Ez ugyan látszólag komoly javulást jelent a tavaly tavaszi 170 százalékos mélyponthoz képest, ám ez döntően annak köszönhető, hogy a forint árfolyama (az elmúlt egy évben) sokat javult, s a jelentős részt képviselő devizaalapú hitelek forintban kifejezett értéke csökkent. Valamelyest javította a mutatót, hogy új hitelből is kevesebb fogyott, a megtakarítások azonban lényegében stagnáltak az elmúlt egy évben, így ez messze nem javított annyit a képen, mint az árfolyamhatás.

Ám nemcsak az alacsony megtakarítási hajlandóság/lehetőség miatt nem várható, hogy a bankok nagyobb arányban támaszkodjanak a háztartásokra, hanem azért is, mert a magyarok szeretik spórolt pénzüket rövid futamidejű, gyorsan hozzáférhető eszközökben tartani. A lekötött betétek állománya ugyan az MNB adatai szerint március végén megközelítette a hatezermilliárd forintot, ennek döntő többsége azonban éven belüli lekötésű volt. Kétezermilliárdot befektetési alapok jegyeiben tartottunk, ám a lakosság ebben is inkább a nyíltvégű konstrukciókat preferálja, ami azt jelenti, hogy bármikor kiszállhatnak. Hosszú távú megtakarításokról leginkább az életbiztosítások (1600 milliárd), az önkéntes nyugdíjpénztárak és az állampapírok (mintegy 740-740 milliárd forint) esetében beszélhetünk, ám ezek legfeljebb közvetve jutnak el a bankokhoz – ha egyáltalán, így főleg a néhány hónapos lekötésekből kell akár 20–25 éves futamidejű hiteleket kihelyezniük.

A helyzeten sokat javíthatnak a januártól bevezetett tartós befektetési számlák – a bankok legalábbis komoly reményeket fűznek a konstrukcióhoz. Ennek lényege, hogy az ilyen számlán elhelyezett öszszegből lekötött bankbetét, vagy eszközölt befektetés (például tőzsdei részvény, vagy befektetési jegy) kamata, illetve hozama után nem kell adót fizetni, ha az ügyfél legalább öt évig az adott számlán tartja a pénzét. (Három év után az egyébként húszszázalékos adó a felére csökken.) Év eleje óta az ügyfelek már több tízezer ilyen számlát nyitottak, s a bankok várakozása szerint két-három éven belül akár kétezermilliárd forintnyi lakossági megtakarítás is átvándorolhat ezekre a számlákra. Mivel a számlákhoz társuló adókedvezmény (amely önmagában komoly pluszhozamot jelent) csak három-öt év után jár, így ez a bankok számára is kiszámíthatóbb forrást jelent majd, mint a jelenlegi, rövid távú lekötések.

Ám még ha kellő mennyiségű, eléggé hosszú futamidejű lakossági megtakarítással rendelkeznének is a bankok, valószínűleg akkor is az anyabankoktól vagy más hitelintézetektől felvett pénzekből finanszíroznák a hitelezésük egy számottevő részét. Mégpedig a kamatkülönbözet miatt. A bankbetétekre kifizetett kamatok magasabbak annál, mint amennyit a külföldről beszerzett forrásokért kell fizetni, a hazai jegybanki alapkamat pedig nem tud annyit csökkenni, hogy ez a különbség eltűnjön. A pénzintézetek pedig az így elérhető magasabb nyereség, vagy ha úgy jobban tetszik, az így biztosítható olcsóbb hitelek miatt élni fognak ezzel a lehetőséggel.