Lakástámogatás: hatástalan varázsszó
Lakáspolitikával nem nyerhetők voksok, de veszíteni sem lehet miatta. A Fidesz-kormány 2000 februárjában hirdette meg lakástámogatási programját, amelyet a két évvel későbbi választásokig folyamatosan bővítettek. Bár a kamattámogatás bevezetése a párt sikertörténetévé magasztosult az elmúlt évtizedben, a következő választást mégsem sikerült megnyerniük vele. A Medgyessy-kabinet első éve a szigorításokról felröppenő hírek tagadásával telt. Majd gyors egymás utánban többször is módosítottak a rendszeren. (Csökkent a hitelösszeg, a kamattámogatás, és szűkült az igénybevevői kör is.) Aligha véletlenül éppen akkor intette meg emiatt az OECD a kormányt. Népszerűtlen intézkedések voltak, de a választást nem bukták el miatta. Mégsem mertek újra hozzányúlni a programhoz. A kamattámogatásból hasznot húzó építőipari, banklobbik egyre hevesebben érveltek a rendszer fenntartása mellett. Könnyebb volt hinni, mint új frontot nyitni.
Az egymást váltó kormányok anélkül költöttek el 1500 milliárd forintot lakástámogatásra, hogy ellenőrizték volna a hasznosulását. De nem vizsgálták az igénylők jogosultságát és a bankok elszámolásait sem – összegzett tavaly az ÁSZ. A kormányrendeletet 25 alkalommal módosították – változtatva a támogatottak körén, a támogatási formákon és a feltételeken –, de soha sem kértek értékelést. Adatok hiányában az sem tudható, hogy a lakásállomány növekedésének hány százaléka köthető a programhoz, miközben a támogatott hitelállomány ugrásszerű növekedése 2020-ig determinálta a költségvetést. (Évi 120–140 milliárd forintba kerül a kamattámogatás.)
A KSH adatai szerint a lakásállomány megújításához – legalábbis a szakpolitikusok szerint – szükséges évi 40 ezer új lakás építését csak 2004-ig sikerült biztosítani. Ezt követően azonban az átadott otthonok száma rendre elmaradt az optimálistól. A lakásépítési kedvezmény – közkeletű nevén szocpol – összegének növekedése, illetve az újlakás-vásárlások száma között sem talált értékelhető összefüggést az ÁSZ. Alig javult a hazai lakásállomány minősége, és jottányit sem növekedett a lakásmobilitási hajlandóság.
A programra egész intézményrendszer épült tíz év alatt. A jelzálogbankok mellett hiteltanácsadó cégek, ingatlan- és hitelközvetítők serege kért részt a koncból. Az állami támogatásokat 26 bank és száznál több takarékszövetkezet közvetítette. Munkájukért a kölcsön összegének 1,5–3 százaléka illette őket költségtérítés címén. De még ennél is zsírosabb falatnak bizonyult a kamatmarzs, amit ugyan 8,8–12,2 százalékról 2,7–3,1 százalékra szorítottak le az idők folyamán, ám az így kieső bevételt a bankok az egyéb költségek és díjak emelésével kompenzálták.
A lakástámogatási rendszert bevezető kormányrendelet a támogatások igénybevételének ellenőrzésére sem tartalmazott előírásokat, így az első öt évben nem is foglalkozott ezzel senki. Az „ingyenpénz” megszerzésére új iparág alakult. A szocpolcsalásokkal milliárdok folytak ki az állami büdzséből. A 2005 és 2007 között vizsgálódó APEH szerint a jogtalan igénybevétel aránya helyenként elérte a 79 százalékot. (A taktaközi szocpolcsalók néhány hete megkezdődött perének kétszáz vádlottja van. A vádirat szerint 43 lakhatatlan ház építésére 405 millió forint állami támogatást vettek fel.)
A program eltörlését még 2008 végén is politikai öngyilkosságnak gondoló szocialistákat végül az Európai Unió szorította rá a lépés megtételére. Brüsszel ugyanis többek között a lakástámogatási rendszer felszámolását szabta a 6,5 milliárd eurós hitel negyedik részletének folyósítási feltételéül. Bajnai Gordon válságkezelő kormánya július elsejével felfüggesztette a lakástámogatási rendszert. De még aznap újat hirdetett, igaz, sokkal szűkebb keretek között.
Jövőre azonban minden kezdődhet elölről. Orbán Viktor Fidesz-elnök a szövetségesekkel kötött választási szerződés aláírásakor bejelentette, hogy a következő polgári kormány céljai között a lakástámogatási rendszer visszaállítása is szerepel. Részletekbe nem bocsátkozott. A Fidesz programjában említés sem esik erről. (Csupán az ország épületállományának 10 százalékát érintő energiahatékonysági program szerepel benne.) De tavaly decemberben még Mádi László, a Fidesz lakáspolitikusa is úgy nyilatkozott, hogy a jelenlegi lakástámogatási rendszer változtatása helyett adókedvezményekkel segítenék az otthonteremtést. Kitörési pontként pedig a lakbértámogatást, illetve a bérlakásépítést jelölte meg. Az ingatlanadót megfelelő előkészítés után bevezethetőnek tartó Mádit azonban januárban törölték a Fidesz választási listájáról.
Új lakástámogatási rendszer bevezetését ígéri az MSZP is. Igaz, ez „már nem az állampolgárok és az államháztartás eladósítására épülő jobboldali modell” nyomdokain haladna. De hogy merre, arról legfeljebb sejtéseink lehetnek. A bérlakások számának és arányának növelése, illetve a foglalkoztatást segítő átmeneti lakhatási lehetőségek – munkásszállók – szintén szerepelnek a programban, mint ahogy a lakáshitelezés banki gyakorlatának keményebb ellenőrzése is.
S ezzel visszatértünk a kiindulóponthoz.
