Okozott némi, de nem túl nagy fennakadást a párizsi közlekedésben a francia szakszervezetek által meghirdetett sztrájk, amelynek célja a tiltakozás a kormányzati tervekkel szemben, hogy tudniillik a polgárok nem engednének a hatvanból, mármint a nyugdíjkorhatárból, amelyet emelni kellene a rendszer fenntarthatósága érdekében. A közgazdasági vita politikai töltetet is kapott a napokban, mert Sarkozy elnök úgy nyilatkozott: ha a szocialista Mitterand államfő 1983-ban nem éri el a korhatár leeresztését 65-ről 60 évre, akkor most a franciáknak sokkal kevesebb gondjuk lenne. A kiszivárgott hírek között 62 és 63 év szerepel, illetve a teljes nyugellátáshoz szükséges szolgálati idő emelése 40-ről 41 vagy 42 évre, de egyes szakszervezetek inkább a járulék emelését fogadnák el. Az ellenzékben lévő szocialisták a banki különadóból finanszíroznák a kiadásokat, s a Le Monde portáljára érkező hozzászólásokban is megjelent ez az érv: az olvasók nem akarnak tovább dolgozni a bankok által kirobbantott válság közpénzügyi hatásai miatt.

A nyugdíjkorhatár emelése ellen tiltakoztak tegnap Párizsban a szakszervezetek

A francia kormány persze részben azért kényszerül a nyugdíjrendszer reformjára, mert a pénzügyi válságból lett gazdasági krízis nyomán megugrott a defi cit és az államadósság, aminek nyomán az egész eurózónában megrogygyant a piaci bizalom. A tagországok most egymást túllicitálva hoznak intézkedéseket a hiá nyok csökkentésére, ám ennek veszélyeire a Nemzetközi Valutaalap is rámutatott. Sőt, a túlságosan gyors kiadásmetszés ártalmairól is értekezett csütörtökön az immár 34 tagot számláló (Izrael, Szlovénia és Észtország most csatlakozott) OECD. Christina Romer, az amerikai elnök gazdasági főtanácsadója szerint a hirtelen kiigazítás újabb recessziót idézne elő, s a hosszabb távú költségvetési feszültségeket is növelné. A tíz százalék feletti GDP-arányos defi cit az Egyesült Államokban szép lassan, az európainál kényelmesebb ütemben, csak 2013-ra csökken négy százalék körüli szintre, s 2015-re három százalékra, ennek nyomán az adósság a GDP 70 százalékán stabilizálható. Erre az időre azonban szükség van, mert a gazdaság a lehetősége alatt termel, magas a munkanélküliség, fenn kell tartani a szociális támogatásokat a munkanélküliek számára, és az adókedvezményeket a kisvállalkozásoknak, hogy növeljék a munkavállalók számát. Mint Romer hangsúlyozta: a bankok még mindig nem hiteleznek kellő mértékben, az amerikaiak sem fogyasztanak, s a külföldi kereslet is kicsi.

– Szerencse, hogy az amerikai szövetségi kormány nem vette bele az alkotmányába a kiegyensúlyozott költségvetés kötelezettségét, amire most német példa alapján az európai országok készülnek, mert akkor súlyos válságban lenne az Egyesült Államok gazdasága –mondta az OECD rendezvénysorozatán Richard Trumka. Az amerikai AFL-CIO szakszervezeti szövetség elnöke lapunk kérdésére kifejtette: a dolgozók ellenérzése a bankokkal szemben egyre nő, azt akarják, hogy a tervezett különadókból a foglalkoztatás bővítését támogassa a kormány, mert a válságnak csak akkor lesz vége, ha emelkedik a munkavállalók száma. Akik nagy árat fizettek a krízisért: elárvereztek négymillió otthont, sokan elvesztették magánnyugdíjmegtakarításukat és munkahelyüket. Trumka szerint a Wall Street semmit sem tanult, az utóbbi időben napi egymillió dollárt költött azon lobbistákra, akik igyekeztek lassítani a pénzügyi szabályozás átalakítását.