Gazdasági unió és monetáris szigor
Mintha a piacok gyorsan változó hangulata átterjedt volna JoséManuel Barroso bizottsági elnökre is. A koordináció erősítésére és szigorítására kidolgozott – lapunkban már jórészt ismertetett – javaslatok szerdai hivatalos bejelentésekor kifakadt: ha a tagállamok nem akarják a G betűt, akkor az M-nek sincs sok értelme.Mármint, ha a Gazdasági és Monetáris Unióból a gazdaságit kihagyjuk, akkor a monetáris is kudarcra van ítélve. Mint azt a görög válság eszkalációja jól tükrözte is. Ám pár percre rá, amikor közölte, hogy Észtország csatlakozhat az eurózónához január elsején, a tőle egyáltalán nem idegen sikerpropagandára váltott át: lámlám, az uniós tagországok belépni akarnak, és nem kilépni.
A görögök révén kirobbant pénzügyi válság megrázta és felrázta az eurózóna országait. Egyértelműen kiderült, hogy a szabályrendszer sem felelt meg igazán egy valutaövezet követelményeinek, de a szabályokat nem tartották és nem is tartatták be, ráadásul a kelleténél sokkal kisebb figyelmet fordítottak az államadósság mértékére, a versenyképességi mutatókra, a munkaerőköltségekre, a termelékenységre, a folyó fizetési mérlegekre.
A megoldás: a továbbiakban erre több figyelmet fordítanak – ha a tagországok is akarják. Merthogy, egyelőre a bizottsági javaslatnál tartunk, s jól érzékelhető az ellenkezés nagyobb és kisebb országok részéről, különösen, ami a költségvetési politikák összehangolását illeti. Ám nemcsak a végrehajtó testület, hanem végül az eurózóna belső problémáinak kezelésére segítségül hívott Nemzetközi Valutaalap (IMF) ügyvezető igazgatója is úgy nyilatkozott, mese nincs, a krízis bizonyította, hogy megfelelő eszközök révén pénzeket kell átcsoportosítani az övezet egyik részéből a másikba. Dominique Strauss-Kahn ötlete ugyan nem jelent meg a bizottsági javaslatokban, de az igen, hogy az eurózónában megbomló egyensúlyt időben jelezni kellene, s beavatkozásra késztetni az érintett tagállamot. A legtöbb vitára várhatóan az az elképzelés ad okot, hogy a költségvetési tervek főbb vonalait be kéne mutatni Brüszszelnek. Az ötlet azt vizionálja, hogy így európai keretbe lehetne ágyazni a nemzeti folyamatokat, s előre látni az egyenlegeket. Ám sokan attól tartanak, hogy ez csorbítaná a nemzeti parlamentek szerepét, s akár alkotmányos problémákat is felvethet. Ilyen értelemben foglalt állást a svéd pénzügyminiszter.
A francia meg azt mondta, hogy a stabilitási és konvergenciajelentéseket is meg kéne szavaztatni a parlamentekkel, megelőzendő a brüsszeli bürokraták buzgalmát, a németek inkább azokat vetnék alá ilyen előzetes eljárásnak, akik nem tartják be a szabályokat. A szerdán kibontott csomag egyébként eljárási értelemben mind a huszonhét országra vonatkozik, de értelemszerűen az eurózóna országaira jobban.
A bizottsági indítvány lényege: megelőzés, a szabályok szigorú érvényre juttatása, büntetés árán is – például megvonnák a kohéziós alapokat –, a stabilitási és növekedési paktumban hangsúlyosabbá tenni az adósság- és versenyképességi folyamatok ellenőrzését. Valamint: a vasárnapi alku nyomán állandó válságkezelő mechanizmust létrehozni az esetleg mégis bajba jutó országnak, de szigorú feltételekkel, hogy senkinek se legyen kedve erre hagyatkozni. Nagyon sokba került az eurózónának és persze az EU-nak is, hogy a felsorolt összefüggésekre nem figyelt. A 2008 őszén kirobbant globális válság pedig súlyosbította az egyébként is súlyos, csak addig kevéssé látszó gondokat. Görögország –mint Ollie Rehn pénzügyi biztos is utalt rá szerdán – tíz év alatt a költségalapú versenyképességének negyedét elveszítette.
A tagországok zöme a kedvező években sem mérsékelte kellő ütemben az adósságát, a zónán belüli pénzügyi egyensúlyi problémákat egy kézlegyintéssel elintézték, a szabályokat pedig felrúgták. A válság aztán elvitt húszévnyi erőfeszítést, az adósság a GDP arányában átlagosan hatvanról nyolcvan százalék fölé kapaszkodott fel. Holott éppen húsz éve, Jacques Delors bizottsági elnök sugallta, hogy a létrehozandó monetáris unióhoz gazdasági unióra is szükség lenne. Most ennek kidolgozása indul meg.
A piacok erre várnak. A vasárnapi 750 milliárd eurós pénzügyi csomagot – amely a görög válság terjedését hivatott megakadályozni – hétfőn nagy elismerés, kedden elutasítás, szerdán realizmus fogadta. Az ok: José Luis Rodríguez Zapatero spanyol miniszterelnök további defi citkurtítási intézkedéseket jelentetett be, amit követ Portugália pár napon belül. Közben az Eurostat ismertette az első negyedévi növekedési becslését, amely gyenge, de pozitív szám. Ám Németország éves alapon már lendületet mutat. S ez hatott a tőzsdékre. Ellenben – mint ahogy az IMF szerdán közzétett európai jelentése is említi – az éves alapon mindössze 0,3 százalékos január–márciusi iram jócskán elmarad az amerikai 2,5 százaléktól. Európa kevésbé dinamikus, a hitelpiac szűkös, a munkanélküliség növekszik. S miközben a bimbódzó fellendülést támogatni kellene, most van szükség a közpénzügyek fenntarthatóvá tételére, a pénzügyi szektor, a munkaerő- és árupiac reformjára.
A gazdasági válság nem könnyítette meg az eurózónába belépni kötelezett kilenc ország dolgát. Csak Észtország felel meg a kritériumoknak. A kétévente vizsgált folyamatokról szerdán tett közzé jelentést az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank. Az árstabilitást illetően a márciusig terjedő egyéves időszakban Csehország, Észtország és Lettország felelt meg az időszaki egyszázalékos referenciaértéknek. Románia, Lengyelország és Magyarország tér el a leginkább. Bulgária, Csehország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Lengyelország és Románia 2009-ben a GDP három százalékát meghaladó költségvetési hiányt halmozott fel. Észtország és Svédország ment át ezen a rostán.
