Szorosra húzták a görög nadrágszíjat
Az összeomlás és a szigorú takarékosság között választhattak a görögök, legalábbis ezt mondta nekik Papandreu miniszterelnök vasárnap reggel a hitelmegállapodást értékelő kormányülés után. Ám a hétvégét a polgárok – a május elsejei ünnepet is kihasználva – tüntetések szervezésével töltötték, miután világossá vált számukra, hogy a nagyon fegyelmezetlen költségvetési politikáért, a költségvetési hiány elszabadulásáért és a drámaian megugrott államadósságért végül is ők fizetnek. Méghozzá magas árat.
Ám az is nyilvánvaló, hogy a piacok és a hitelminősítők céltáblájává vált Görögország, amely fokozatosan már csak büntetőkamatok mellett jutott hitelhez, gyakorlatilag képtelenné vált a hiánycsökkentés megvalósítására és a deficit finanszírozására. A február óta késlekedő eurózóna pedig súlyosbította a helyzetet, az utóbbi napokban már Portugália is veszélybe került.
A vasárnap délelőtti athéni bejelentés után Papakonsztantinu pénzügyminiszter eurózónabeli kollégáival találkozott délután Brüsszelben, akiknek rá kellett bólintaniuk az ügyletre, amelyről az utóbbi két hétben szakadatlan tárgyalásokat folytattak a görög kormány képviselői az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank (EKB) és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) képviselőivel. Azt követően kezdődtek a konzultációk, hogy április 11-én a piacok nyomására Rehn pénzügyi biztos és Juncker, az eurócsoport elnöke bejelentette: a valutaövezet tagországai egy hároméves program első évére 30 milliárd euró hitelt adnának, az IMF pedig nagyjából 15 milliárdot.
A lényeg: Athén csökkentse a büdzsé hiányát négy százalékponttal. Csakhogy időközben kiderült: a deficit a GDP 12,7 százaléka helyett 13,6 százalékot tett ki tavaly, s emiatt a piacok nyomása csak növekedett, a Standard & Poor’s pedig bóvli kategóriába sorolta a görög állampapírokat. Ezért meg kellett határozni, hogy három évre összesen mennyit kaphat Athén: a Görögországnak szánt hitelkeret 110 milliárd euró, ebből az eurózóna 80 milliárd eurót ad – jelentette be Jean-Claude Juncker.
Feszült európai és görögországi légkörben folytak a tárgyalások, amelyek végén nemcsak a hitelkeret nemzetközi összehasonlításban is egyedi méretében állapodtak meg, hanem abban is: az intézkedések drákóiak lesznek, de azért a fájdalmat igyekeznek enyhíteni is, amennyire ilyen csődközeli helyzetben ez lehetséges. A görög deficit így nem 2012-ben, hanem csak 2014-ben mérséklődik az euróövezetben még eltűrt három százalék alá (a GDP-hez képest).
A legnagyobb lépést idén kell megtenni, amikor a hiány 13,6-ról 8,1 százalékra megy le, de utána lassúbb az iram: 2011-ben 7,6, 2012-ben 6,5 százalék a cél, s 2014-ben kevesebb mint három százalék. Az államadósság –szintén a GDP arányában – 150 százalékon tetőzik 2013-ban, ez magasabb a korábban tervezettnél, de közben idén a gazdaság négy százalékkal zsugorodik, szemben a kétszázalékos eddigi előrejelzéssel, s a növekedés csak 2012-től várható, akkor sem gyors ütemben.
