Felmérte a gazdaság állapotát a Századvég Gazdaságkutató Zrt., és a szakértők arra jutottak, hogy gyakorlatilag a rendszerváltozás óta egymást követik a rossz gazdaságpolitikák, amelyek miatt a gazdasági világválság nélkül is mélyrepülésben lennénk. Ahogyan Heim Péter, a kutatócég igazgatóságának elnöke fogalmazott: amellett, hogy Magyarország fi skális alkoholizmusban (magas államadósság, magas infláció, devizahitelezés felfutása) szenved, nyáron bundában futunk, télen pedig pucéran.

– Szinte sosem vagyunk összhangban a világgazdasági konjunktúrával. Ha Magyarország a visegrádi államok növekedési ütemével tudott volna bővülni 2005–2009 között, akkor ma a GDP 20 százalékkal volna magasabb – tette hozzá Mellár Tamás, az intézet kutatási igazgatója.

A szakemberek vég nélkül sorolták, mik voltak az elhibázott lépések. Kezdték a rendszerváltozás utáni privatizációval, amikor úgy jött be a külföldi tőke az országba, hogy egyben a piacainkat is megvette.

Az állami monopóliumokból magánmonopóliumok lettek, amelyekre a hazai kis- és középvállalkozók nem tudtak beszállítóként rácsatlakozni. Így aztán a külföldi cégek állítják elő a GDP több mint negyedét, a gazdaság növekményének felét, az export háromnegyedét, miközben a foglalkoztatottaknak alig 15 százaléka kapcsolódik hozzájuk. Ez okozza azt, hogy egyre nagyobbra nyílik az olló a megtermelt jövedelem (GDP) és a felhasznált jövedelem (GNI) között. Vagyis azon, hogy a külföldi cégek maguk használják fel a megtermelt jövedelmet, és nem forgatják vissza a gazdaságba, nagyjából egy teljes évi GDP –mintegy 30 ezermilliárd forint – veszett el az évek során. Arra a kérdésre, hogy miként lehetne ezen a helyzeten változtatni anélkül, hogy külfölditőke-ellenessé válna az ország, Mellár Tamás azt válaszolta, a külföldi tőke önmagában nem hordozza a jót, ezt a mindenkori kormánynak kell kikényszerítenie, például azt kellene ösztönöznie, hogy a behozott technológiai fejlesztéseket adaptálják a hazai cégek. Illetve az is sokat lendítene a helyzeten, ha a Gazdasági Versenyhivatal végre azt tenné, ami a feladata, ahelyett, hogy időnként kipécéz egy-egy ágazatot, és a szereplőinek olyan bírságokat szab ki, amelynek nincs visszatartó ereje. De példaként említette a tudatos piacépítést is, vagy annak a felismerését, hogy a világ átrendeződött, és a fejlődő világ felé kellene orientálódni. Utóbbi nélkül – tette hozzá Heim Péter – a fejlett államokmindössze 1-2 százalékos növekedése valósul meg Magyarországon is.

Komolyan bírálták a szakemberek a Magyar Nemzeti Bankot is. Heim Péter szerint 2002 után a jegybank a laza fiskális politikára monetáris szigorral reagált, de 2005 utáni lépései már nem voltak következetesek. A felhígított monetáris tanács sok hibát követett el. A jegybanki politika reagálása a válságra vagy semmilyen nem volt, vagy későn meghozott döntésekből állt. A tanács döntései aszimmetrikusak, ha sokk van, akkor több száz bázisponttal emelik az alapkamatot, amikor azonban elhárul a veszély, nem korrigálnak vissza hasonló lendülettel, hanem 25 bázispontos csökkentésekkel lépkednek. Ezzel várakozásokat generálnak, illetve egyértelművé teszik, hogy a kamatpolitikai lefelé korlátos. Másrészt – tette hozzá – végre rá kellene jönni, hogy a kamatok ide-oda tologatásával nem lehet mindent megoldani, a pénzügyi stabilitással is foglalkozni kell. Ez jobban működne, ha a pénzügyi felügyeletet (PSZÁF) és az MNB-t összevonnák, de legalább világosabb feladatleosztást kellene meghatározni, hogy ne egymásra mutogassanak, hogy például ki nem látta a devizahitelezés veszélyeit, és ki nem tett ellene semmit – mondta Heim Péter.

Az idén már pozitív tartományban lesz a magyar gazdaság, a GDP-arányos államháztartási hiány pedig alapesetben 4,7-5,0 százalék lehet, amit kiegészíthet az állami vállalatok konszolidációja – mondta Heim Péter. Hozzátette, a mostani tényfeltárás után, a tervek szerint júniusban gazdaságpolitikai megoldási javaslatokat készít az intézet, s az első, klasszikus értelemben vett konjunktúrajelentést szeptemberben állítja össze a Századvég.

A külföldi tulajdontöbbségű ágazatok jellemzően termelékenyebbek a hazaiaknál, és esetükben 110 százalékkal magasabb az egy főre jutó GDP. Egy külföldi vállalat foglalkoztatottjára 9,15 millió forint hozzáadott érték, míg egy hazai vállalatnál ennek kevesebb mint fele, 4,35 millió forint jutott 2007-ben. A külföldi tulajdonú szakágazatok technológiája tőkeintenzívebb, és tőkét is nagyobb mértékben alkalmaznak. Egy külföldi vállalat foglalkoztatottjának tevékenységét közel ötszörös értékű befektetetteszköz-állomány segíti a hazai vállalatokhoz képest.

A devizahitelek forintra átváltása helyett Heim Péter szerint a bajba jutott, közel 100 ezer devizahiteles helyzetét kellene kezelni, úgy, hogy egy a bankok és az állam által összeállított közös alapba, mint rossz bankba kivinnék ezt a portfóliót. Mivel a bankok rossz eszközei kerülnének ide, így a költségek jelentős részét is a bankrendszernek kellene vállalnia –mondta.