Másfél éves mélypontra sülylyedt az euró árfolyama az amerikai dollárhoz képest. A gyengülés a piacok kettős üzenetét közvetíti: egyrészt a kétséget, hogy a valutaövezet országai képesek-e rendbe tenni az államháztartásukat és csökkenteni az adósságukat, másrészt az aggodalmat, hogy a görög válság nyomán sürgetővé vált megszorítások megtörhetik a gazdaságok szerény lendületét, a kisebb állami költekezés, a lakosság megcsappanó vásárlóereje belemarhat a vállalati profitokba is. Ám az unióban megjósolhatóan nagy viták övezik majd az eurózóna – ám jórészt mind a huszonhét tagországra vonatkozó – szabályrendszerének erősítését, ami a szándékok szerint a politikai unió felé terelné a közösséget.

E kritikus időszakban dobta be a köztudatba jelentését Mario Monti volt versenyügyi biztos, egyetemi tanár, aki már a válság bő másfél éve alatt is hangot adott félelmének, hogy a tagországok inkább a maguk útját járják a közösségi eljárások helyett. S miután ősszel José Manuel Barroso bizottsági elnök felkérte, hogy készítsen tanulmányt a belső piacban rejlő lehetőségek kiaknázására, a nagy tekintélyű Mario Monti a héten nyilvánosságra hozta elemzését. Megállapította, hogy a belső piac népszerűtlenebb, mint valaha, de nagyobb szükség lenne rá, mint bármikor. Ötleteit csomagban kínálja Monti: a verseny iránti elkötelezettség és a szociális érzékenység nagy kiegyezésére tesz javaslatot a szociális piacgazdaság különböző formáiban hívő tagországoknak. Az új kiegyezésnek része lehetne az adókoordináció is, de az adóharmonizáció nem. Ám ez az a pont, ahol a brit konzervatívok máris gyanút fogtak, nem akar-e túlzottan beleszólni politikájukba az EU. A százoldalas jelentés a munkaerő ténylegesen szabad mozgásának előmozdításától a munkavállalói jogok újraszabályozásán, az egységes digitális piac és e-kereskedelem létrehozásán, a pénzügyi szolgáltatások és általában a szolgáltatások (ideértve az államiakat is), a nyugdíjak hordozhatóságán át az adókig megpróbálja átfogni a belső piac eredményeit és hiányosságait. Minden egyes téma éles viták kereszttüzében állt az utóbbi időszakban, s adókérdésekben például szinte jottányit sem engedtek a kormányok. Az adóverseny torzító hatásait Monti a társaságiadó-alap egységes értelmezésével küszöbölné ki, miközben – tekintettel a büdzséhiányok csökkentésének kényszerére – felveti: jó lenne, ha koordinálnák lépéseiket a tagállamok az áfa emelését és a kedvezményes forgalmi adó alkalmazásának szűkítését, valamint a környezetvédelmi adó bevezetését illetően. Utóbbi eszköze lehetne a munkabéreket terhelő adók mérséklésének, illetve a zöld gazdasági stratégia támogatásának.