KÉK-et oldanának az építőipar állóvizében
Nem lesz több panelprogram. Jön helyette a KÉK. A Komplex Épületenergetikai és Klímavédelmi program a korábbi támogatási formáktól független, pontozásra és bónuszokra építő rendszer, amellyel sokkal több embernek, sokkal többféle energiamegtakarítást célzó tervéhez nyújtanának segítséget. Az eredmény: kisebb rezsiszámlák, fellendülő építőipar, új munkahelyek ezrei. Ráadásul hazánk környezetvédelmi vállalásait is letudnánk vele. A sok célt egy csapásra elérő programhoz csak néhány jogszabályt kell módosítani, felállítani egy ügynöki hálózatot és megalapítani a zöldbankot. Nagyra törő álmok, főként annak fényében, hogy az építőipart és a lakáspolitikát még külön államtitkár sem képviseli az új kormányban. A KÉK ennek ellenére korántsem esélytelen az új kabinet figyelmének elnyerésében. Sőt, az elsők között lehet a megvalósításban. Kidolgozói szerint akár január elsejétől bevezethető. A KÉK ugyanis könnyen működőképes rendszerre váltható.
A programot kidolgozó Magyar Építőanyag-ipari Szövetség (MÉASZ) már tavaly januárban megfogalmazta ajánlásait, amelyek közül jó néhány be is került az építőipari válságkezelésről szóló országgyűlési határozatba. Az elképzeléseket nyáron szakmai vitára bocsátották, majd az építőanyag-gyártókat és -forgalmazókat tömörítő szakmai lobbi a kormányra készülő Fidesz figyelmébe ajánlotta. Nem találtak süket fülekre. Az alapgondolatok helyet találtak a választási programban, most pedig visszaköszönnek a kormányzati elképzelések között.
Az elképzeléseket tavaly nyáron a kötelező társadalmi és szakmai fórumokon is lefuttatták, így most csak hozzá kell látni a megvalósításhoz. Ez pedig igen csábító lehet egy új, tettre kész kormány számára. Főként, ha a KÉK-ben megfogalmazott javaslatok feltűnően rímelnek a választási, illetve kormányprogramban megfogalmazott célkitűzésekre: egy országos energiahatékonysági program fellendítené az építőipart, évente a lakásállomány tíz százalékának felújítása 80 ezer építőipari munkahelyet teremtene, és ez a befektetés az országnak kevesebb mint tíz év alatt megtérülne. Ezenkívül nem is igen szerepel más elképzelés a gazdasági húzóágazatnak tartott építőipar beindítására. Kormányszándékra utalnak Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter bizottsági meghallgatáson mondott szavai is: a lakásépítés – különösen az energiahatékony megoldások – támogatása szükséges, a lakáshoz jutás támogatása nem.
A jelenlegi támogatási rendszerrel szakító, a meglévőknél nagyobb átbocsátóképességű, egyszerűbb és átláthatóbb rendszer működtetéséhez sikerrel vehetnénk igénybe az uniós forrásokat. (A források koordinációját az erre célra létrehozott zöldbank végezné.) A nemrégiben módosított, épületek energiahatékonyságáról szóló uniós irányelv olyan ösztönzőrendszerek kidolgozását várja el a tagállamoktól, amelyek révén 2020-ra húsz százalékkal csökkenthető az energiafogyasztás. A cél érdekében pedig nem kevés pénzt is hajlandó adni az EU, ami a programindítás és -fenntartás költségeit teljeskörűen fedezné, miközben az építőipar fehérítése révén jelentős pluszbefizetések keletkeznének a magyar államkasszában –hangsúlyozza Tibor Dávid, az építőanyag-gyártással és -forgalmazással foglalkozó, a KÉK kidolgozásában is részt vevő Masterplast-csoport vezérigazgatója.
A KÉK egyébként a korábbi gyakorlattal szakítva nem állami pályázatok útján választaná ki a támogatandó projekteket, hanem jutalékrendszerben dolgozó ügynökök révén szervezné a programban részt vevőket. Így a MÉASZ szerint megszüntethető a pályázatokból adódó ciklikusság, és több ember számára válik elérhetővé a támogatás. Ráadásul az állam számára sokkal olcsóbbá válik a működtetés, hiszen nincs szükség pályázatkiíró, -értékelő apparátusra.
A támogatási kérelmeket egy előre rögzített pont- és bónuszrendszer alapján bírálnák el. Az alappontszám a projekt energiahatékonyságától függ, amihez szociális, minőségi és fenntarthatósági szempontok alapján további bónuszpontok szerezhetők. A támogatás összege úgy számolható ki, hogy az alap és a bónuszpontok összegét szorozzuk az adott épület nettó fűtött alapterületével, majd a ponthoz rendelt forintértékkel. Egy pont – a MÉASZ javaslata szerint – 2600 forintot ér. A támogatás tehát nem arányos a beruházási költséggel. Ez lényegesen egyszerűsíti és olcsóbbá teszi a pályázatok elkészítését és elbírálását. A viszsza nem térítendő állami támogatás a projekt értékének maximum 50 százalékát fedezi. Az önrész előtakarékosságból, állami garanciával fedezett hitelből teremthető elő, de a projektben részt vevő vállalkozók is magukra vállalhatják ennek egy részét. A KÉK elsősorban a komplex felújítást szorgalmazza. Egy 77 négyzetméteres lakás egy kategóriával jobb besorolást biztosító, másfél millióra becsült felújításához például 500 ezer forint állami támogatást nyújt, míg a legmagasabb minőséget vállalók akár ennek négyszeresét is megkaphatják – bár ebben az esetben az önrész is a kétszeresére nő. Tibor Dávid szerint a magasabb kategóriával elérhető gyors megtérülés reményében a lakástulajdonosok hajlandók lesznek áldozatokat hozni.
Az új kormány tiszteletére javaslatgyűjteménnyel állt elő az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (ÉVOSZ) is. Álláspontjuk szerint bármilyen programot indít is a kormány, hatása csak akkor lehet, ha legalább 8-10 évre elegendő forrás van mögötte. Az ÉVOSZ javaslatai között szerepel a fedezetkezelő kiiktatása, illetve az irreálisan alacsony vállalási árakat tartalmazó ajánlatok kötelező kizárása a közbeszerzési eljárásokból. A tőkeszegény vállalkozások védelme érdekében csökkentenék a megbízó felé adandó garanciák mértékét, miközben viszontbiztosítékot kérnének a megrendelőtől arra, hogy a munka végén fizetni fog. Ezenfelül költségbecslési segédlet készítését ajánlják a közbeszerzési eljárásokhoz. Az ajánlatkérő így összevethetné saját forrásait az általa elképzelt építmény mérnökárával. A szakmai szervezet külön értékelési szemponttá tenné az energiatakarékosságra törekvő megoldások alkalmazását.
