Viszont ez a kamatszint magyar viszonylatban soha nem volt olyan magas, mint ami a görög államot sújtja, nem beszélve arról, hogy a magyar államkötvényeket a hitelminősítők soha nem sorolták be a „bóvli” kategóriába. Az a csapás, ami a görögöket érte, egyedülálló az eurózónában. Jelentése annyi, hogy az államkötvények legnagyobb vásárlói, a nyugdíj- és befektetési alapok, „hivatalból” nem vehetnek ilyen papírokat.

Görögországnak nem maradt más, mint az unió és a Nemzetközi Valutaalap „védő karja”.

A tőzsdéken és az árfolyamokban tapasztalható sokkhatást azonban immár nemcsak a „görög eset”, hanem a Portugáliának jövendölt hasonló sors is indokolja. Tekintettel Spanyolország sanyarú, bár az előbbiekkel még nem rokonítható helyzetére, divatba jött „mediterrán vírust” emlegetni és pánikba esni, sőt az euró végét jósolgatni. Kétségtelen: egy eurós pénzrendszer összeomlása, amely Görögország esetében tapintható közelségbe került, sokakat magával ránthat.

A görögöknek mindösszesen 300 milliárd (!) eurónyi adósságuk van, és ha csődöt jelentenek, akkor állampapírjaik birtokosai befektetett pénzüknek csak a felét kaphatják vissza. A további csődelmélkedések helyett másfajta megközelítést kínálnék fel. Amikor felvették az unióba, Görögország és Portugália a tőkés Európa két legszegényebb országa volt. Amikor e kettő belépett az euróövezetbe, ez a státusuk nem változott. Ám mindkettő nagyságrendekkel több támogatást kapott az uniótól, mint amennyit a 2004-ben csatlakozó országok. Éspedig azért, hogy gyorsan felzárkózzanak. Akkor ennek politikai tétje volt: bizonyítani, hogy a leggyöngébb kapitalizmus is erősebb, mint a legerősebb szocializmus. Ám a hatalmas támogatások elsősorban ezeknek az országoknak a jóléti felzárkózását, nem pedig gazdasági és termékszerkezetük átalakítását szolgálták.

Innen már csak egy lépés azt mondani: talán nem kellett volna annyira sietni az euróval. A mi tájainkon is iskolája van annak a gondolkodásnak, hogy az euró védelmet nyújt egy gazdaságnak, ugyanakkor kényszerzubbonyt húz azokra, amelyek „növekedéséhesek”.

Magyarán: versenyképességinövekedési szempontból nem toló-, hanem visszahúzó erő. A csehek és a lengyelek eddig se siettek, immár mi is beiratkoztunk ebbe az „iskolába”. A magyar euró körüli perpatvar teljes egészében kikerült a választási kampányból, a Fidesz immár egy lábjegyzet erejéig sem emlegeti a korábbi kormányok felelősségét a közös valuta bevezetésének késlekedéséért.