Hálózatok és termékházak a kistermelőkért
– Magyarországon még sokakban él a téeszesítés rossz emléke, ezért a gazdálkodók ódzkodnak a legtöbb olyan együttműködési formától, amelyben másokkal közösen kellene dolgozni. Noha megértem érzéseiket, lépten-nyomon hangoztatom: itt az ideje a szemléletváltásnak, a magyar gazdálkodóknak fel kell ismerniük a kooperációban rejlő lehetőségeket. A képlet rendkívül egyszerű: ha öt hektáron gazdálkodó termelőként megyek a multihoz, kiszolgáltatott helyzetbe kerülök, ha viszont egy 500 hektáros szövetkezet képviselőjeként tárgyalok, már komolyan vesznek – így érvelt a termelők összefogásának szükségességéről Somogyi Balázs, a Burgenlandi Agrárkamara magyar származású egykori alelnöke a Siófokon és Tabon április elején megrendezett Múlt vagy jövő? – Szövetkezetek az új évezredben című konferencián.
Az agrárszakember számos ausztriai példával, sikertörténettel támasztotta alá álláspontját. Mint mondta, Burgenlandban van 20 tagú és 500 tagú szövetkezet is, arra viszont az elmúlt évtizedekben elvétve akadt csak példa, hogy bármelyik is tönkrement volna. Ennek szerinte alapvetően két magyarázata van. Egyfelől az, hogy a mai szövetkezetek igazságosak: a terményeket például számítógépes rendszerek vizsgálják, így nem lehet vita arról, hogy ki mennyi és milyen minőségű árut adott le. Másfelől kulcsfontosságú a jó szervezettség, vagyis az, hogy a termelők csak azzal foglalkoznak, amihez értenek: a föld művelésével. A piackutatást, a marketinget és az értékesítést pedig magasan képzett – a tagok által kiválasztott, megbízott és bármikor leváltható – szakemberekre bízzák. Somogyi Balázs szerint az ily módon felépített szövetkezetek hatékonyak, versenyképesek, jól megállják helyüket a piacon.
– Nem vitás, hogy érzékelhető még némi szövetkezetellenes hangulat, ám lassan-lassan változik a helyzet. Egyre több hazai térségben ismerik fel, hogy ha Burgenlandban, Dániában vagy Hollandiában jól működnek, akkor itthon is életképesek lehetnek a helyi termelő- és értékesítő szövetkezetek – mondta Harangozó Gábor, a szociális innovációért felelős miniszterelnöki megbízott, a konferencia házigazdája.
– Azért, hogy ezt minél többenismerjék fel, ma már több olyan program is létezik, amely elősegíti a szemléletváltást, ösztönzi a piacon egyedül kiszolgáltatott, versenyképtelen kistermelők összefogását.
A szövetkezetek szerepét sokféle módon megközelítő kétnapos tanácskozáson bemutattak több, az országban szigetszerűen, de jól működő, különböző tevékenységek közös ellátására létrehozott helyi szövetkezetet. A rendezvény során a résztvevők értékelték a szövetkezési lehetőségek jogszabályi környezetét, illetve ezen szervezetek lehetséges szerepét a helyi munkahelyteremtésben. Feltérképezték a vidékfejlesztésben rejlő meglévő, de kihasználatlan lehetőségeket, melyek szövetkezetek létrehozásával és megfelelő működtetésével kiaknázhatóak. A konferencián kiemelt szerep jutott az Agrár-Vidék Dinamikus Gazdaságfejlesztő Klaszter elnevezésű programnak, amely a kistérségekben dolgozó termelőket ösztönzi együttműködésre, valamint segít termékeik feldolgozásában, piacra juttatásában. A rendszer működtetői termékházakat, raktárakat és feldolgozókat alakítanak ki. Mindemellett együttműködést kötnek országos bolthálózatokkal – például a COOP-pal –, melyek üzleteiben létrehozhatnak olyan „bolt a boltban” sarkokat, ahol kifejezetten magyar termékeket vásárolhatnak a vevők. A miniszterelnöki megbízott szerint fontos, hogy amódszer nemcsak a termékek értékesítésében, feldolgozásában nyújt segítséget a kistermelőknek, hanem a helyi piac megteremtésében, a marketingben, a piackutatásban, a képzésben vagy épp a vásárlói magatartás formálásában is. Harangozó Gábor hangsúlyozta: mindennek létrehozására adottak a pénzügyi források az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programnak (ÚMVP) köszönhetően, így Somogyban várhatóan május végén kísérleti jelleggel el is indul a program.
A klaszterhez az elsők között csatlakozhat a Somogymegyei kistelepülésen, Nemesdéden 2008 óta működő Szociális Szövetkezet. Schwarcz Antal, a szervezet elnöke érdeklődésünkre közölte: szövetkezetük termelése ma már hatékonynak mondható – almát, körtét, fűszer- és gyógynövényt termelnek –, csakhogy az értékesítéssel komoly gondjaik vannak. Példaként azt említette: a megtermelt almájuknak mindössze 30 százalékát tudják feldolgozni és értékesíteni, mert egyedül nincs elég erejük, lehetőségük piacaik bővítésére. Mindezek miatt – ha nem változik a helyzetük – lassan veszélybe kerül a szövetkezet jövője, a korábban munkanélküliként tengődő dolgozók alkalmazása. Schwarcz Antal ugyanakkor bizakodik: nagy reményeket fűz az Agrár-Vidék Dinamikus Gazdaságfejlesztő Klaszterhez. Mint fogalmazott, „jó minőségű termékeink vannak, így ha lenne egy olyan hálózat, amely kapcsolatai, szakemberei, logisztikája, piaca révén lökést adna szövetkezünknek, garantált lenne a sikerünk”.
