Alapos vita alapokról és deficitről
Az uniós pénzügyminiszterek többsége alig várja, hogy megrendszabályozhassa a fedezeti alapokat, a magántőke-társaságokat, s a különböző ingatlan és nyersanyag alapok működtetőit, akiket a pénzügyi válság kirobbanásának hátterében sejt. George Osborne, az új brit konzervatív-liberális kormány pénzügyminisztere úgy is érkezett Brüsszelbe – hivatalba lépése után pár nappal –, hogy jó eséllyel leszavazzák a kollégái: a britek ugyanis ellenérdekeltek, mert a tavaly 2000 milliárd euró vagyont kezelő iparág Londonban koncentrálódik Európában, az angol fővárosban található a nyolcvan százalékuk. A pénzügyminiszteri tanács azonban nem hozta nehéz helyzetbe Osborne-t, s további konzultációktól tette függővé a döntést.
Közben az Európai Parlamentben is megkezdődött egy törvénytervezet előkészítése. A legizgalmasabb kérdés, hogyan ítélje meg az EU a harmadik országokban bejegyzett, vagy onnan működtetett alapokat és kezelőit. A tevékenységük engedélyezését a tanács a tagállamok hatáskörébe utalná, s az esetleges beleegyezés után sem lehetne automatikusan az egész unióban kínálni a termékeket az intézményi befektetők számára. Az EP ellenben megadná ezt a jogot, ha az érintettek eleget tesznek a szigorú követelményeknek: megfelelnek az uniós szabályozásnak, s garantálják például a pénzmosás vagy a terrorista szervezetek elleni fellépést, s ugyanúgy megnyitják a harmadik ország piacát az EU alapkezelői előtt. Ezen kívül a készülő szabályozás meghatározná az alapkezelők tőkekövetelményét, a tőkeáttételt, a vezetők javadalmazását.
Ennél is erősebb politikai széllökések kísérik a gazdaságpolitikai összhang javítását célzó bizottsági indítványt. Különösen az nem tetszik számos tagállamnak, hogy az Európai Bizottság a költségvetési tervezetet véleményezné – a görög válság egyik tanulságaként. Rehn kénytelen megismételni, nem akarja a büdzséket tételről tételre átnézni a nemzeti parlament szavazása előtt, csupán az összes tagállam számára gyűjtene információt, hogy a költségvetések az uniós gazdaságpolitikai célokba illeszkedjenek. – Nem körvonalazódott egységes álláspont – mondta az ülés után Oszkó Péter ügyvezető pénzügyminiszter. Hozzátette: a tagállamok számos szempontot vetettek fel, miért lenne ezt nehéz a gyakorlatba átültetni. Erről a következő hónapokban még számos tanácskozást tartanak.
S azt is csak júniusban teszik közzé, hol kellene a portugál és a spanyol példa alapján gyorsítani a költségvetési kiigazítást, tekintettel az államadósság csökkentésére. A tagországok általában egyetértettek azonban azzal, hogy laza költségvetési politikával nem érdemes a növekedést ösztönözni.
