Ágyúgolyófutam egy 353-as Wartburgért
Vannak, akik gondosan elzárják a nyilvánosságtól, és vannak, akik expóra, sokadalomba viszik négykerekű kincseiket. Veterán autókra még a virágzó gazdasági időszakban sem sokat költött az átlagember, a válságban viszont még a tehetősebbek is visszafogják vásárlásaikat. Pedig a szakértők szerint, ahogy részvényt vagy ingatlant, úgy veterán autót is most érdemes venni, miután alaposan lementek az árak. Akadnak olyan példányok, amelyekhez korábbi kikiáltási áruk ötödéért hozzá lehet jutni. Ezek a megállapítások azonban jobbára itthon érvényesek. A világviszonylatban például ritka darabok ára – amelyek azért a leggazdagabbak kiváltságai – ugyanis tovább emelkedtek: egy a közelmúltban egy tóból kiemelt Bugatti-roncs ára például sokszorosára nőtt árverésén, tehát az exkluzív darabok továbbra is jó befektetésnek számítanak.
A lengyeleknél egyébként virágzik a piac, a nyugati országokban viszont csak stagnál – állítja Ocskay Zoltán, a Veterán magazin főszerkesztője, aki szerint az európai országok többségében azért nem csökkennek az árak, bár középkategóriás és kevésbé tökéletes állapotú darabokból dömping van, s a túlkínálat miatt ezek nehezen és csak nyomott áron értékesíthetők.
A jellemző itthoni oldtimereket, azaz az egykori szocialista modelleket így inkább szerelemből, mint üzletből szabad mostanság felújítani. Hiába lehet olcsón megszerezni harmincéves darabokat, a megdrágult alapanyagok a korábbi éveknél költségesebbé tették a felújításokat. Sokakat féken tart, hogy bár csak kétszázezerbe kerül egy Wartburg, ám a fényezését nem lehet megúszni félmillió alatt, a minőségi restaurálás ára pedig igen könnyen meghaladja az 1,2 millió forintot, pedig manapság mintegy félszáz cég foglalkozik régi autók és motorok helyreállításával.
A magyar szakemberek nemzetközi elismertsége ráadásul kifejezetten jó, amit jelez, hogy egyre több nyugat-európai és főleg német megbízást kapnak. Szükségük is van a külföldi megrendelésekre, mert lassult a korábbi évek autóbehozatali tempója – nyilatkozta lapunknak Simon László, a Magyar Veterán Autós és Motoros Szövetség (MA-VAMSZ) muzeális minősítő bizottságának tagja. A visszaesés ellenére egy év alatt hétszázzal bővült a minősített állomány, eddig 3300 autó és motorkerékpár kapott OT, vagyis Old Timer betűjelzéssel forgalmi rendszámot.
Egy jármű veteránná minősítésének feltétele, hogy harmincévesnél öregebb és 75 százaléknál nagyobb arányban eredeti legyen. Az idén már öt évre érvényes veteránvizsgával rendelkező jármű mentesül a regisztrációs adótól, a súlyadótól, nem kell hozzá környezetvédelmi zöldkártya és az OT betűjelű rendszámára kedvezőbb kötelező biztosítás, valamint félárú casco is köthető.
Bár egyre népszerűbbek az angol és amerikai sportkocsik, azért a korábbi évekhez hasonlóan a magyarok leginkább a Mercedest kedvelik, mert a restaurálási folyamat során hálás jármű: minden évjárathoz jó az alkatrészellátás, ráadásul a típuskínálata is gazdag. Visszaesett azonban a behozatal a régi kelet-európai modellekből, melyekből csak a ritka típusokat, például a kabriókat keresik. Igazi csemegék is előkerülnek viszont hazai pajtákból: a Népszabadsághoz eljutott hírek szerint a közelmúltban például egy alig néhány száz kilométert futott Wartburg 353-as korbácsolta fel a gyűjtők kedélyeit. Az árlicit még a szokásos módon lezajlott, ám miután többen is hajlandók voltak kifizetni a kért összeget, a borsodi tulajdonos annak adta a kocsit, aki előbb odaért, így lényegében utcai verseny zajlott a hajlott korú Wartburgért.
Szerényebbre sikerült az idei Old Timer Expo, több más céghez hasonlóan nem állított ki például az Old Rent sem, amely tavaly hét különleges autóval jelent meg. Berdó Attila, a közel kétszáz darabos gyűjtemény tulajdonosa és egy alakuló múzeum vezetője lapunknak elmondta, hogy nem a helybérlés kerül sokba, hanem az autók előkészítése és szállítása.
A válság miatt a múzeum épülete is csak nyolcvan százalékban készült el. Korábban veterán autók kölcsönzéséből tudták finanszírozni a gyűjteményt és az építkezést: évente kétszáznál több megrendelésük volt rendezvényekre, filmezésre. Mostanság ezek száma viszont rendkívül megfogyatkozott, így leálltak a restaurálással, és inkább csak az állomány megőrzésére, konzerválására koncentrálnak.