A görög kormány januártól több lépésben kötelezte el magát a négyszázalékos deficitkurtítás mellett, de már látható, ez sem volt elég, összesen ebben az évben a GDP 5,5 százalékát kell megfogni, vagyis még több intézkedést kell foganatosítani. Az áfát 21-ről 23 százalékra viszik fel, további tíz százalékkal emelik az alkohol, a dohány és az üzemanyag jövedéki adóját, faragják a közalkalmazotti béreket, a havi 3000 euró felett keresőktől megvonják a 13. és a 14. havi fizetést, egyebekben ezer euróban maximálják a juttatást, befagyasztják a nyugdíjakat. A nyugdíjkorhatárt – a férfiaknál jelenleg 65, a nőknél 60 év – fokozatosan emelik, akárcsak a szolgálati időt. S könnyítenek a munkajogi szabályozáson, egyszerűbb lesz elbocsátani a két százalékot meghaladó létszámcsökkentések esetében is.
Elemzők első reakciói szerint a hitelkeret elhárítja a görög államcsőd veszélyét, ami a befektetőket aggasztotta, s egyben az intézkedések megnyugtatónak látszanak, hiszen szakértők ilyesmit sürgettek már évek óta. Az ügylet azonban a felszínre hozta az eurózóna intézményi hiányosságait, a válságkezelés kidolgozatlanságát s a megosztottságot is a csoporton belül. Németország –amelynek a hitelkeret 28 százalékát kell állnia – rendkívül kemény intézkedésektől tette függővé jóváhagyását, elismerve, hogy az évtized elején az övezetbe nem kellett volna beengedni Athént, amely súlyosan megszegte a szabályokat.
A következmény az euróövezeti előírások és ellenőrzés szigorítása, a stabilitási paktum megerősítése s a gazdaságpolitikák még szorosabb összehangolása lesz. S minthogy az elhúzódó válság az átterjedés veszélyével fenyegetett a többi dél-európai euróországra, lépni kellett. Igaz, Merkel miniszterelnök és Brüderle gazdasági miniszter is úgy nyilatkozott vasárnap Berlinben, hogy az ügylet részleteit még ma is áttekintik a parlamenti képviselőkkel, mielőtt hozzájárulásukat megadnák. A többi érintett kormánynak is engedélyeznie kell a hitelkeret megnyitását, a nemzeti eljárási szabályok szerint. Görögországnak május 19-én 8,5 milliárd euró adósságát kell megújítania, de akkor már e csomagból venné ki a pénzt.
Euró, a kényszerzubbony
Megkondították a vészharangokat az euró felett, egyúttal éles szavakkal bírálták a görög válság európai kezelését és az euróövezet regenerálódási képességét amerikai elemzők. A Nobeldíjas Paul Krugman a The New York Times hasábjain úgy fogalmazott: eddig maga is azt gondolta, hogy elképzelhetetlen az euróövezet felbomlása, mivel az a kormány, amely ennek lehetőségére akár csak utalna is, katasztrofális mértékben kiszolgáltatná bankrendszerét. Ha azonban a görög példa ragadóssá válik, a dél-euró pai válságországok amúgy is fizetésképtelenné, bankjaik pedig kiszolgáltatottá válnak, s ez már elég ok lehet egyes országoknak, hogy távozzanak a monetáris unióból. Krugman egyfajta kényszerzubbonyként írja le az eurót: a közös pénz átvétele megfosztotta
Athént az egyszerű lehetőségtől, hogy a kiigazítást a nemzeti valuta leértékelésével hajtsa végre. Sebastian Mallaby, az amerikai külkapcsolatok tanácsának vezető nemzetközi gazdasági elemzője a The Washington Postban azt állítja: az eurózóna azzal hozhat rossz döntést, ha megmenti Görögországot. Ugyanis ez azt üzeni a befektetőknek: hitelezzenek csak bátran a nagy költekezőknek, mint a portugálok, a spanyolok vagy az olaszok.
Emlékeztet: az USA is megbirkózott még a fizetésképtelenné vált Bear Stearns befektetési bank megmentésével, de a jóval nagyobb Lehman Brotherst már hagyta el süllyedni – s ennek kapcsán úgy véli: az európaiaknak is beletörhet a bicskájuk a görögöknél nagyobb falat spanyolok támogatásába. (Szőcs László Washington)
