Végül olyan egyezségre jutottak, hogy az uniós költségvetés tartalékának terhére felvehető hitelkeretet 60milliárd euróbanmaximálják. Eddig 50 milliárd volt a plafon, amelyből a fizetésimérleg-problémák fennállása esetén csak a saját valutával rendelkező uniós tagországok meríthettek, a lisszaboni szerződés 143. cikkelye szerint. Magyarország, Lettország és Románia részesült ebből a keretből, amely messze nem merült ki. A továbbiakban 60 milliárdig lehet elmenni, igény szerint s most már valutaövezeti tagoknak is, az alapokmány 122.2 cikkelye értelmében, azaz ha egy állam rajta kívül álló okok miatt kerül bajba. A bizottság a piacról veszi fel a pénzt költségvetési fedezet mellett, s hitelezi tovább, tagországi költségvetési befizetésre pedig csak akkor lehet szükség, ha a kölcsönt kapó, érintett állam csődöt jelent.

A 440 milliárd eurós garanciavállalási keret kormányközi egyezményen alapul. Létrejön egy lényegében önálló jogi személyiség, a Különleges Célú Pénzügyi Eszköz (Special Purpose Vehicle – SPV), amely a rászoruló tagország hitelfelvételét garantálná. (Bizottsági szakértők szerint szó lehet arról is, hogy az EKB mellett az SPV is vásárol államkötvényt, az általa felvett hitelből.)

A britek semmiféle garanciavállalási rendszerben nem akartak részt venni, ami magyarázható a kormányváltással, ugyanakkor az angol bankok által birtokolt spanyol és portugál állampapírok mennyisége miatt éppen dönthettek volna másképp is, brüsszeli megfigyelők szerint. Az SPV-ben viszont jelezte részvételi szándékát Svédország és Lengyelország. Az eurózóna tagállamai az EKB alaptőkéjéhez való hozzájárulásuk arányában részesedhetnek a garanciavállalás terheiből. Az Athénnak nyújtott, az unió részéről 80 milliárd eurós támogatástól ez a megoldás annyiban eltér, hogy a kormányok nem közvetlenül adnak hitelt, mert ez nagyon bonyolultnak és időigényesnek bizonyult Görögország esetében, s az alapszerződésnek sem felel meg tökéletesen. Közbeiktattak egy kormányközi szerződést, amelyben a bizottságnak is jut szervező szerep, s ezzel a német aggályokat is orvosolták. A huszonhét pénzügyminiszternek jóvá kellett hagynia, hogy az eurózóna tagállamai megbízzák a bizottságot az SPV körüli teendők ellátásával. Piaci szereplőknek ugyanakkor kérdés maradt hétfőn, hogy az SPV valójában hogyan fogműködni,menynyire lesz rugalmas, milyen rövid idő alatt áll rendelkezésre, ha valamely tagországnak tényleg segítségre lesz szüksége. (Brüsszeli tudósítónktól)