Beiskolázott ügynökök
A korábban tervezett egységes „ügynöktörvény” helyett jogszabályok sorával próbál rendet tenni a pénzügyi felügyelet (PSZÁF) az utóbbi években jócskán elburjánzott hitelközvetítői piacon. A nemrég életbe lépett új előírások értelmében az immáron hatósági engedélyköteles közvetítői tevékenységet rövidesen csak az végezhet, hogy aki a PSZÁF felügyelete alatt hatósági vizsgát tett, továbbá káreseményenként ötmilliós, együttesen legalább 50 millió forintos felelősségbiztosítást kötött. Emellett a hitelintézeti törvény módosítása alapján a független közvetítő csak a megbízótól fogadhat el díjazást, az ügyféltől nem, s egy másik jogszabályban limitálták a jutalékok mértékét is.
Piaci vélemények szerint a szabályozás következtében jelentősen csökken a hitelközvetítők száma. Igaz, ez papíron akár egy tollvonással is megvalósulhat: a közvetítőknek engedélyeztetni kell a tevékenységüket a PSZÁF-nál, így az is kiderül, hogy felügyelet nyilvántartásaiban most szereplő több mint ötvenezer közvetítőből hányan alvóügynökök, vagyis olyanok, aki valójában már felhagytak ezzel a tevékenységgel. Nem lehetnek kevesen, mivel a válság okozta hitelszűke már megrostálta a soraikat, ám becslések szerint így is harmincezer körül lehet a ténylegesen hitelt közvetítők száma. Rákos Tamás, a Credithill hitelközvetítő értékesítési igazgatója elsősorban az évente 700-800 ezer forintba kerülő felelősségbiztosítás miatt gondolja úgy, hogy az ügynökök harmada felhagyhat a tevékenységével. Elsősorban a kicsi, kevés ügyféllel dolgozó közvetítők szállhatnak ki.
Fogyasztóvédők szerint éppen ezért lesznek jó hatással a piacra az új előírások. A jelenlegi lakossági hitelállomány körüli mizéria egyik oka a kis ügyfélkörű, lényegében kontroll nélküli „megélhetési” közvetítők ügybuzgóságában keresendő. A sokszor az elemi pénzügyi ismeretekkel sem rendelkező ügynökök gyakran az ügyfeleik teherbírását messze meghaladó hitelek felvételére biztatták a kuncsaftjaikat.
Barabás Gyula, a Magyar Hitelszövetség elnöke szerint a hitelközvetítők közül – akikből egyébként szerinte most legfeljebb 15 ezren végeznek ténylegesen tevékenységet – azokkal volt főleg probléma, akik egyben biztosítási ügynökök is. Úgy látja: a kettős ügynöki szerep – amit szerinte szerencsétlen módon a mostani jogszabályváltozás is megenged – gyakorlatilag melegágya az ügyfelek, de sokszor a szakemberek számára is nehezen áttekinthető, befektetéshez kötött biztosítással kombinált hitelek terjedésének. Míg a közvetítőnek természetes érdeke a kettős – biztosítás és hitelközvetítési –jutalék felmarkolása, addig az alacsonyabb pénzügyi műveltséggel rendelkezők – a PSZÁF korábbi felmérései szerint pedig a legtöbb hazai fogyasztó ilyen – jobbára azt hitték, hogy az ilyesfajta kapcsolt biztosítás nélkül nem jutnak hitelhez. Azt pedig pláne nem mérték fel, hogy a hitel törlesztése során hosszú évekig a biztosítási költségeket fizetik, így az ilyenkor történt bármilyen változás – hitelkiváltás, bedőlés – igen hátrányosan érintheti őket.
Miközben a biztosítási közvetítői területet a 90-es évek vége óta szigorú szabályok kötik, addig a fogyasztók számára jóval nagyobb kötöttséget és persze rizikót jelentő hiteleket lényegében az közvetített, aki akart. (Jellemző mód: akár egy BAR-listás is ajánlhatott kedvező hitellehetőségeket az ügyfeleinek.) Ahhoz, hogy valaki hitelközvetítéssel foglalkozzon, jelenleg (szeptember 30-áig) mindössze a PSZÁF-nál kell nyilvántartásba vetetnie magát. Nem támasztottak különösebb feltételeket a pénzintézetek sem: míg egy alapszintű banki alkalmazott is többhetes kiképzésnek néz elébe, addig egy nyolc általános végzettséggel rendelkező ügynök elvileg már néhány napos gyorstalpaló után toborozhatta az ügyfeleket. Nem is akármilyen hatékonysággal: becslések szerint a kereskedelmi bankok lakossági hiteleik 60-65 százalékát közvetítőkön keresztül helyezték ki.
Ugyanakkor a válság megmutatta a közvetítői rendszer hátrányait, s a közelmúltban több bank is csökkentette közvetítői szerződései számát, illetve van olyan pénzintézet, amely most már csak maga köt hitelszerződést. Probléma ugyanakkor inkább a pénzügyi vállalkozásokhoz kötődő közvetítőkkel volt. Barabás Gyula szerint a nagy kereskedelmi bankok már a válság előtt is szigorítottak a feltételeken, míg a pénzügyi vállalkozások, amelyeknek bedőlt hiteleik után nem kell céltartalékot képezniük, messze nem voltak ilyen szívbajosak. Nem véletlen, hogy hitelporfóliójukban kiugróan nagyobb a bedőlt adósságok aránya.
A most életbe lépett szabályozások nyomán a közvetítőknek szigorú szakmai ismereti vizsgát kell tenniük. Bár az ezt taglaló rendelet gyakorlatilag vizsgatételekre lebontva meghatározta a tananyag összetételét, a PSZÁF tájékoztatása szerint eddig még nincs olyan tanfolyam, melyet a felügyelet is elfogad.
