A piacok ott támadnak, ahol gyengeséget tapasztalnak – figyelmeztetett Angel Gurria, a párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) főtitkára szerdán, amikor értékelte az éves előrejelzést. Egyrészt ugyanis öröm, hogy a 31 tagot számláló OECD-övezetben, vagyis a legfejlettebb ipari államokban a jórészt a nemzetközi kereskedelem élénkülése nyomán az októberi becslésnél jóval gyorsabb ütemű gazdasági növekedés várható idén és jövőre (ez most 2,7 és 2,8 százalék, szemben a korábbi 1,9 és 2,5 százalékkal), de az azért elsősorban Kínának, Indiának, Brazíliának köszönhető, amelyek nem csatlakoztak még a szervezethez. Az OECD-n belül is szembetűnő, hogy míg az Egyesült Államok 2010-ben és 2011-ben is 3,2 százalékkal bővítheti gazdaságát, addig az eurózóna csak 1,2 és 1,8 százalékkal (Magyarország 1,2 és 3,1 százalékkal).

Ám ahogy Kína és más felemelkedő gazdaságok húzzák ki a recesszióból a fejlettebb régiókat, újra megbomlóban a globális pénzügyi egyensúly, ami bő két éve a pénzügyi válságot előidézte. Gurria ezért nélkülözhetetlennek nevezte a nemzetközi összefogást, egyeztetést, miközben üdvözölte, hogy európai államok sora jelentett be csupán az utóbbi napokban „bátor” lépéseket a fiskális egyensúly helyreállítására, ahogy a piaci figyelem az eurózóna mechanizmusának hiányzó, gyenge elemeire irányult. Németországot, Nagy-Britanniát, Olaszországot, Spanyolországot említette, hozzátéve, hogy ezen államok helyzete is eltérő, hiszen a britek a tíz százalék feletti deficitet próbálják lejjebb kényszeríteni, míg az olaszok öt százalékról indulva akarják sietősebben elérni a 2,7 százalékot, vagyis az eurózóna plafonja alá vinni a GDP-arányos hiányt. Sem egyszerre, sem egyenlő mértékben nem szükséges a megszorítások erőltetése, hangsúlyozta Gurria, mert ez valóban fenyegetné az erőtlen európai fellendülést. Erre hívta fel a figyelmet Pier Carlo Padoan, a szervezet vezető közgazdásza, aki szerint a legnagyobb kihívás: miként lehet konszolidálni az állami pénzügyeket, s közben támogatni a növekedést, és munkahelyeket teremteni, méghozzá nagy számban. A kiadáscsökkentés és az adóemelés keverékét ajánlja az OECD, Európának elsősorban az előbbit, ám egyes esetekben ez nem elegendő, ezért olyan közterheket kellene növelni, amelyek nem hatnak közvetlenül a fogyasztásra. Az OECD szakértői az ingatlanadót és a környezetvédelmi adókat említik a legkevésbé károsak között. A helyzet sajátossága – mutatott rá Gurria –, hogy a túlterjeszkedő bankok gondjai miatt az államoknak is hasonlóan kellett tenniük, ám miközben a válság miatt csökkent a bevételük, többet költöttek szociális támogatásokra, munkanélküli-segélyekre, az emiatt megemelkedett hiányok és adósságok pedig most súlyos helyzetbe sodorták őket, amiből csak hiteles, a piacokat meggyőző konszolidációval evickélhetnek ki.

– A helyzet iróniája, hogy miközben az Egyesült Államokban és Japánban sokkal nagyobb a deficit, mint az eurózónában, a piacokat az európai átlag nem érdekli, hanem az egyes tagországokra figyelnek. S minthogy például Görögországot meg kellett segíteni, egyértelművé vált, hogy a valutaövezet nem működik jól – mondta Jorgen Elmeskov, a vezető közgazdász helyettese, aki a szervezet tanulmányában leírtakkal egybehangzóan hozzátette: a költségvetések ellenőrzése, szigorú figyelemmel követése, a versenyképességi mutatók értékelése, vagyis összességében a nemzeti szuverenitás további csökkenése elkerülhetetlen és kívánatos is.

Németek nyomás alatt

Az európai tőzsdék szerdán magukhoz tértek a keddi ájulásból, de közben mind élesebb vitákba csap át az EU-ban a hogyan tovább kérdése. Barroso bizottsági elnök támadást jelző interjúja után Ollie Rehn pénzügyi biztos is hevesen bírálta Berlint, amiért halogatta a görög mentőcsomag összeállítását, s amiért nem vállalt vezető szerepet a válság megoldásában. Ennek következménye stagnálás és eljelentéktelenedés lehet, mondta a brüsszeli gazdasági fórumon. Az Európába érkező Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter is várhatóan az ellentétekről beszélget csütörtökön német kollégájával. Washingtonnak sincs ellenére azonban a koordinált nemzetközi fellépés, és egyértelműen hatástalannak tartja az egyoldalú német döntést bizonyos spekulatív ügyletek betiltására. Közben a bizottság szerdán javaslatot tett a tagállamok asztalára a bankválságkezelő alap létrehozására, amely a bankok pénztárcájából merítene, s amely nemzeti kézben maradna, nem szolgálhatná a költségvetési hiányok csökkentését, ahogy azt a franciák és a britek akarják. Az elképzelés szerint bármilyen nagy bank is bukna meg, csődjét ebből az alapból fedeznék, tehát nem az adófizetők pénzéből. A bűnös, fizess! alapon kivetendő banki különadókban sincs egyetértés, ám nyilvánvaló, hogy az egésznek csak globálisan van értelme.

Angel Gurris: a piacok a leggyengébb láncszemet kezdik ki