A Kádár-korszak végére kialakult tulajdonviszonyok alkalmasak lettek volna arra, hogy sokan meggazdagodjanak, de csak kevesen tudtak élni a lehetőséggel – írja a Kolosi Tamás és Szelényi Iván szerzőpáros a Hogyan legyünk milliárdosok című, nemrég megjelent könyvében. A nyolcvanas évek végére ugyanis az állam nem tudott, a párt pedig nem is akart élni tulajdonosi jogaival. Ezáltal megnőtt a menedzserek autonómiája, de ők sem váltak igazi tulajdonossá, hiszen eladni vagy örökíteni nem tudták a rájuk bízott vagyont, csupán a rendelkezési joguk bővült. Majd közvetlenül a rendszerváltozás előtt a spontán privatizáció keretében voltak komolyabb próbálkozások arra, hogy a politikai elit átmeneküljön a gazdaságba.

Az egykori csúcsnómenklatúrából azonban szinte egyedül Kapolyi László lett a nagyburzsoázia tagja. Őt az orosz államadósság áramimportra váltása tette Magyarország egyik leggazdagabb emberévé. A sokáig Kádár János lehetséges utódjának tartott Berecz János viszont gyakorlatilag minden vállalkozásába belebukott.

Van még egy kör, a „késő kádári technokraták”, ahogyan Kolosi Tamás és Szelényi Iván fogalmaz, akiknek szerepük volt a nagytőke felhalmozásában. Ők többnyire a közgazdasági egyetemet a hetvenes években elvégző, a nyolcvanas évek során gazdaságirányításban, bankokban, nagyvállalatokban pályára lépő korosztályból kerültek ki, akiknek már voltak használható közgazdaság-tudományi ismereteik, a gazdasági bürokráciában, sőt a nemzetközi életben is kiterjedt kapcsolatokkal rendelkeztek. Ennek megfelelően a rendszerváltás pillanatában mind kulturális, mind kapcsolati tőkével bírtak ahhoz, hogy felismerjék a privatizáció során megnyíló lehetőségeket. Az ő számukra a meggazdagodáshoz három út vezetett.

A bankárszakma volt a nagytőkéssé válás legfontosabb iskolája, a legjobb tanulónak pedig Csányi Sándor bizonyult. Aztán ott voltak a nagyvállalati elit által alapított új vállalkozások, de a felkapaszkodás útja volt az általuk korábban menedzselt állami vagyon kivásárlása például munkavállalói résztulajdonosi program keretében. Utóbbiak közé sorolja a könyv Tolnay Lajost, aki a Magyar Alumínium Zrt.-nek lett meghatározó tulajdonosa és elnöke.

A management buyout első számú sikere Waberer György nevéhez fűződik, aki a Volán Tefun és a Hungarocamionon keresztül jutott el odáig, hogy ma Közép-Európa legnagyobb szállítmányozási vállalatának tulajdonosa. De kétségen kívül Demján Sándor érte el a legnagyobb sikereket, ő alapította 1973-ban az akkor szövetkezetként működött Skála Áruházat, ő alapította az első gebines éttermet a Balaton-parti autópálya mellett, illetve létrehozta az első kereskedelmi bankot. Ma pedig a leggazdagabb magyarnak tartják.

A meggazdagodás harmadik típusú útján az osztályvezető-helyettesek indultak el – állítja a szerzőpáros. A rendszerváltozáskor az „első” emberek gyakran hitelüket vesztették, kompromittálódtak, ami lehetőséget teremtett a második vonal előrejutásához.

RÓNA PÉTER KÖZGAZDÁSZ, címzetes egyetemi tanár szerint a magyar nagytőkének privilegizált szerepe van a gazdaságban, olyan jogosítványokkal rendelkezik, ami a többi visegrádi államra nem jellemző. Ezt úgy sikerült megszereznie, hogy oda húz, ahol a hatalom összpontosul. A stratégiája szinte soha sem a hatalom megdöntése, hanem annak bekebelezése, irányítása.