csomagolás – például a tejfölösdoboz vagy befőttesüveg – átvételére nem. Erre magyarázat, amit Graczka Sylvia a Hulladék Munkaszövetségtől (HuMuSz) mond: a jogszabály jó célt szolgál még akkor is, ha hátterében a kereskedők és az italgyártók alkuja van. A termékdíj-szabályozás körüli őszi jogalkotási vitában ugyanis a lényegében a kereskedői lobbi álláspontja győzött, így az italcsomagolások utáni termékdíjat kizárólag a gyártónak kell megfizetnie, a kereskedőnek nem. Graczka Sylvia úgy véli, hogy az akkor kötött kompromiszszum része, hogy a kereskedők beszállnak az italcsomagolások visszagyűjtésébe. A gyártók így könnyebben tudják teljesíteni visszagyűjtési kvótáikat, és így csökkenteni a termékdíj-megfizetési kötelezettségeiket.

Kereskedői oldalról Vámos György, az OKSZ főtitkára is megerősítette az alku tényét, bár szerinte az nem igaz, hogy a kereskedők „nem fizetik ki” a termékdíjat – elvégre a gyártó beépíti azokat az átadási áraikba. A kereskedőknek könynyebbség, hogy megszabadultak a túlbonyolított termékdíjrendszertől és a felesleges adminisztrációtól.

Mivel az új rendszer a napokban indult, így a kereskedők még nem tudtak beszámolni a vásárlói visszhangokról. A korábban PET-palackok és sörösdobozok visszavásárlására akciót indító Tesco arról számolt be, hogy nem teljes év alatt 13 millió PET és 44 millió alumínium italdobozt hoztak vissza a vásárlóik. Szakértők szerint 4-5 év alatt elérhetjük a nyugati országok visszagyűjtési arányait, de még az eldobható csomagolás (az ipari lobbi szóhasználatában: „népszerű italcsomagolás”) döntő többsége a szemétben landol. Magyarországon évente 1 milliárd alumíniumdobozt és 1,5 milliárd PET-palackot hoznak forgalomba.

Nem csak a hulladékbegyűjtőknél adhatók le a műanyag palackok