Trichet megszólalásának időpontjában Portugália és Spanyolország karnyújtásnyi közelségbe került ahhoz, hogy – hasonlóan Görögországhoz – képtelen legyen pénzhez jutni a tőkepiacon. Ezzel az eurózóna egész pénzügyi rendszere az összeomlás szélére került. A következmények mindenütt érezhetők voltak: gondoljunk csak vissza arra, hogy a múlt héten milyen mélységekbe jutott a Budapesti Értéktőzsde és a forint. Mindezek után az Európai Unió – szűkebb értelmezésben az euróövezet – országai, mindenekelőtt maga a brüsszeli uniós gépezet nagy nyomást fejtett ki az ECB-re annak érdekében, hogy változtasson rigid és doktriner pénzpolitikáján.

Mint tudjuk, maga az unió hétfőre virradóra gigantikus méretű, háromnegyedezer milliárd eurós „segélycsomag” életre hívása mellett döntött, de ennek sem a részletei, sem a menetrendje, sem az időzítése nem tiszta, következésképpen direkt és azonnali hatásról (leszámítva a piacok egynapos eufóriáját, lásd megint: BÉT és forint) beszélni értelmetlen. Annál inkább érdemes az ECB-nek arról az „ikerdöntéséről”, hogy hitelezési politikájában 180 fokos fordulatot végrehajtva azonnali hatállyal kész államkötvényeket vásárolni. Nem a piacokon elvárt brutális kamatfelárral, hanem a német állampapírok irányadónak tekintett hozamával. Ami úgy ötöde annak, amit a görög kormány a legutóbbi időben fizetni kényszerült.

Meggyőződésem, hogy ez a lépés elkerülhetetlen volt – de nem tegnap. Hanem régóta. Az ECB egy éve még „letolta” az MNB-t azért, hogy állampapírt vásárol... Még afölött is spekulálnék egy keveset, hogy vajon nem a gyöngélkedő gazdaságokba pumpált ECB-pénz váltotta-e ki a piacok jókedvét.

Aki némiképp jártas ezekben az ügyekben, megkérdezheti: hogy is van ez? Hiszen az ECB alapító okirata tiltja a tagországok államkötvényeinek felvásárlását! Nos ez úgy van, hogy az ECB a papírok kibocsátóitól nem vehet közvetlenül kötvényt, vehet viszont az euróövezeti jegybankoktól, amelyek már meg is vásárolták saját kormányaik papírjait. Ez történik. Az euróövezeti jegybankok kezén levő papírok átválthatók az ECB készpénzére. A görögöknek már eddig is megadatott a lehetőség, most mindenki másnak is. Az ECB átlépte a határt, amit eddig nem gondolt átléphetőnek. Portugáliában, Spanyolországban, Görögországban óriási a megkönnyebbülés. Más kérdés, hogy az ECB „költekező kormányok” államháztartási bajait orvosolja a maga pénzpolitikájával, noha nem erre, hanem épp ennek az ellenkezőjére született. Hiába mondja Trichet, hogy „most aztán előre a spórolással!”, aki pluszpénzhez jut, könnyelművé válhat.