Óriás uniós mentőöv
Tizenkét órán át tárgyaltak, vasárnap délutántól hétfő hajnalig az uniós pénzügyminiszterek, hogy megtörjék a mind aggasztóbb piaci folyamatokat, amelyek révén a befektetők kezdték megnehezíteni Portugália és Spanyolország finanszírozását, azt követően, hogy Görögország – szigorú kiigazítási program keretében – 110 milliárd euró hitelt kapott az eurózóna országaitól és a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF). A nagyon lassan megszervezett athéni program, valamint a piaci kétségek az esetleges államcsőd és annak tovaterjedő hatásai miatt egészen drámai helyzetet eredményeztek péntekre. Az elemzők már arról beszéltek: a kis gazdaságnak számító Görögország a globális méretekben szintén elhanyagolható Lehman Brothers bankház bukásához hasonlóan ránthatja ismét recesszióba Európát, s rajta keresztül persze akár az Egyesült Államokat is. Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia államfő Barack Obama amerikai elnökkel is konzultált vasárnap este, hogy az Európai Unió (EU) és az IMF közös csomagot jelenthessen be. A technikai részletek tisztázása után a hétfő hajnali órákban, nagyjából a tokiói tőzsde nyitásával egy időben hozták nyilvánosságra az alkut, amely szerint 750 milliárd eurós csomagot raknak öszsze elsősorban az eurózóna országainak megvédésére, szükség eseténi finanszírozására, ha – mint mondták – a csordaszellemű, farkasfalkára hasonlító piaci szereplők nem hagynak fel az államok „támadásával”.
Az ázsiai tőzsdék perceken belül reagáltak, s a néhány órával később nyitó európaiak, majd az itteni idő szerint délután kereskedő New York is megerősítette az irányzatot: a spekuláció leállt. Az euró a kezdeti órákban látványosan erősödött, de később megtört a lendülete. Az európai tőzsdék vezető indexei azonban öt-nyolc százalékos nyereséget könyveltek el, míg a tízéves görög államkötvények hozama öt százalékponttal esett, s javult a helyzet Portugáliában és Spanyolországban is. Emelkedett viszont kissé a német papírok hozama, hiszen Berlin vezető szerepet játszhat a 750 milliárdból 500 milliárdot bevetni kész uniós keret finanszírozásában, ha szükségessé válik. Ám a hétfő hajnali sajtóértekezleten Ollie Rehn pénzügyi biztos leszögezte: reméli, hogy ezt a pénzt nem kell mozgósítani, a piacok megértették végre, hogy az EU valóban mindent megtesz az euró védelmére. JoséManuel Barroso bizottsági elnök pedig egyenesen konszolidációs paktumnak nevezte a megállapodást, hiszen annak része az is, hogy a tagállamok elkötelezték magukat a tervezettnél gyorsabb ütemű deficitcsökkentés mellett.
Míg Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke egy hétfői előadásában emlékeztetett arra, amiről az utóbbi időben már sok szó esik: a folyamatok az eurózónában inkább növelték a gazdasági különbségeket, mintsem csökkentették volna. S a cél e trend megfordítása. Az Európai Bizottság szerdán áll elő javaslatokkal az eurózóna szabályrendszerének erősítésére, a megelőzés és a válságkezelés eszközeinek rögzítésére, miközben sietősen igyekeznek végső formába önteni a tervezeteket a pénzügyi felügyeletek és a pénzügyi szabályozás reformjára, a fedezeti alapok a magántőke társaságok, és a hitelminősítők működésének átalakítására. Néhány téma már hétfőn az Európai Parlament szakbizottsága előtt várt szavazásra. E széles reformcsomag kidolgozására kapott most időt az EU, miután a piacokat lecsendesítette. De kérdés, mi lesz mindebből.
Az összehangolt akcióban részt vett az Európai Központi Bank (EKB) is, amely a Lehman Brothers bukását követő hitelszűke időszakát felidéző lépésekre szánta el magát: felújította az amerikai jegybankkal a devizacsere ügyleteket és a likviditás növelésére állami és magánkötvények vásárlásába kezdett, részben egyébként a kormányzó tanács nem egyhangú döntése alapján. Az EKB elnöke, Jean-Claude Trichet csütörtökön még azzal ingerelte a piacokat, hogy közölte: a kormányzótanács nem is tárgyalt az állampapírok vásárlásáról. Most viszont azt mondta, a frankfurti intézménynek elegendő volt, hogy az eurózóna tagállamai megígérték a gyorsabb fiskális konszolidációt. Az unió részéről az 500 milliárd euró meglobogtatása ugyanakkor kedvezhet a bankoknak, amelyek sejteni engedték, örülnek tárgyalási pozíciójuk javulásának. Ha ezt az összeget mozgósítani kell, akkor lényegében azok a kormányok támasztanak majd nagy hitelkeresletet, amelyek a pénzintézetek megregulázására törekednek, mondván ők tehetnek a pénzügyi válság kirobbanásáról.
