A görög válságról mindenkinek megvan a véleménye, s divatos a helyzetért a görög politikai elitet, szélesebben értelmezve a görög társadalmat és a szokásokat okolni. Sok ebben az igazság. Egyszer egy szaloniki barátom kifejtette: „nem vagyunk németek, az életünket nem napirend szerint éljük, s a munka utáni baráti borozásról sem mondunk le. Nem festetem szőkére a hajamat a kedvükért...”

Görögország valóban válságban van és az átterjedhet Európa más országaira is. Nyilvánvalóan felelősek érte az elmúlt harminc év egymást váltó szocialista és jobboldali kormányai. A felhalmozódott költségvetési hiány, az elhibázott gigaberuházások (2004-es olimpia!) az ő felelősségük. És Brüsszelben nem tudták mindezt? Valóban nem tudták, miféle kreatív könyveléssel jutottak a görögök az eurózónába? Nyilván tudták, de elnézték. Nehéz elképzelni, hogy hasonló nagyvonalúsággal bántak volna a közép-európai új tagállamokkal. Ehhez képest pedig gyomorfordító a kioktató és lenéző bulvárhangnem, amelyet főleg német politikusok használnak és a német média nyom. Vége lenne az európai szolidaritásnak?

A görög kormányzat az utóbbi hónapokban szinte mindent megtett, amit szövetségesei, na meg a „piacok” kívántak. Radikálisan csökkentette az állami kiadásokat, növelte az adókat. Sőt, megpróbálták a görögöket rábírni, hogy adjanak és kérjenek számlát, s mondjanak le a baksisról és a korrupcióról, ami eddig életük szerves része volt. Erre azt kapták: adják el felesleges szigeteiket, esetleg az Akropoliszt. A „piac”, ez a rejtélyes jelenség pedig nem hagyott fel a jól jövedelmező tőzsdei támadással. Újabb és újabb megszorítást követelnek a kormánytól. Sokan úgy gondolják, hogy a támadás nem marad abba, amíg a szociális államnak még meglévő elemeit nem számolják fel Görögországban.

A külső nyomás mellett van belső ellenállás. A görögök voltak eddig is a régi EU szegényei. A munkanélküliség most tovább nőtt, s az adók is. Erre a szakszervezetek – épp ma – általános sztrájkkal felelnek. A szocialista miniszterelnök pedig pártja frakciója elé állva azt mondta, hogy a pénzügyi válság jó esély arra, hogy Görögország megújuljon. „Most vagy soha” – mondta. Kérdés persze milyen irányú lesz ez a megújulás. A pénzügyi szigor egyedül aligha hoz mást, mint szegénységet.

Az „itt az idő” persze nemcsak a görögökre vonatkozik, hanem a világra és Európára is. Ideje van a követelmények és kötelezettségek újragondolásának. És persze a szolidaritásnak is. Hiszen a németek is szeretnek a görög szigeteken nyaralni.