Bőven van kihasználatlan munkaerő a cégeknél
Miközben az elmúlt egy-másfél évet a második világháború utáni korszak legnagyobb munkaerő-piaci sokkjának minősítik az elemzők, Magyarországon csak a rendszerváltozásig visszatekintve is volt a jelenleginél nagyobb válság a foglalkoztatás területén. Az 1990-es évek fordulóján közel egymillió munkahely tűnt el, és az érintett emberek nagy része végleg el is hagyta a munkaerőpiacot. Mindezek következménye lett, hogy az Európai Unióban jelenleg nálunk az egyik legalacsonyabb, 55,5 százalékos a foglalkoztatási ráta. A jelenlegi receszszió alatt 160 ezer állás szűnt meg, viszont úgy tűnik, ezek a munkanélküliek könnyen aktivizálhatók.
– A recessziót akkor mondhatjuk lefutottnak, ha nem emelkedik a munkanélküliség és javulnak a foglalkoztatási adatok. Ha szerencsénk van, akkor ebben az évben nem romlanak tovább a mutatók – mondta tegnap Belyó Pál, a KSH elnöke. – Azért sem lehet még biztosat tudni, mert egyelőre kérdéses, milyen mértékben gyűrűzik be válság a női foglalkoztatotti többség jellemezte szolgáltatói szektorba – tette hozzá Lakatos Judit, a KSH életszínvonal- és munkaügy-statisztikai főosztályának vezetője. A vásárlóerő-csökkenéshez ugyanis nem társult jelentősebb létszámvesztés, például nem voltak komoly elbocsátások a kereskedelemben, ráadásul nem kellett az oktatásban és az egészségügyben sem leépíteni.
Az azonban látszik, hogy milyen válaszokat adtak a cégek a gazdasági válságra. Jelentősen nőtt a nem teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma, és itt nem arról van szó, hogy végre ilyen állásokat tudnak vállalni a kisgyerekes anyák – mondta Lakatos Judit. Ezzel a lehetőséggel elsősorban azok a vállalkozások éltek, amelyek átmenetinek tekintették értékesítési gondjaikat, ezért így igyekeztek megőrizni a munkaerőt. Főként az autóiparra, a feldolgozóiparra volt jellemző ez a megoldás. Az átmeneti munkaidőcsökkentés vagy a teljes munkaidős szerződések részmunkaidőssé változtatása 2009 első negyedévében döntögette a csúcsokat, azóta nagyjából visszarendeződött a válság előtti időszakban jellemző szintre. A tartósan nehéz helyzetbe került vállalkozásokon ezek az átmeneti intézkedések, de még az elbocsátások sem segítettek.
Jellemző volt az elmúlt időszakra, hogy több fizikai állás szűnt meg, mint szellemi. Egy gyárat ugyanis be lehet zárni, ám például a közigazgatásnak mindenképp működnie kell. Ennek eredményeként változott a munkaerő összetétele, amely hatása a keresetekben is megjelent, az összes foglalkoztatotton belül ugyanis magasabb lett a többet kereső, szellemi foglalkozásúak száma. Így ugyan tavaly a versenyszférában 4,3 százalékkal nőttek a bruttó keresetek, ettől függetlenül szinte nagyítóval kell keresni azt az embert, akinél ez a valóságban is megtörtént. Úgy nőtt az átlagkereset, hogy alig nőtt valamit – mondta Lakatos Judit. Sőt ha külön nézzük a szellemi, valamint a fizikai munkásokat, mindkét csoport esetében veszített a reálértékéből a kereset.
Nehéz lesz beindítani a foglalkoztatottság növekedését, még akkor is, amikor a gazdaság a fejlődés útjára lép. Mint Belyó Pál mondta, az elmúlt hónapokban nem történt meg az a mennyiségű elbocsátás, ami indokolt lett volna. A vállalkozások ugyanis azzal számolnak, hogy amint nő a megrendelésük, azonnal szükségük lesz az alkalmazottaikra. Azaz, jelentős kihasználatlan munkaerő van a társaságoknál, akiket előbb aktiválnak majd a cégek, mint hogy új állásokat hirdetnének meg. Nem egyértelmű, hogy milyen hatásuk lesz a különböző állami és európai uniós támogatásoknak sem, amelyeket a munkahelyek megőrzésére hirdettek meg. Ahogyan Lakatos Judit megfogalmazta: a vállalkozások olyan munkaerőt is megtartottak, amire nem is volt szükség.
