A legtöbb lábon álló cég a hazai műtárgypiacon hagyományosan a BÁV (Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Zrt.), amely 55 éve folyamatosan rendezi árveréseit – ez évben is három alkalommal, három egymást követő napon. Tűzkő Péter műkereskedelmi üzletágvezető nem vitatja, hogy a csúcsárak időszakának befellegzett – nem elképzelhetetlen, hogy hosszú időre. Azt azonban vitatja, hogy a helyzet egészében vigasztalan volna, vagy hogy az ágazatot egyöntetűen sújtaná a válság. Cégük forgalmi adatai is arra utalnak, hogy az első negyedévben már voltak biztató jelek és abban reménykedik, hogy az év hátralevő részében erősödni fognak a kedvező tendenciák. A BÁV a versenytársakhoz képest annyiból előnyösebb helyzetben van, hogy tevékenysége szinte az egész műtárgypiacot lefedi. Az eddigi fejlemények azt mutatják, hogy a bolti értékesítés van a legszorultabb helyzetben, illetve az egyes szegmensek közül a festmények piaca érzi meg leginkább a krízist.

Ez az értékelés egybevág a galériás tapasztalatokkal. Tavaly nagyot zuhant az aukciós forgalom, olyannyira, hogy bizonyos házak fel is hagytak az árverezéssel. Mások kisebb terjedelmű anyaggal, ritkábban, kevesebb kvalitásos alkotást tartalmazó kollekcióval léptek a vásárlók elé. Szembetűnő a bizalomhiány is a korábbi vásárlók részéről. Ebben a helyzetben a galériák új eladási módszerekkel próbálkoztak és akadtak olyanok is, akik a hangsúlyokat igyekeztek eltolni kínálatukban – például az antik festmények irányából a kortárs művek felé mozdultak el. Mások viszont épp fordítva. A siker viszont így is, úgy is többnyire elmaradt.

Ami a BÁV-ot illeti, mostani árverési kollekciójukban a XVII–XVIII. századi itáliai és német mesterek alkotásait különös gonddal válogatták öszsze.

Nemcsak a cég hagyományai miatt, bár a jelenlegi vevőkörükben is szép számban találhatók még olasz és osztrák kereskedők, gyűjtők. Ezen túlmenően azt is figyelembe vették, hogy a nyugati piacokon már némi fellendülés indult az antik művek piacán és abban reménykednek, hogy ez érződni fog majd a következő aukcióikon is. Ugyanakkor terveik között a klasszikus XIX–XX. századi magyar festészeti anyag „felfuttatása” szerepel fő helyen – Tűzkő Péter itt látja legtöbb lehetőséget, de a teendőt is. A BÁV a válság enyhülésével a kortárs művészet felé szintén nyitni szeretne.

Miközben a festménypiac állapota rengeteg fejtörést okoz a galériáknak, a helyzet valamivel több bizakodásra ad okot a műtárgypiac egyéb szegmenseiben. Az ékszer, az ezüstnemű például kifejezetten profitál az elhúzódó gazdasági gondokból. Ennek oka nyilván az erősödő tezaurációs szándék. Főleg a nagy értékű aranytárgyak, értékes drágakövekkel díszített ékszerek fogynak jól mostanában a szakosodott árveréseken. Tűzkő Péter kifejezetten büszkemostani aukciós ékszerkollekciójukra, amely véleménye szerint bármelyik jelentős nyugat-európai árverésen megállná a helyét. A BÁV szakembere piacvezető céghez méltónak ítéli a most kalapács alá kerülő bútor- és szőnyegkínálatukat is.