Államiak lesznek a magánpénztárak?
Első pillantásra meglepő, a másodikra a képtelenség határát súroló javaslatról cikkezett tegnap több internetes portál. Állításuk szerint az új kormány fontolóra venné a magyar magán-nyugdíjpénztári rendszer visszaállamosítását. Mindezt azért, hogy egy csapásra csökkenjen az államháztartási hiány, illetve az államadósság. A magánpénztári tagok a jövőben minden járulékukat a tbalapba fizetnék (most megosztva jut belőle az állami felosztókirovó rendszernek és a magánpénztáraknak, utóbbiba 8, előbbibe 1,5 százalék), ami költségvetési bevételként lenne elszámolható. S mivel az eddig felhalmozott vagyonuk is visszakerülne az állam védőernyője alá, így a pénztárak által vásárolt, 1200–1300 milliárd forint értékű állampapír után sem kellene fizetni a kamatokat. A papírok visszavételével pedig csökkenne az adósság is.
– Demagóg, ostoba javaslat, már ha tényleg létezik – fogalmazott egy, a pénz- és tőkepiacokon jól ismert szakértő, aki ugyanakkor kérte, neve ne szerepeljen a cikkben (a többi nyilatkozónk is ragaszkodott anonimitásához). Az ötlet atyjaként Surányi Györgyöt, az MNB egykori vezetőjét, a CIB Bank elnökét nevezték meg az írások, ám ő tagadta, hogy köze lenne hozzá. Forrásunk arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben egyre kevesebben fizetnek járulékot Magyarországon, az általuk felhalmozott, a pénztárak által kezelt, névre szóló megtakarításuk felszívódhat az állami tb-alapban. Az ugyanis nincs tekintettel a hozamokkal növelt befizetésekre, hanem – leegyszerűsítve – a jövő nyugdíjasainak befi zetéseit osztja szét a jelen nyugdíjasai között.
– Látjuk, mi történik Görögországban, ahol a rossz gazdaságpolitika következtében a nyugdíjakat is megnyirbálják. Nincs rá garancia, hogy a megtakarításaink ne vesszenek el egy hasonló helyzetben Magyarországon – mondta az öngondoskodást rendkívül fontosnak tartó szakember. Szerinte az Alkotmánybíróság is könnyen fogást találna az elképzelésen, ha megvalósulna. Nem beszélve arról, mit szólnának a pénztárak mögött álló intézményi befektetők: ha ezek a nagypályás játékosok elfordulnak Magyarországtól, azt súlyosan megérezné a gazdaság.
Az is kérdés, lehet-e egyáltalán kozmetikázni az euró bevezetése miatt fontos mutatókat ezzel a lépéssel. Ha ugyanis megváltozna az állami nyugdíjpolitika, és a felosztó-kirovó rendszer helyett az egyéni számlásra térnének át, akkor mindahány volt magánpénztári tag felé a jövőre vonatkozó kifi zetési kötelezettsége keletkezne az államnak. Ezt a pénzt a szakértő szerint nem lehetne sem hiány-, sem adósságcsökkentő tételként figyelembe venni.
– Nem is ezekre a mutatókra kellene figyelni, sokkal fontosabb a külső egyensúly – folytatta a gondolatmenetet egymásik, a bankvilágban komoly reputációval rendelkező szakértő. Szerinte a maastrichti követelmények (vagyis az euró bevezetésének feltételei, mint a 3 százalékos hiány vagy a 60 százalék alatti adósság) közé kellene beemelni a külső eladósodottságot, mert ez mutatja meg legjobban egy gazdaság sebezhetőségét. Azt viszont vitatja, hogy teljesen le kellene szokni a külső forrásból származó hitelekről. A jegybank közelmúltban meghirdetett gazdaságpolitikai fordulatát (a külső források helyett a belső megtakarításra kell átállni a gazdaság finanszírozásában) úgy értékelte, hogy sikerült átesniük a ló másik oldalára.
– A beruházások, az export finanszírozásában továbbra is helye van a külső forrásoknak, ráadásul a magyar lakosság nettó pénzügyi megtakarítása nem igazán teszi lehetővé az MNB által sürgetett fordulatot – állítja, hozzátéve, hogy 2-3 százalékos folyó fizetési mérleghiány még elfogadható lenne, amenynyiben ezt elletételezi a nem adósság típusú tőkebeáramlás (működőtőke, EU-transzferek, más egyoldalú átutalások, például a külföldön dolgozók hazautalásai).
A nyugdíjrendszerrel kapcsolatban pedig azt tartja lényegesnek, hogy Európában egységes gyakorlat alakuljon ki a kötelező magánpénztári rendszert bevezető, és a be nem vezető államok összehasonlíthatósága érdekében, mert a jelenlegi bünteti azokat, ahol megjelentek az államon kívüli pénztárak. Ami az állítólagos javaslatot illeti, úgy látja, mindenképpen be kell avatkozni a szabályozásba, mert egyre kevesebb a járulékfizető, s egyre több a nyugdíjra jogosult, ami a befektetett eszközök árazásán fog nyomot hagyni: az eszközök árfolyama esni kezd, ahogy apad a kereslet irántuk.
Eltűnne egy nagy vásárló
– Amennyiben állami kézbe kerülnének a magánnyugdíjpénztárak, akkor egy nagy vásárló eltűnne az állampapírpiacról, így jelentősen csökkenne a kereslet – nyilatkozta a Népszabadságnak egy neve mellőzését kérő szakértő. Viszont mérséklődne a kibocsátási igény is, ám persze csak abban az esetben, ha a költségvetésben az „államosításból” keletkező forrásokat nem szórnák el, nem osztanák el azonnal. A pénzügyi guru hozzátette: számításaik szerint a lépéssel a költségvetési hiány csaknem 9 százalékkal mérséklődne.
Az is látszik, hogy a befektetési alapkezelők piaca rendkívül koncentrált Magyarországon. A nagyok nem csak magánnyugdíjpénztárakat, hanem befektetési alapokat és biztosítási portfóliókat is kezelnek, így 5-6 komolyabb cégnél összpontosul a teljes vagyon jelentős része. Ha egy alap nem vásárol magánnyugdíjpénztárként, akkor egyéb egy más „befektetőként” sem. Márpedig az eddigi adatokból az látszik, hogy idén eddig érdemben nem nőtt a belföldiek kezében az államkötvény-állomány, lényegében csak külföldiek vásároltak.
