Hamarabb lehet egységes az európai légtér
Az európai légtér csaknem teljes terjedelmében repülhető volt pénteken, ám a tagországok hatóságai, a repülőgépgyártók, a légitársaságok az izlandi vulkán miatt elrendelt zárlat idején súlyos kérdésekkel szembesültek: hatékony-e a huszonhét részre tagolt döntéshozatal, s vajon mennyi vulkanikus hamut képesek elviselni a hajtóművek.
Az utóbbi napokban Brüsszelben is fellángolt a vita a teendőkről, s arról, mit lehetett volna másképp csinálni, ha az egységes európai légtér létrehozásáról korábban döntenek, vagy rövidebb határidőket szabtak volna decemberben a megvalósításra. Nos, éppen a gyorsítás kerül a figyelem középpontjába május 4-én, amikorra az EU soros spanyol elnöksége összehívta a közlekedési miniszterek rendkívüli tanácsülését.
Mint José Blanco spanyol tárcavezető Madridban pénteken reggel bejelentette: az egyeztetés célja a határidők előbbre hozatala, a jelenlegi helyzet tanulságainak összegzése, s a válságkezelés módozatainak végiggondolása. Hozzátette: az elmúlt napokban sok kollégájával beszélt, s ebben a tekintetben egyetértést tapasztalt, nyilvánvaló, hogy az izlandi vulkánkitörés hatásai meggyőzték a nemzeti hatóságokat, hogy érdemes mihamarabb áttérni az integrált európai forgalomszervezésre, amelynek központja az utóbbi időben gyakorta emlegetett Eurocontrol lesz.
A nemzeti légügyi hatóságokat súlyos bírálatok is érték az utóbbi napokban, hogy túlreagálták a vulkánkitörés hatásait, túl szigorú elvek alapján döntöttek a légterek lezárása mellett. A légitársaságok erőteljes nyomást gyakoroltak rájuk a döntés átértékelésére, hogy a növekvő veszteségeket enyhítsék. Ám Blanco visszautasította a bírálatokat, mondván, első a biztonság. Ám tény az is: miután látszólag sebtében oldották fel a tilalmat kedd este, szerda reggel, ezért számos országban a döntés és indoklása nem győzte meg az utasokat arról, hogy a repülés újra biztonságos.
A légitársaságok tesztutakkal próbálták meg tisztázni a helyzetet, s miután nem tapasztaltak problémákat, a brit hatóság például felhagyott azzal az elvvel, hogy a vulkáni hamu egészen kis mennyiségű jelenléte is veszélyes volna. Ez a téma azonban nyilván nagy vitákat gerjeszt a következő hetekben. Az Európai Bizottság közlekedési szóvivője, Helen Kearns azt mondta Brüsszelben, hogy a következő heteknek ez lesz az egyik legfontosabb vitatémája, le kell fektetni az elveket, s meg kell határozni a vulkanikus hamu küszöbértékeit.
Az Európai Bizottság, amelynek jelenleg semmilyen jogosítványa sincs a légtér-üzemeltetésben, hiszen ez a feladat nemzeti hatáskörben van, csupán azt tehette, hogy igyekezett előmozdítani a megoldást – erre a válsághelyzetre. Mint Kearns többször is leszögezte: a londoni vulkánközpont tudományos megfigyeléseire alapozva határoztak az utóbbi napokban a nemzeti hatóságok, s e döntéseket követte az Eurocontrol, amely csupán koordináló szervezet, szintén egyelőre az unió hatáskörén kívül.
– Ha Brüsszelnek nagyobb beleszólása lett volna, akkor gyorsabban reagálhattak volna az uniós országok – jegyezte meg Kearns. Például már múlt péntek este megszülethetett volna a rendelkezésre álló légtér jobb kihasználásáról szóló döntés, amelyet csak most hétfő délután hoztak meg a közlekedési miniszterek, akik rendkívüli tanácsülést tartottak – videokonferencia keretében.
Az egységes európai légtér megteremtésének szükségességéről decemberben állapodtak meg a tagállamok a bizottsággal és a parlamenttel, de a megvalósításra két év áll rendelkezésre, az új rendszernek csak 2012 elején kellene működnie. Az egyezség azonban nem egy esetleges válság, nem az izlandi vulkánok kitörésére tekintettel született, hanem azon tényre alapozva, hogy ha sikerült létrehozni az egységes belső piacot, ideértve a légi szállítást is, akkor a nyilvánvalóan növekvő forgalmat csak sokkal hatékonyabb forgalomszervezéssel lehet kiszolgálni. Jelenleg a huszonhét részre töredezett légtérben a gépek átlagosan ötven kilométerrel repülnek többet a szükségesnél, vagyis az útvonal nem optimális, a fogyasztásról nem is beszélve.
A központi forgalomszervezéssel – amely feladatot tehát elláthatja az Eurocontrol – a legrövidebb utat alakítanák ki, csökkentve a repülési időt, a fogyasztást és a légitársaságok költségeit. A légtér azonban a nemzeti szuverenitás része marad továbbra is, a döntést a helyi viszonyoknak megfelelően kell meghozni, de egységes európai szemlélet és szabálykönyv szerint.
Ez lenne a különbség a mai viszonyokhoz képest. S az is, hogy szétválna a szolgáltatás, azaz a repülésirányítás és a szabályozás. Vita tárgya azonban egyelőre, hogy az európai forgalomszervező központ mely ajánlásai lehetnének kötelező érvényűek, s melyek nem. Ez az a kényes kérdés, amely a légtér feletti szuverenitást érintheti.
