Megnyittatják hitelkeretüket a görögök
Nyugodt, napos tengeröböllel, a hullámokon ringatózó halászhajókkal a háttérben olvasta fel pénteken délelőtt rövid nyilatkozatát George Papandreu görög kormányfő, aki utasította pénzügyminiszterét, hogy kérje az EU és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által kilátásba helyezett, hozzávetőlegesen 45 milliárd euróra rúgó hitelkeret megnyitását. Az IMF washingtoni ülésszakára igyekvő George Papakonsztantinu ezt is megtette. A szintén Washingtonban tartózkodó Ollie Rehn uniós pénzügyi biztos szóvivője, Amadeu Altafaj a péntek déli brüsszeli bizottsági tájékoztató végén kapta kézhez a kérvényt, amely mindössze három sorban az eljárás megindítását szorgalmazta.
Az állam- és kormányfők a márciusi csúcstalálkozón egyeztek meg abban, hogy koordináltan készek segíteni Görögországnak, míg az eurózóna pénzügyminiszterei április 11-én telefonos konferencia keretében tisztázták a feltételeket. Ezt követően – a kedvezőtlen piaci reakciók miatt –Athén konzultációt kezdeményezett az Európai Bizottsággal, az Európai Központi Bankkal (EKB) és az IMF-fel, ami hétfő helyett csak szerdán kezdődött az európai légi forgalmi zavarok miatt.
A piacok a pénteki hírre fellélegeztek, mert elemzők szerint a tetemes összeg kilátásba helyezése rövid távon enyhíti a helyzetet. Hosszabb távon azonban nem oldja meg a problémákat. Ám az európai tőzsdék indexei emelkedtek, s a rekordmagasságba repített görög hozam is csökkent. Az euró azonban csak kissé erősödött, azt követően, hogy csütörtökön éves mélypontra esett, s a görög állampapírok vásárlásáért kért felár is ijesztően kapaszkodott felfelé, a tízéves kamat kilenc százalék körül járt. A Moody’s ráadásul csütörtökön leminősítette a görög államkötvényeket.
Ehhez képest érdekes elmélettel állt elő a bizottsági szóvivő, aki meglepetéssel tapasztalta, a pénteki lapok főcímekben számoltak be arról, hogy az Eurostat kimutatása szerint a tavalyi görög hiány a becsült 12,7 százalék helyett 13,6 százalék a GDP százalékában, de akár 0,5 százalékkal is magasabb lehet. Altafaj szerint ez azt bizonyítja, hogy egyre megbízhatóbbak a görög adatok; hogy az athéni statisztikai hivatal nagyon jól együttműködik az európaival, s ennek éppen a bizalmat kellene erősítenie. Nem egészen így történt, de péntekre elcsendesültek valamennyire a piacok.
Az Athénban tartózkodó európai valutaalapi szakértői csapat valóban eleve azzal a céllal érkezhetett, hogy a hitelkeret megnyitását előkészítse. Annyi már áprilisban kiderült, hogy az eurózóna tagországai 30 milliárd eurót adnának össze a 2012-ig tartó program első évére, s a teljes csomag harmadával járulna hozzá ehhez az IMF, azaz 15 milliárddal. Április 11-én Rehn biztos azt mondta, az európai rész kamata nagyjából öt százalék lehet, az IMF-é valamivel alacsonyabb. Ennél pontosabb kép pénteken sem állt össze, hiszen az eurózóna országai a három hónapos Euroribor rátákból indulnak ki, s a pénz folyósításakor esedékes szintet veszik figyelembe. Az nyilvánvaló, hogy a piaci kamatnál kedvezőbb feltételekkel juthat lélegzethez Athén, amelynek idén négy százalékpontnyit le kell faragnia a hiányból. A megszorító intézkedések igen népszerűtlenek az országban. Mind több jel utal arra, hogy a helyszínen tárgyaló szakértők a 2011–12-es program részleteit egyeztetik, s a figyelem nem elsősorban a kiadáscsökkentésre irányul, hanem a szerkezeti reformokra, amelyek hosszabb távon is az eurózóna feltételeinek megfelelően három százalék alatt tartanák a deficit arányát, s egyben hozzájárulnának a görög gazdaság versenyképességének a növeléséhez. Egy éven belül azonban Athénnak 39 milliárd eurónyi adósságot kellene megújítania.
A hitelkeret megnyitásának módozataiban is megegyeztek korábban az eurózónában: ha Görögország kéri, akkor a bizottság és az EKB elbírálja a kérelmet, majd az eurózóna dönt, ám a tagországoknak követniük kell a nemzeti szabályozást, vagyis számos államban, például Németországban parlamenti jóváhagyásra is szükség lesz. Berlin egyébként a 30 milliárdból 8,5 milliárdot állna. Egy állami fejlesztési bank által nyújtott hitelt garantálna az állam.
Minthogy Görögországgal éjt nappallá téve foglalkoztak Brüsszelben, s hetek óta szoros az egyeztetés az IMF-fel, a szóvivő szerint a bizottsági, európai jegybanki vélemény hamar megszülethet, akárcsak az euró zóna döntése, a nemzeti eljárások viszont időigényesebbek lehetnek, eltarthatnak néhány hétig. Ám Athénnak nagyobb összegre csak májusban lesz szüksége, Papakonsztantinu azt mondta pénteken, hogy május 19-e előtt kaphatják meg az első részletet.
A hitelkeretet azért kényszerült kidolgozni az unió, amely korábban hallani sem akart az IMF bevonásáról, mert az eurózónában nem létezett válságkezelő mechanizmus, s hosszas vita övezte, milyen megoldás képzelhető el a lisszaboni szerződésnek megfelelően. Politikai megosztottság is jellemezte az egyeztetéseket, elsősorban a stabilitásra kényes Németország ódzkodott, s javasolta, hogy európai valutaalapot kellene létrehozni és az alapokmányt megváltoztatni, hogy a gyengén teljesítőket ki lehessen zárni a valutaövezetből. A nyilatkozatok arra is utaltak, hogy a hitelkeret áprilisi bejelentésével a piacnak akart üzenni, hogy végül is ne kelljen pénzügyi támogatástnyújtaniGörögországnak, amelynek azonban e hoszszú huzavona után nem maradt más választása: egyrészt a csőd elkerülésérése, másrészt a drákói kiadáscsökkentés hatásainak érvényesítésére kénytelen volt igénybe venni a nemzetközi csomagot. A hozamok emelkedése ugyanis annyival növelte a terhet, amennyivel csökkent a kiadás, de a hiány ily módon nem vihető lejjebb. Athén mind ez ideig a támogatási mechanizmus létrehozását szorgalmazta, s azt mondta, nincs szüksége a pénzre.
A görög válság elsősorban az athéni adatszolgáltatás rendkívüli rossz minőségének a következménye, de egybeesett a gazdasági krízis miatt az egész eurózónában megnövekedett hiányok és adósságok egyre nagyobb problémájával. A piacok figyelme kezdett a spanyolok, a portugálok, az írek felé fordulni. Az EU ebből alighanem azt a tanulságot vonja le, hogy erősíteni kell a gazdaságpolitikai koordiná ciót (a büdzsék terveit előre be kell nyújtani például Brüsszelnek), s a költségvetésen túl sokkal nagyobb figyelmet érdemel az euró zóna belső pénzügyi egyensúlya, az egyes tagországok folyó mérlegének egyenlege s a versenyképesség. E mutatók romlását tapasztalva időben be kell majd avatkozni, de a részletekről még sokáig egyeztetni fognak.
