Az elmúlt években mégis kirajzolódott, hogy hatalmasak az országban a távhőárkülönbségek. Ennek orvoslására a kormány két éve egyfajta vétójogot adott a MEH-nek a továbbra is helyileg megállapított távhőtarifák felett. A MEH szerint erre nem kapott többletapparátust, illetve -pénzt. A konfliktus tovább éleződött, amikor a MEH megállapította: számos távhőtermelő szakmailag indokolatlanul kap a fogyasztóktól ártámogatást. Ennek okát főleg a szabályokban találták meg, így azokat a fokozatosan csökkenő támogatások irányába módosították – volna, de nem kaptak hozzá politikai támogatást.

Habár a MEH statisztikusai mankóként sokféle bontást közölnek, először maradjunk a legegyszerűbb tényeknél. Magyarország 85 legfontosabb távhőellátója közül Keszthely a legdrágább. Ott egy átlaglakás évi fűtésköltsége 260 ezer forint. A nagyobb városok közül Sopron a legdrágább, 212 ezerrel. A több mint 10 ezer ügyfelet ellátók közül Szeged vezet 191 ezerrel, de ez már inkább a középmezőnyhöz tartozik. A viszonylag kicsi, néhány ezer lakást ellátó szolgáltatók inkább a drágábbak közé tartoznak. (Nemrég a MEH elnöke ezt is furcsállotta, hisz a kisebb termelők épp a tarifák leszorítása érdekében kapnak ártámogatást.) A meszsze legtöbb, 240 ezer lakost ellátó fővárosi Főtáv 173 ezer forinttal a 60. helyet éri el, vagyis országosan inkább az olcsóbbak közé tartozik. Ugyanakkor a sok tízezer háztartást ellátók területén jellemzően még alacsonyabb az ár: ilyen – sorrendben – Kecskemét, Miskolc, Debrecen, Nyíregyháza, Székesfehérvár, Pécs és Győr is. Magyarország legolcsóbb, Keszthelyhez hasonlóan körülbelül 1100 családot ellátó távhőszolgáltatója a Siklósi Távhő Nonprofit Kft.: ott az éves fűtési költség egy átlaglakásban 130 ezer forint. Siklós a távhőtermelésnél alapvető gázellátás szempontjából földrajzilag a nálánál kétszer drágább Keszthely közelében is van.

A munkaanyag láthatólag számos „szakmai” előkészítésen esett túl, így az különböző egyéb bontást is közöl. Az ellátottak száma szerint a cégeket négy csoportba sorolták. A méretgazdaságossági szabályokat alátámasztva ebből kiderül, hogy a legnagyobb cégek átlaga 171 ezer forint, a legkisebbeknél viszont ez már 200 ezer. Minden településnél forintban és százalékosan is közlik a csoport átlagától való eltérést. A méret szerinti „top 12-ben” Szeged után Dunaújváros és Tatabánya is több mint 10 százalékkal drágább a csoportátlagnál, Győr és Pécs viszont fej-fej mellett 14 százalékkal, 23-24 ezer forinttal olcsóbb a többieknél. A termelési módszer alapján különválasztották a „kapcsoltan” (vagyis árammal együtt), illetve nem kapcsoltan előállított hőt szolgáltatókat. Míg az ezer háztartás körülieknél a kapcsoltak hajszállal olcsóbbak, addig a legkisebbek esetében a nem kapcsolt termelés költsége alacsonyabb.