A csütörtök estére és péntek délelőttre tervezett tavaszi uniós csúcstalálkozó munkáját az a kérdés uralhatja, amely nincs is napirenden: megsegíthető-e Görögország, s ha igen, miként, valamint szorul-e egyáltalán támogatásra. Így a fő témának beharangozott 2020-as versenyképességi stratégia valamelyest a háttérbe szorulhat, bár szintén nagy vita övezi.

Értesülések szerint az Európai Tanács állandó elnöke, a belga Van Rompuy csütörtök délután is megkísérli majd közös nevezőre hozni a görög dráma főszereplőit, az athéni kormányzat mellett a német és a francia vezetést, valamint az Európai Bizottságot és az Európai Központi Bankot az esetleges kétoldalú hitelek mechanizmusának bejelentésére, ami még nem tenné szükségessé a kölcsönök folyósításának megindítását. Van Rompuy február 11-én, a rendkívüli csúcs előtt már elérte, hogy született egy nyilatkozat, amelyre azóta is hivatkoznak, s amelyet azóta is vitatnak: vajon a koordinált, de csak szükség esetén nyújtandó feltételes támogatásra utalás mire is volt elegendő. Kedden az unió spanyol elnöksége, valamint Franciaország az eurózóna csütörtöki minicsúcsára tett javaslatot, Németország pedig finomította eddigi elutasító álláspontját a görögök esetleges megsegítéséről, mintegy végső menedéket nyújtva, ha Athén nem tudná finanszírozni magát a piacokról. Német–francia egyetértés körvonalazódik az IMF esetleges részvételéről is. S miközben ennek az ügynek a nyomán súlyos ellentétek kerültek a felszínre az eurózóna működését, jövőjét illetően, a csúcs a 2020-as stratégiára összpontosítaná fi gyelmét, arra a tervre, amely a 2010-es sikertelen versenyképességi programot váltaná fel. Jóval kevesebb, de számon kérhető célt hirdetett meg a bizottság – a gazdasági válság legyőzésére, új növekedési pálya kijelölésére. Tudásalapú, fenntartható és zöld, magas foglalkoztatást, szociális és területi felzárkózást vizionált a végrehajtó testület, amely a GDP három százalékára növelné a kutatás-fejlesztési kiadást. A foglalkoztatási rátát pedig 75 százalékra. Globális alku hiányában is megőriznék a húszszázalékos károsanyag-kibocsátáscsökkentési törekvést, negyven százalékra növelnék a felsőoktatásban részt vevő fiatalok arányát, s húszmillióval mérsékelnék a jelenleg nyolcvanmilliós szegénységet. Ám az utóbbi hetekben fokozatosan kiderült: a klímacélok kivételével nincs egyetértés. A tagországok egy része korainak tartja a számok és a célok rögzítését. Ez persze a bizottságnak is szól, amelytől az állam- és kormányfők átvennék a kezdeményezést. Így elképzelhető, hogy pénteken csak az általános irányban állapodnak meg, a záróközlemény számokat nem tartalmaz majd. Júniusra pedig újabb tervezet készül, amely magába foglalhat más ötleteket, előtérbe helyezve a hatások jobb mérését. A nemzeti vállalások kidolgozása júniusról októberre csúszhat.