A gazdasági világválság a fiatal munkavállalókat érintette talán a legsúlyosabban – állapítja meg a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) friss elemzése. Az utóbbi két évben a 15 és 24 év közötti korosztály körében 6 százalékponttal nőtt meg a munkanélküliek aránya a nemzetközi szervezethez tartozó 30 fejlett ország átlagában. Az OECD-átlag 19 százalék volt 2009 decemberében, azaz a válság négymillió fővel gyarapította a munkát kereső, de legalábbis munkaképes korban lévő fiatalok immár 15milliósra tehető táborát. Az egyes országok között óriási különbségek vannak: a skála a 39,6 százalékkal negatív csúcstartónak számító spanyoloktól a 7,3 százalékkal példaképnek állítható hollandokig terjed. Franciaországban és Olaszországban négy munkaképes fiatalból egy nem dolgozik. Magyarországon is ebben a korcsoportban a legrosszabb a helyzet: a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a decembertől februárig tartó időszak átlagában 27,5 százalékos volt a ráta, azaz egy év alatt 4,4 százalékkal lett magasabb.

Az OECD előrejelzése sem kecsegtet sok jóval, mert a lassú kilábalás és a munkaerő-felvétel közötti kapcsolat már nem anynyira markáns, mint volt régebben. A lényeg: 2010-ben a gazdasági növekedés csak komótos lesz, a látványos erősödést 2011-től várják a szakemberek. A foglalkoztatás azonban ezt jelentős fáziskéséssel követheti, azaz az idén a legtöbb helyen valószínűleg tovább romlik a helyzet a fi atalok elhelyezkedési esélyeit illetően, de jövőre is jó esetben stagnálással lehet számolni. Ez ugyanígy igaz a többi korcsoportra is. Az előrejelzések szerint nyártól már mindenütt 10 százalék fölé nő az állástalan pályakezdők aránya, míg – az OECD szerint – Magyarország már túljutott a nehezén, mert az arány 28 százaléknál tetőzött az év végén, s onnan ereszkedik le 2011 végére fokozatosan 23 százalékig.

Különösen a szakképzettség nélküli fiatalok kilátásai látszanak reménytelennek, ők eleve hátránnyal indulnak és közülük sokan ezt később sem tudják ledolgozni. Emellett a hoszszúra nyúlt munkanélküli lét az egészségüket, a személyiségfejlődésüket is károsan érinti. Az iskolapadból kikerülők 30–40 százaléka tekinthető eleve veszélyeztetettnek.

A jelentés készítői szerint a kormányoknak óriási a felelősségük abban, hogy a most végző nemzedék stabilan megvethesse lábát a munkaerőpiacon és ne tűnjön el a süllyesztőben. Alapvető gond, hogy a 30 fejlett ország kétharmadában előbb bizonyos időt le kell dolgozni ahhoz, hogy meglegyen a jogosultság a munkanélküli-támogatásra. A franciáknál ez négy hónap, míg a többség – köztük hazánk – egyéves munkaviszonyt ír elő. Rászorultság esetén szociális segélyt kaphatnak a 18 év felettiek, ez a támogatás Franciaországban, Spanyolországban és Luxemburgban például 25 évhez kötött.

A kormányok számára azt javasolják, hogy már a kezdetektől anyagilag is ösztönözzék a fiatalok álláskeresését, de csakis a kölcsönösség elvén. Vagyis a támogatottak vállalják, hogy aktívan keresnek maguknak munkát, szakirányú képzéseken vesznek részt, javítva ezzel elhelyezkedési esélyeiket. A képzésekkel kapcsolatban egyébként nem túl jók az OECD tapasztalatai, elsősorban a mennyiség és a minőség párosításával akadnak problémák.

A munka melletti továbbképzést egy ösztöndíjrendszer bevonásával tenné vonzóvá az OECD. Gyakran előfordul, hogy az ilyen „kétlaki” kollégáktól válnak meg az első körben a munkáltatók, ezért azt javasolják, hogy a képzés végéig élvezzenek védettséget, s az állam ehhez anyagilag is járuljon hozzá. Féltudással nem sokra mennek az idő előtt elbocsátottak.