Sakkozással megy el a munkaidő
Az ügyvezető feszült, nehéz napokon van túl. A könyvelőjével azon sakkozott napokon át, hogy az alkalmi foglalkoztatás április elsejétől érvényes jogi szabályozásának új változatán hogyan is lehetne megtalálni a kiskaput. Nehéz volt, és még nem is lehet tudni, hogy a kiötlött módszer működik-e. De ha minden munkását legálisan bejelentené, abba gyorsan belebukna. Vagy nem tudna versenyképes árakat ajánlani, s akkor agyonverné a továbbra is feketéző, ergo olcsóbb konkurencia, vagy a befizetett adó termelne vaskos veszteséget.
Az áprilisban életbe lépett szabályozás szorosabb gyeplőt vet az alkalmi munkát használó vállalkozások és az abból élők nyakába. Egy ilyen munkavállaló legfeljebb 90 naptári napot dolgozhat ebben a formában, mégpedig előre, az internetes állami ügyfélkapun keresztül bejelentve. A munkára előre megadott formában szerződést kell kötni. Az egyetlen kiskaput az úgynevezett ötnapos szabály jelentheti, ha ugyanis valaki legfeljebb ennyi időre szegődik, akkor elég egy előzetes bejelentés, meg a helyben vezetett jelenléti ív – és a bejelentést megfelelő okokkal vissza lehet vonni menet közben is. Így tehát a brigád formailag több részletben dolgozik majd: kevesebb tényleges nap lesz bejelentve, így végig lehet ügyeskedni a novemberig tartó szezont, csak a komolyabb ellenőrzésekről kell időben tudni. A munkaügyisek elől könnyen elbújtak eddig is, a rendőrös-idegenrendészeti akciókról pedig mindig akad, aki előre súg. Az ügyvezető minden mondata vaskos üzenet a hivatalos gazdaságpolitika számára: a feketefoglalkoztatás pusztán adminisztrációs eszközökkel visszaszoríthatatlan. Az egymillió csaknem teljesen ebből élő ember teljes ellenőrzésére a mai hatósági apparátus tízszerese is kevés lenne.
A legális foglalkoztatás soha nem látott mélyrepülését jelzik a hivatalos adatok. A kiszolgáltatott alkalmi melós tehát nem tehet mást, mint hogy megint belemegy a játszadozásba, mert az a kis pénze van, amit ez után kap, más nincs.