A vállalatvezetők és döntéshozók több mint egynegyede szembesült saját cégénél durva és büntetendő visszaélésekkel az utóbbi két évben. Az E & Y kétévente közreadott Globális visszaélési felmérése szerint régiónkban ez az arány 14 százalékos, míg a világátlag 16 százalékos. Mellbevágó adat az is, hogy a felszínre került csalásokat és visszaéléseket követően a cégvezetők 42 százaléka indított vizsgálatot, illetve fegyelmi eljárást. A nemzetközi átlag e téren 46 százalékos. Kérdésünkre Bíró Ferenc, az E & Y üzletágvezetője az eltussolás magas arányát azzal magyarázta, hogy a cégvezetők fontosabbnak vélik házon belül rendezni a kínos ügyeket, hiszen a szennyes kiteregetése a vállalat hírnevének sokkal nagyobb kárt okozhat, mint maga a feltárt visszaélés. Arra viszont ő sem szolgált magyarázattal, hogy a magyar vállalatvezetőknek csupán a 14 százaléka tartja fontosnak a visszaélést lehetővé tevő okokat feltárni és kiiktatni a rendszerből. Ezzel szemben a régióban minden harmadik, globálisan pedig minden második cégvezető érdekelt a hibák gyors és végleges kiküszöbölésében.

A közeljövő, a lassan kibontakozó konjunktúra sem kedvez a megtisztulásnak. Egyre több jel utal arra, hogy a kíméletlen piacszerzés közepette terjed a meg nem engedett eszközök alkalmazása. Ezzel és a belső ellenőrzés erősítésének szükségességével a cégvezetők is tisztában vannak, ennek ellenére pont ezen próbálnak meg spórolni. A paradox helyzetben a becsületes – vagy sértett – kollégák, a visszaéléseket jelentő informátorok védelme különösen fontos lehet, hiszen az ő közreműködésükkel sikerül felderíteni az esetek 70 százalékát. Védelmük tehát kulcskérdés lenne, ám a cégvezetők 80 százaléka ezt nem így gondolja, hiszen az „etikai forródróton jelentők” számára nem jelöl ki független, az esetleges retorziókkal szemben védettséget biztosító útvonalat.

Így aztán nem lehet csodálkozni azon sem, hogy a vállalatvezetők 76 százaléka fél a zavaros ügyek kipattanása miatti személyes felelősségre vonástól. Aggodalmuk megalapozott, hiszen zömüknek gyakorlatilag nincs közvetlen rálátása arra, hogy mi folyik a vállalat alsóbb régióiban, a belső ellenőrzés pedig utólagos, azaz nem segít a folyamatban lévő ügyek feltárásában. S hogy miben lehet az állam a vállalatok segítségére? Nem sokban. Igaz, a cégek ezt nem is igénylik, jobban szeretik maguk is a házon belül intézni ügyeiket. A terület kellően leszabályozott, a törvényi szankciók ismertek, csak alkalmazásukkal vannak kisebb-nagyobb gondok. Bíró Ferenc utalt arra, hogy komoly hiány van a gazdasági bűncselekmények felderítésében jártas, felkészült szakemberből, és igaz ez az igazságszolgáltatásra is. A hazai bírósági ítélkezést néha hajmeresztő aránytalanságok jellemzik. Amíg nálunk egyes ügyek több mint egy évtizedig is elhúzódnak, és minimális büntetéssel zárulnak, Amerikában a befektetési csalássorozatával 65 milliárd dolláros kárt okozó Bernard Madoffot fél év alatt jogerősen el tudták ítélni, s példás, 150 éves börtönbüntetést szabtak ki rá – állította szembe a két ország gyakorlatát a szakember.

Házkutatás a BKV-nál