A 2009-es mecénásnapi kulturális árverésen a Manna Kulturális Egyesület programjának folytatásához egymillió-ötvenezer forint gyűlt össze arra, hogy a 2010-es évben egy színházi nevelési program keretében is bemutassák a darabot.

Az előadás cigány népmesékből áll össze egy kerek történetté, amelyben Bárányka Rupi életének epizódjait ismerjük meg. Az egyórás est során a fiatal színészek – Géczi Zoltán, Tompos Kátya és Zöld Csaba, akik már több nagyobb szerepben bizonyítottak a főváros neves színházaiban – autentikus cigány népdalokat énekelnek, s a nótákat kannával, gitárral, kanalakkal kísérik – ismerteti a részleteket Gáspár Anna, a Manna Egyesület elnöke. „A produkció színvonalas, szórakoztató, és eközben képet ad a cigány kultúra egy szeletéről.”

Több mint produkció

A műsor ma már nem pusztán színdarab, hanem egy komplex nevelési program. A közelmúltban a társulathoz csatlakoztak a Söndörgő Együttes tagjai is, akik a zenei betéteket zenekari előadássá változtatják.

A társulat szerint a mesék közel állnak a gyerekekhez, és a zenés műfaj is a korosztály kedvence. Ezekkel az elemekkel pedig talán sikerül közelebb hozni a diákokat a cigány kultúra kincseinek felfedezéséhez, illetve magához a színházhoz. A De jajj...-előadás nagyon könnyen mobilizálható, klasszikus színpad és színházi világítástechnika nélkül is megállja a helyét.

Színház az iskolákban

A 2008/2009-es tanévben hat iskolában mutatkozott be a De jajj… Az intézmények között volt budai, pesti, olyan, ahol a diákok egy része roma származású, és olyan, ahol egyáltalán nincs roma az iskolás gyerekek között. Kétségkívül minden résztvevő számára a legnagyobb élmény a fővárosi fenntartású pilisi nevelőotthonban tett látogatás volt.

A tavalyi Mecénás Napon az árverésre bocsátott projektek közé válogatták a De jajj…-produkciót, mint színházi nevelési programot, a szervező Summa Artium Kht. munkatársai. A társulat közel egymillió forintot remélt a folytatáshoz. A liciten összesen hat támogatótól egymillió-ötvenezer forint gyűlt össze.

A jövőben a produkciót azokban az iskolákban szeretnék elsősorban bemutatni, ahova roma tanulók is járnak – gondolván, hogy a cigány kultúra megjelenése egy igényes színházi előadásba ágyazva a saját identitástudatukat is fejleszti, amellett, hogy osztálytársaik érdeklődését is felkelti.

A De jajj…-előadást az iskolák külön rendezvényein – iskolanapok, kulturális rendezvények – mutatják be. „Esetleg a gólyabál programjába fűznénk be, ahol többnyire népszerű könnyűzenei előadók kerülnek a színpadra. Így színesítenénk a rendezvényeket, és belopnánk a zenés színházat az iskolák világába is” – veti fel Gáspár Anna.

A program megvalósítása során folyamatos visszajelzést kérnek a diákoktól és a tanároktól, hogy ténylegesen igazolódik-e az, hogy ezt az előadást érdemes-e iskolában játszani (megfelel-e a tornatermi környezet, megmozdítja-e a diákok lelkét, gondolatait ez a téma). A diákok nagy többsége lelkesen és odaadóan írt a darabról, a tanárok mindenhol méltányolták a színészi és a szervezői munkát.

Kulisszák mögött

Miként kapcsolódik össze a De jajj...-produkció társulata és a 2008 márciusában alakult Manna Egyesület? – teszem fel a kérdést. Gáspár Anna korábbról fog neki a történetnek: „Színésznőként kezdtem a pályafutásomat, rendezőasszisztensként a porond másik oldalára is átkerültem, majd egy művészügynökségnél megismertem a színház kissé bürokratikus oldalát is: foglalkoztam pályázatírással, projektek lebonyolításával, előadások utaztatásával, népszerűsítésével. Ma is játszom több előadásban a fővárosban, de az egyesület megalakulása óta már többet dolgozom a kulisszák mögött, úgymond színházi producerként”. Úgy látja, olyan komplex tudásra tett szert, amelyre a legtöbb hazai színházi világban dolgozónak – főként színésznek – szüksége lehet. A színházi világban a kőszínházi előadások mögött jelentős stáb munkálkodik: adminisztráció, jogi és gazdasági képviselet, marketing, közönségszervezés; amit a független alkotók munkájuk során csak nehezen vagy sehogyan sem tudnak biztosítani működésükhöz – hiányzik a művészi munkához szükséges anyagi és infrastrukturális biztonság. Mint mondja, 2008 óta a nem intézményi keretek között működő társulatok, színészek, művészek kizárólag egyesületi, nonprofit szervezet keretein belül tudnak központi forrásra pályázni; egy évben egyszer. A De jajj... társulata 2008-ban kereste fel az egyesületet, s az együttműködést már az év végén siker koronázta. A produkciót ugyanis félmillió forinttal támogatta a fővárosi önkormányzat, ebből valósították meg az első iskolai előadásokat.

A De jajj... társulata persze nem az egyetlen, amely a Gáspár Anna vezette szervezet segítségét kérte. Az egyesület közel 20 millió forint támogatáshoz juttatta a hozzájuk fordulókat. Saját működésükhöz azonban még nem sikerült mecénást találni, jelenleg a tagok támogatásából tartják fenn magukat. Az elnök reméli, a jövőben sikerül saját infrastruktúrát felállítani, hogy hatékonyabban segítsék a hazai színházi világot.