Jogi káosz a síneken
Érvényt szerezne az európai uniós jogharmonizációs kötelezettségeknek a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH). A szervezet látszólag nyitott kapukat dönget: a Közlekedéstudományi Intézet (KTI) szakmai anyaga alapján az Országos Vasúti Szabályzat felülvizsgálata már 2007-ben megkezdődött, és megindult a jogalkotási feladatok előkészítése is. Az utolsót az ügyben a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF) Zrt. lépte: év elején összefoglalt javaslatai a közlekedési tárcáig el is jutottak. A gyakorlatban azonban érdemi fejlemény mindmáig nem történt. Naponta falakba ütközik a NKH a vasútnál Horváth Zsolt Csaba szerint. A közlekedési hatóság elnöke állítja: az esetenként több évtizede szövegezett, és alkalmanként módosítgatott előírások okozta káosz az egyik meghatározó akadálya a vasúti közlekedés szolgáltatási színvonala emelésének, a vasútvállalatok versenyképessége javításának.
A vasút napi működéséhez, biztonságának megőrzéséhez és fejlesztéseihez keretet adó előírások értelmezése, illetve alkalmazása gyakran még a vasutasok számára is fejtörést okoz. Ahhoz ugyanis, hogy minden menetrend szerint működjön, az EU jogszabályai, közösségi rendeletei és határozatai mellett számos előírást kell figyelembe venni. A hazai jogszabályok első csoportját tucatnyi különféle törvény alkotja. Az alapot a vasúti közlekedésről szóló 2005-ös jogszabály jelenti. Ennek alkalmazását azonban a többi között befolyásolja a jogalkotásról szóló 1987-es, a nemzeti szabványosításról rendelkező 1995-ös vagy az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997-es törvény.
A törvények felhatalmazása alapján a kormány is seregnyi, vasutat érintő rendeletet hozott. Az ágazat beruházásait befolyásolja például az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 1997-es, valamint a szabálysértésekről rendelkező 1999-es kormányrendelet. A helyzetet tovább bonyolítják a különféle miniszteri rendeletek. Köztük az 1987-ből származó előírás a vasúti építmények engedélyezéséről és üzemeltetésük ellenőrzéséről, vagy az 1998-ban napvilágot látott országos vasúti szabályzat második kötete. Ám van lebélyegzett és aláírt papír 2003-ból a hagyományos vasúti rendszerek kölcsönös átjárhatóságáról is.
Akinek pedig mindez nem lenne elég, szemezgethet a MÁV egész vasútra érvényes belső utasításai között. A szakzsargonban „betűs” utasításként emlegetett MÁV-szabályok számát a hozzáértők mintegy kilencvenre teszik. A mai napig van betűs utasítás például a gőzmozdonyok menetszolgálatra vonatkozó üzemi és műszaki szabályairól, de utasítás rendelkezik a biztosítóberendezések fenntartásáról vagy éppen az oktatási feladatokról. A betűs utasítások után az már nem lehet meglepő, hogy a MÁV-nál vannak számmal jelölt utasítások is. A „számos” utasításként ismert különféle előírásokból minden szakszolgálatnál több száz lehet érvényben. Azt, hogy pontosan mennyi, az NKH-nál sem tudják, mert a jelentős hányadában műszaki előírásokat tartalmazó rendelkezéseket a hatóságnak nem kell jóváhagynia.
A laikus és vasutas számára egyaránt nehezen átlátható törvények, rendeletek, utasítások tömegét a szabványok teszik teljessé. Méghozzá úgy, hogy a Magyar Szabványügyi Testület (MSZT) által elfogadott szabványok mellett a MÁV-nak is vannak saját szabványai. Számukat a vasút szakértőin kívül feltehetőleg senki nem ismeri. Holott néhány vasúti szabvány akár arra is érdemes lenne, hogy nemzeti szintre emeljék. Így van ez a MÁV térvilágítási szabványával, amelynek átdolgozását a szakértők már javasolták.
Horváth Zsolt Csaba lapunknak arról beszélt: az NKH nemcsak sürgeti, de az előkészületeket is megkezdte, hogy rendet vághasson a vasúti előírások erdejében. Amit megkönnyít, hogy a hatóság munkája során gyakran találkozik ésszerűsítésre szoruló, egymásnak ellentmondó szabályokkal. Ilyen például, hogy a magyar vasútvonalakra vizsgáztatott járműveknek egyszerre kell már-már ősinek számító, illetve teljesen új előírásoknak megfelelniük. A mozdonyok csak akkor kaphatják meg a forgalomba állításukhoz szükséges hatósági engedélyeket, ha alkalmasak a MÁV vonalain használt elektronikus vonatmegállító (EVM) rendszerrel és az EU-ban bevezetett ETCS II. vonatbefolyásoló rendszerrel való együttműködésre. Amit az egységes vizsgakövetelmények meghatározása feleslegessé tenne.
Az NKH elnöke szerint a vasút területén hiányzik az egységes beruházási koncepció is. A különféle fejlesztésekről látszólag nem átfogó stratégia alapján, hanem ötletszerűen születnek döntések. Holott a jogszabályok, előírások összehangolása lehetővé tenné a költségvetés és a közösségi források hatékonyabb felhasználását. A vasútállomások egységes arculatának kialakítására vonatkozó szabályok például feleslegessé tennék, hogy minden megállót külön kelljen megtervezni. Ráadásul ezzel a létesítmények hatósági átvétele is egyszerűbbé és gyorsabbá válna. S hasonló a helyzet a vasúti útátjárók, pályaudvarok esetében is.
Álmokat az NKH-nál sem kergetnek: a vasútra vonatkozó előírások összefésülése a közösségi jogszabályokkal még akár évekig is eltarthat. Legalább azt el lehetne azonban dönteni, hogy az egységes szabályok kidolgozása, a meglévő rendelkezések felülvizsgálata, illetve a változtatások végigvitele kinek a feladata.
