A juhhús nem népszerű Magyarországon, holott a külföldi utazások alkalmával sokan megtapasztalták, hogy milyen népszerű csemege a zsenge bárányhús. A bárány mindenütt prémiumterméknek számít, de húsvétkor és karácsonykor szezonja van, ilyenkor a vallásosabb mediterrán vidékeken többen vásárolnak belőle.

Aki itthon kap kedvet a juhhúsra, jobban teszi, ha egyenesen étterembe megy, mert nem könnyű megfelelő árut találni. Akinek juhász ismerőse van, annak könnyebb a helyzete. Egy példány levágása és darabolásának költsége 2400 forint, amire több mint ezer forintos állatorvosi költség is rakódik. Ha valaki üzletben akar juhhúst vásárolni, a nagy élelmiszerláncban lehet próbálkozni. Lehet ugyan nagyobb piacok henteseinél is találni, de a vásárlás időpontjáról és a mennyiségről azonban ajánlatos előre egyeztetni.

Vásárlásakor az érdekességek a fagyasztópultnál kezdődnek. Hamar kiderül, hogy az áru zöme nem magyar, nem is európai, hanem Új-Zélandból származik. Vendéglátósok szerint a másfél éves növendék állatot Új-Zélandon még bárányként árusítják.

Évente átlagosan húsz deka juhhúst fogyaszt el egy magyar ember. Vagyis a hazai piac 2000 tonna, ebből alig néhány száz származik magyar termelőktől, a többit importálják. Itthon csak két kisebb juhvágásra szakosodott feldolgozó működik, két nagyobbat ugyanis az olasz tulajdonosaik bezártak, így a magyar állatok többségét élve exportálják. Még nem készült el a húsvéti összegzés, de a megszokott 200 ezer darabnál idén ötödével kevesebbet sikerült eladni. Ráadásul nyomott áron, hiszen a tavaly karácsony környékén megszokott kilónkénti ezerforintos ár helyett az idén meg kellett elégedni a 750-770 forintossal. Bátor Árpád, a Juh Terméktanács elnöke szerint az áresés másik oka a forint árfolyamváltozása. Nem jött jól a juhászoknak az sem, hogy az idei húsvét korán volt, így a levágott bárányok súlya 2-3 kilóval elmaradt a szokásostól.

Más szakértők szerint az egycsatornásnak mondott – 90 százalékban olaszországba irányuló – kereskedés hátulütője az is, hogy a két-három nagy olasz vevő egymás árait figyelve, egységesen lép fel. Ezek után már hiábavaló a kedvezőtlen térségben gazdálkodóknak juttatott, anyajuhonként felvehető évenkénti 1600 forintos támogatás, idén egy-egy birkán 3-5 ezer forintos vesztesége lehet a mintegy hétezer juhtartónak. Ráadásul a hobbiállatokhoz hasonlóan az exportált bárányokat is el kell ellátni egyedi elektronikus azonosítóval. Korábban már a műanyag füljelölőket (krotália) is felesleges pénzkidobásnak tartották, bár ezek még csak 70–80 forintba kerültek – de így is közel húszmillió forintot vitt el a jelölés egy-egy húsvéti kampány idején. Most ugyanez folytatódik a csippel, csakhogy ez már darabonként 400 forintba kerül.

A többletköltséget kompenzálja a gyapjú árának emelkedése. A műszálak drágulása és a természetes anyagok térnyerése miatt hosszú évek után az idén 7–8 százalékkal emelkedett a nyírt gyapjú ára. A most kezdődő nyírási szezonban minőségtől függően a finom gyapjú kilójáért 210–220 forintot fizetnek a zömében belga és német textilgyárak. (Egy juh évente 3–4 kiló gyapjút ad.)

Hetesi bárány a japán luxuséttermek asztalán

Juhász Pál, a hetesi Kapos Ternero Kft. tulajdonosa nem átlagos juhász. Két évtizede foglalkozik juhokkal, 1999 óta már feldolgozója is van. Holland texel fajtájú tenyészállományt tart, a szaporulatot a régióban értékesíti. A vágóhídon feldolgozott évi 330 tonna húsból főként éttermeknek, szállodáknak és élelmiszerláncoknak szállít.

A legbüszkébb arra, hogy két éve már állandó japán vevői is vannak. Csak Tokióba három Michelin-csillagos étterembe is szállít. A feldolgozás hasznáról annyit mond, hogy a költségek zömét a hatósági díjak teszik ki, miközben Olasz- és Görögországban – holott ezek is uniós államok – sokkal kedvezőbb helyzetben vannak a feldolgozók.

Birkanyáj. Rossz idők járnak