Személyes célokra elkölteni nagyobb pénzösszeget könnyű, de vajon egyértelmű-e, hogyan lehet úgy felhasználni a forrást, hogy egy egész országnak hasznot hajtsunk ezzel – teszi fel a kérdést az AAM Consulting Gyorsítósáv IV című tanulmánya, amely az uniós támogatások eddigi eredményeit és a jövőbeni tennivalókat összegzi. A kedvezményezettek többsége és a döntéshozók egy része is ajándékként tekint az unió által biztosított mintegy hétezermilliárd forintos hétéves fejlesztési keretre. Pedig a támogatást azért kapja Magyarország, hogy tíz év múlva a fejlett világ részeként segíthesse az akkor talán éppen csatlakozási tárgyalásait befejező Albániát, Montenegrót – írják a tanulmány szerzői, a többi között Bod Péter Ákos, Árva László és Finta István.

Az Új Magyarország fejlesztési terv (ÚMFT) forrásaiból 2007 óta több mint húszezer egyedi projekt nyert támogatást, összesen több mint 3600 milliárd forintot, a fejlesztések többsége még nem ért abba a szakaszba, hogy hatást fejtsen ki környezetére, sőt a legtöbb megvalósítása még folyamatban van, ezért nem lehet megalapozottan nyilatkozni az eredményességükről. Arról azonban érdemes elgondolkozni a félidőben, hogy megfelelő-e az irány. Az AAM szakértői szerint annyi biztosan látszik, hogy a már nyertes projektek végeztével sem lesz Magyarországon egyetlen olyan gazdasági ágazat sem, amely további támogatások nélkül is képes volna helytállni a nemzetközi versenyben.

Szerintük tehát, amennyiben a következő kormány a fejlesztési elképzeléseit az ÚMFT-ben fennmaradó 3400 milliárd forintból szeretné finanszírozni, érdemes újragondolnia a nemzeti programot. A célok meghatározásában az új kabinetnek viszonylag szabad keze van, még akkor is, ha az egyes operatív programokon belüli átcsoportosításokhoz, illetve új célok meghatározásához Brüsszel engedélye szükséges.

Az ÚMFT ugyanis gyakorlatilag minden potenciális nemzeti célt tartalmaz, így a Brüsszel jóváhagyását nem igénylő, kétéves úgynevezett akciótervek szintjén kijelölhetők a kitörési pontok.

A Gyorsítósáv című tanulmány negyedik része olyan fejlesztési programokra is javaslatot tesz, amelyeket már egy átfogó országstratégia kialakítása előtt is érdemes lehet megvalósítani az ÚMFT-ben. A szakértők szerint fontos a turisztikai beruházások ösztönzése, mert, mint írják, az ágazat érdemtelenül hátrányba szorult eddig a gazdaságfejlesztési források elosztásánál a feldolgozóiparral szemben. A Gazdaságfejlesztési operatív programban a turisztikai vállalkozások alig pályázhattak beruházásra, a feldolgozóipar viszont már több mint 300 milliárd forint támogatásban részesült. Turisztikai fejlesztésekre a regionális operatív programokban csak 73 milliárd forintot ítéltek meg. Tekintetbe véve a két szektor foglalkoztatási hatását, akár azonos arányú részesedés is indokolt lett volna. Azt javasolják, hogy a már idén elindítható programban a kiemelt üdülőkörzetekben megvalósuló 10-20 millió forintos, minőségjavító beruházások is kaphassanak uniós támogatást.

A szerzők javaslatot tesznek egy átfogó, építőipari szakképzési program beindítására is a

Társadalmi megújulás operatív program (TÁMOP) le nem kötött pénzei terhére. Az építőiparban a válság előtt jelentős szakmunkáshiány lépett fel, ami meglátásunk szerint a recesszió végeztével újra elő fog állni, különösen ha a fellendülés és az EU-s beruházások felfutása egy időben jelentkezik majd. Erre pedig van esély, hiszen becslésük szerint csak a következő két évben legalább 2300 milliárd forint értékben rendelnek meg EU-s pénzből kivitelezési munkákat. A szakértők célszerűnek látják a TÁMOP még le nem kötött keretei terhére olyan átfogó szakképzési program elindítását, amely elsősorban a rövid távon jelentkező szakmunkaerőigény kielégítését célozza.

A Gyorsítósáv című tanulmány szerzői indokoltnak látják egy olyan támogatási konstrukció elindítását is, amely jelentős számú részmunkaidős és/ vagy távmunka jellegű munkahely kialakítását ösztönzi, elsősorban adó- és járulékkedvezmény formájában. A program a jelenlegi foglalkoztatási és adóadminisztrációs rendszerbe is illeszthető lenne, így akár csekély adminisztrációval, gyorsan is megmozgatható a forrás. Ráadásul egy ilyen támogatás alapvetően a lakossági keresletben, illetve adóbevételekben csapódik le, vagyis gyorsan jelentkezik a gazdaság élénkítő, illetve költségvetési bevételt bővítő hatása is.