Magyarországon befektetőbarát és kiszámítható szabályozási környezetre lenne szükség: Oláh László példaként említette, hogy a mostani keretek között a hazai magánnyugdíjpénztárak nehezen tudnak kockázatitőke-alapokban forrásokat elhelyezni – holott ez külföldön általános gyakorlat. Így hiába megengedett a honi nyugdíjalapok számára az ötszázalékos alternatív befektetési lehetőség, nem élnek ilyen invesztíciókkal. Mindezek ellenére Magyarországnak nincs oka panaszra, miután a Kelet-Közép-Európába szánt befektetési forrásokból az ország a régiós gazdasági súlyánál nagyobb arányban tud pénzeket „megszerezni”.

A kockázatitőke-társaságok számára különösen kedvelt befektetési szakágazatok a távközlés, pénzügy és energetika. Nemzetközi statisztikai adatok alapján az egészségügyi szektorban működő cégek is kedvelt célpontok: itthon akkor várható fellendülés, ha a politikának sikerül ebből az ágazatból „egy kicsit hátrább jönnie”. Az elnök nem lenne meglepődve, ha idén a hazai élelmiszeriparban is megjelennének a kockázatitőke-alapok.

A tranzakciók számának viszszaesése magyarázható a válság előtti extrém magasan árazott cégértékekkel. A tulajdonosok nehezen fogadták el, hogy a recesszió mindent leértékelt. Az utóbbi időben a felek kezdik tudomásul venni a megváltozott gazdasági környezet következményeit.